23.rész (MI történt?)

/Sajnálom ez nagyon rövid lett és későn is hoztam. Csak problémák adódtak...a következőt megpróbálom hosszabbra... tényleg sajnálom.... puszi lala/


Lassan ki nyitottam a szemem. Egy fehér szobában ébredtem,mikor már kitisztult a látásom rájöttem,hogy ez egy kórterem. Infúzióra voltam kötve és teljesen egyedül voltam,de mikor jobban kőrbe néztem láttam,hogy Zayn és Harry a kanapén alszanak,mellettük Anna aludt összekuporodva. A másik oldalamon Niall, Liam és Louis. Nem emlékeztem semmire."Mi történt?" Tettem fel magamnak többször is a kérdést.

Pár percig még némán küzdöttem a gondolataimmal,hogy hátha eszembe jut valami,de semmi. Amikor már feladtam a vissza emlékezést, Zayn kinyitotta a szemét,rám meredt és elmosolyodott.

-Skacok!-kiáltott boldogan.-Felébredt!

-Mi,micsoda?...-kérdezte félálomban Louis.

-Hála a jó égnek!-szaladt hozzám Anna,és megölelt.

-Jól vagy?-kérdezte Liam. 

Én csak bólogattam. 

Niall is oda jött és megsimította a vállam.

Végül Harry szemei villantak meg előttem,amik fájlalóan,de egyben örömmel telve néztek rám.

Mikor feleszméltem a gyönyörből,rá tértem a témára.

-Mi történt?-kérdeztem a fejemre téve a kezem,mert furcsán sajgott.

Értetlenül néztek rám.

-Te nem is emlékszel?-ráncolta homlokát Liam.

Megráztam a fejem.

-Mi az utolsó emléked?-kérdezte Zayn.

-Hát hogy elindulunk a stúdióba felvenni a dalt.-vágtam rá.

Mindenkinek elakadt a lélegzete és Harry elfordult.

Elkaptam a kezét és visszahúztam.

-Harry? Mi a gond?

-Ömm..azóta már nagyon sok dolog történt...-mondta és elkapta a kezét.

-Mi? Micsoda? Hh?...-összezavarodtam. 

-Olívia.-fogta meg a kezem Liam.-Te elájultál és egész este eszméletlen voltál. Amire te emlékszel,az már 3 napja volt.

Nem tudtam mit mondjak.

-Akkor....emlékezet kiesésem van?-nyögtem ki.
Liam sóhajtott egyet és elengedte a kezemet.
Zayn fordult oda hozzám.
-Nem sokára jön az orvos és megmondja mi a probléma. Reméljük nincs semmi baj és hamar talpra állsz.-vetett rám egy biztató mosolyt.
-Azt én is remélem.-motyogtam.
Annára néztem.
-Várjunk csak...-meredtem rá.-Anna? Te hogy kerülsz ide?
-Tegnap érkeztem meg. Még három napja szóltam hogy majd jövök.-mosolygott rám fájdalmasan.
Mivel eddig ültem az ágyon,hátra dőltem. Olyan érzésem volt mintha egy óriási kővel fejbe dobtak volna és ez a kő ahogy tovább suhant úgy vitte magával az emlékeimet is. Legszívesebben kérdezősködtem volna,hogy mi történt azokon a napokon amikre nem emlékszem,de teljesen el voltam gyengülve. Csak a szerelmemmel akartam lenni egy kicsit.
-Srácok! Egy kicsit magunkra hagynátok Harry-vel?-kérdeztem és erre mindenki felszisszent vagy megmordult.
-Ahogy akarod..-sóhajtott Zayn.
Kimentek és az ajtó bezárult.
Harry háttal volt nekem és az öklét harapdálta.
-Mi a baj Haz?-néztem rá rémülten.
Vett egy mély levegőt és lassan megfordult.
-Semmi..semmi. Most az a fontos,hogy meggyógyulj.-vetetett rám egy féloldalas mosolyt.
Az a mosoly. Tele volt csalódással. Nem volt őszinte,de nem akartam firtatni,inkább elmerültem Harry csoda szép zöld szemeiben. Megnyugtató volt a tény,hogy az egyetlen fontos dolog az életemben a kezemet fogja. Érzem a teste melegét és a pulzusát. Nem akartam vele összeveszni azon,hogy erőltetem mi baja. Boldog vagyok,hogy itt van velem.
Nagy nehezen felültem az ágyon,beletúrtam Harry sötét barna fürtjei közé amire ő lesütötte a szemét. Közelebb vánszorogtam és finoman megcsókoltam.
-Szeretlek.-leheltem a szájába.
Azt vártam,hogy Harry válaszol rá,hogy "én is", de helyette csak megráncolta a homlokát és megölelt.
Ezt már végképen nem értettem. Mi történhetett amiért Harry nem úgy viselkedik mint az előtt? Annyira rossz az a tudat,hogy nem emlékszem az elmúlt pár napra...olyan üresnek,elveszettnek érzem magam. És az a legrémisztőbb,hogy még parányi kis emlék képek sem ugranak be...mintha,teljesen kitörlődött volna minden.
Bármit is tettem...az Harry-t nagyon megbánthatta. És ha megtudom mi az...megpróbálom jóvá tenni. De..mi történt?

22.rész (sajnálom)

Kattints ide! /itt egy szép szám/

Sok ember fél a sötéttől,vagy az elhagyatott helyektől. Valaki fél a kígyóktól,pókoktól. De én ennél jobban még soha életemben nem féltem.  Rettegek attól,hogy elveszítem azokat akiket szeretek. És most két zöld szempár,ami tele van csalódással vizsgálja az arcomat, azt kutatva,hogy ez biztos csak egy átverés. És amikor rájön,hogy ez a valóság könny gyűlik a szemébe...

-Ez miatt volt ez az egész, igaz?-kérdezte,de nem igazán hangzott kérdésnek.
Könnyek szöktek a szemembe.
-Harry én...-szipogtam,de félbe szakított.
-Legalább most ne kezdj el hazudozni!-utasított,könnyekkel küszködve.-Olívia...tudod én soha életembe nem szerettem senkit se úgy mint téged....és még mindig szeretlek,de így ez nem...nem.
-Harry én szeretlek...mindennél jobban,csak...-ismét félbeszakított.
-Csak Niall-t is szereted.-mondta.
Erre nem mondtam semmit,csak lehajtottam a fejem.
Végül vettem a bátorságot és a szemébe néztem.
-Sajnálom, Harry...-nyögtem ki.
Ő nem mondott semmit. Kínos csend vett minket körül.
-Harry..csak adj egy kis időt,hogy rá jöjjek kit is szeretek igazán.-törtem meg a csendet.
Harry rám vetett egy elfogadó nézést és elindult,de aztán megtorpant és vissza fordult.
-Nem érdekel meddig kell rád várnom én várni fogok. Ha kell életem végéig,mert halálom napjáig szeretni foglak. És nekem csak az a legfontosabb,hogy boldog legyél,és ha vele vagy boldog akkor legyél vele.-mondta még mindig könnyek között.-..Szeretlek...-suttogta,és elment.
A lábaim elgyengültek és térdre rogytam,és a földre hajolva sírtam.
-Én is szeretlek...-mondtam,de ekkor már Harry elment.
Zayn leguggolt mellém,megsimogatta a fejem és magához ölelt.
-Shhh...-súgta a fülembe.-Minden jóra fordul. Csak előbb rá kell jönnöd,hogy TE mit akarsz. Ne mások elvárásai szerint élj. Tedd azt amit szeretnél és amit a szíved diktál.
-Köszönöm Zayn. Te tényleg jó barát vagy. Mindig azt mondod amit kell.-mosolyogtam rá könnyes szemekkel.
-Na gyere.-húzott fel a földről.-Már kezd sötétedni,menjünk haza.

Pár perc múlva már az ajtó előtt álltunk. Hangos nevetés hallatszott ki bentről. De nem fiú hang,hanem lány.
Zayn kinyitotta az ajtót és amint belépett egy vörös hajú lány ugrott a nyakába.
-Uram isten!!! Zaaayn!!-kiabálta,de nem angolul,hanem magyarul.
-Ohh..hello.-mondta Zayn amikor levegőhöz jutott.
A vörös hajú lány végre elengedte és felém fordult.
-Szia, Olívia!! Megérkeztem!!-ölelt meg a kissé pörgős barátnőm.

-Szia Anna....-köszöntem kicsit meglepve.- Ja tényleg..mondtad,hogy jössz..-motyogtam magamba.-De hogy találtál ide?
-Ja,hát felhívtalak,hogy itt vagyok Londonban, de itthon hagytad a telefonod és Liam vette fel és ő útba igazított.-hadarta Anna.
-Szerencse,hogy jól megy neked az angol.-mosolyogtam.
-Ohh!! Annyira örülök,hogy itt vagyok!!-ölelt meg.
-És mióta vagy itt?-érdeklődtem.
-Még csak pár perce.
-Hát akkor még alig beszélgettetek. Na de had menjek be az ajtóból.-nevettem.
-Sziasztok fiúk!-köszöntem.
-Szia!
-Hali!
-Szia,Olívia!
-Látom megismerkedtetek Annával.-mosolyogtam.
-Hát ja..-harapott a szájába Lou.-Csak tudod..nem maradhat itt,nem tud hol aludni.
-Ezt hogy érted? Csak nem fogom az utcára tenni a legjobb barátnőmet!-háborodtam fel.
-Olívia.-jött oda Liam.-Nyugodj meg.
-Hogy nyugodhatnék meg? Majd megoldjuk valahogy. Hiszen én is elférek..ohh...-és ekkor rájöttem a következő problémára.-Nekem sincs helyem...
-Dehogy is nem!-mondta Liam.-Harry szobájában.
-Tudjátok...Harry és én szakítottunk.-mondtam.
-Hogy miiii?!!!!-kiabált Anna.-Te jártál Harry Styles-al??!!
-Igen Anna...nyugi.
-Majd hozzá szokik a helyzethez.-suttogtam a többieknek.
-Várjunk...-szólalt meg Lou.-Szakítottatok?? De miért?? Mi történt??
Nem mondtam semmit csak Niall-re néztem.
Niall felhúzta az egyik szemöldökét,mikor Lou és Liam is rá nézett.
-Őm.-ráncolta a homlokát Lou.-Mi ez a nézés? Mi történt?-kérdezte,de most már nem tőlem,hanem Niall-től.
Niall nem tudta,mit mondhatna,ezért csak vakarászta a fejét.
-Olívia.-jött oda hozzám Liam.-Most már engem is érdekelne,hogy mi ez az egész.
 Ekkor Harry lépett be az ajtón. Síri csönd lett és nekem egyszerre minden problémám ki akart törni. Nem bírtam tovább. A dal,az érzelmeim Niall-el,a Harry-vel való szakításom, Mr.Brown az üldöztetéssel, Lou és Liam kérdezősködése és Anna aki nem képes kordában tartani magát. Ez egyszerűen túl sok. Teljesen felidegesítettem magam,a szívem olyan gyorsan vert mint még soha és a hideg rázott. Annyira gyorsan kapdostam a levegőt,mint ha fuldokolnék. A fejem egyszerre nehézzé vált és az előttem lévő arcok elhomályosodtak. És ekkor összeestem.

21.rész (rohanj!)

Mennyivel egyszerűbb lenne elölről kezdeni az egészet. Attól a naptól kezdve, hogy ide kerültem Londonba. Talán másképpen csinálnék mindent és akkor ez az egész nem történhetett volna meg. Most hogyan hozzam helyre a dolgokat? A videót? A dalt? Harry-vel a kapcsolatomat és Niall-lel a....nem is tudom. Éppen ez a legnehezebb. Nem szerethetek kettőt. És most mind a kettőt eltaszítottam magam mellől. Több fájdalmat okoztam a kelleténél. És most itt állok. Zárt ajtó mögött egy zsarolással szemben,és nincs menekvés. Nem jelenhet meg a videó,és kész. Itt egy újabb döntés ami megint fájdalmakat fog okozni. Itt és most.
Mr.Brown felhúzott szemöldökkel bámult mélyen a szemembe és várta a "szaftos" titkot.
-Én....én.-hajtottam le a fejem.
-Hajrá kislány! Mond el! Utána tiéd a videó.-lengetett meg egy kazettát a szemem előtt.
-Jól van...-sóhajtottam.-Nos...Harry Styles és én.....   egy párt alkottunk,épp az előbb lett vége a kapcsolatunknak.
-Hohóó!-tapsolt Mr.Brown.-Ez remek!
"Azért nem annyira.."-gondoltam.
-Tessék itt a jutalmad.-dobta oda a kazettát,mint egy csontot. Oda rohant az asztalához és sebesen elkezdett gépelni,és eközben végig széles vigyor ült az arcán.
-Ez a legjobb story...-motyogta.-Ezen annyit kaszálok,hogy hohóó!
-Tudja,így tönkre teszi néhány ember életét...-mondtam kissé halkan.
-És te tudod-e,hogy ez engem egy kicsit sem érdekel?-nevetett az arcomba.
Annyira elkeseredtem,hogy még sírni se voltam képes.
-És most már csak egy dologra van szükség.-emelte fel a magasba az ujját.-A nevedre!
-Az egyességben ez nem állt.-mondtam,és meg sem vártam a  választ,kirohantam.
-Úgy is megtalállak!-hangzott az ajtó mögül.
A főbejáratra szegeztem a tekintetem és elkezdtem rohanni felé. Mögöttem hangos léptek tűntek fel. A biztonsági őrök. Utánam küldte őket Mr.Brown.
Már az ajtónál vagyok,megragadtam a kilincset és kivágódtam az utcára. Nem is tudtam merre,csak elkezdtem a semmibe rohanni,mikor egyszer csak valaki megragadta a karom és arrébb rántott.
-Mi a baj Olívia?-nézett rám Zayn.-Mondtam,hogy megvárlak itt kint.
-Ohh, Zayn!-lihegtem.-Most nincs idő elmagyarázni! Azonnal el  kell tűnnünk innen!-húztam a kezénél fogva.
-Csak annyit mondj,hogy nagy a baj?-nézett rám.
-Zayn...nézz hátra.-mutattam a háta mögé.
Zayn hátra fordult. Három biztonsági őr tűnt fel mögöttünk,és mikor meg pillantottak minket,elkezdtek rohanni felénk,mint a vadászok akik éppen az erdő vadjait üldözik.
Zayn nem sokáig gondolkodott, megragadta a kezem és elkezdett futni velem együtt. Átrohantunk a parkolón aztán a parkon, végül egy sikátorban lévő kuka mögé bújtunk el. Eléggé koszos,büdös és nyirkos hely volt. A falon grefiti rajzok halma uralkodott. Kirázott a hideg,nem csak a helytől hanem a félelemtől.
-Zayn?-lihegtem.- Szerinted követe...
Zayn nem engedte,hogy végig mondjam,a tenyerével befogta a számat és óvatosan kilesett a kuka mögül. Hirtelen vissza rántotta a fejét, rám nézett és a mutató ujját a szája elé tette,azt jelezve,hogy maradjak csöndben. És ekkor óvatos léptek visszhangzottak a sikátorban. A hatalmas ember árnyéka rémisztően megnyúlt a földön. Pár percig csak álldogált ott,aztán megjelent még egy árnyék és ez a két alak elindult felénk,pedig már majdnem biztos voltam benne,hogy megússzuk.
Félelemmel telt arccal Zayn-re néztem,ekkor ő felkapott egy kis kavicsot és eldobta a másik irányba. A két alak felkapta a fejét és a zaj felé rohantak. Elhalkultak a léptek a távolban és újra csöndes lett a sikátor. Még pár percig ott ültünk. Zayn felállt és körbe nézett.
-Rendben.-mondta.-Mehetünk.-nyújtotta a kezét felém.
Belekapaszkodtam és én is felálltam.
Elindultunk.
Út közben elmeséltem Zayn-nek,hogy mi történt oda bent.
-.......és aztán azt mondta,hogy úgy is megtalál.-potyogtak a könnyeim.
-Ti szakítottatok Harry-vel?-nézett rám értetlenül.
-Tudod amikor beléd futottam...az előtt szakítottam vele és azt mondtam neki,hogy haza megyek Magyarországra.
-De miért Olívia? Ennek semmi értelme így! Mond már el,hogy miért?-mondta kissé hangosan.
-Mert Niall-t is szeretem!-bukott ki belőlem hirtelen.
-Akkor remélem boldogak lesztek együtt.-mondta valaki a hátam mögött.
Megpördültem és legszívesebben ott helyben fejbe lőttem volna magam, de nekem a szemébe kellett néznem.
Harry szemébe.

20.rész (Zayn)

Meg se vártam,hogy mondjon valamit. Kiléptem a kocsiból és becsaptam az ajtaját. Nagy léptekkel rohantam el a semmibe. Nem érdekelt a dal vagy bármi más. A szívemet mintha saját magam téptem volna ki a helyéről. Könnycseppek zuhataga mosta az arcomat, a hajamat az arcomba csapta a szél. Még vissza se mertem nézni, féltem,hogy meglátom Harry fájdalmakkal küszködő arcát.
     Miközben úgy rohantam,hogy nem is láttam merre megyek,neki futottam valakinek. Ez a valaki Zayn volt a kis fekete szemüvegében és szürke pulcsijában.
-Olívia?-emelte fel két ujjával a fejem.-Mi történt?

-Ohh..Zayn!-nem tudtam mást mondani,csak megöleltem és könnyes szemeimet a vállába temettem.
Zayn visszaölelt és egy puszit nyomott a fejemre.
-Minden jobbra fordul majd meglátod.-vigasztalt.
Engedtem az ölelésen,hogy a szemébe nézhessek. Erősen ráztam a fejem jobbra-balra.
-Nem Zayn...-szipogtam.-Ez nem....ez nem lesz jobb....
-Ne mondj ilyet Olívia. Nem történhetett akkora nagy baj.-nézett rám.
Hátra léptem egy lépést és kihúztam magam.
-Zayn...köszönöm,hogy segíteni próbálsz a dallal,de...haza megyek Magyarországra.
Zayn tartotta a tekintetem.
-Nem mész te sehová.-mondta nyugodt hangon.
-Zayn..-közelebb léptem.-Te ezt nem értheted..
-Dehogyis nem-vágott a szavamba.-Nagyon is értem. Amikor egy kis nehézség áll eléd,te rögtön feladod. Meg se próbálsz érte küzdeni! Te inkább feladod....mert félsz. Félsz attól,hogy mi lesz ha rosszul döntesz. De Olívia! Több millió ember szeretne a helyedben lenni! Te meg egyszerűen feladod?!  Nem tudom mi történt,de a lényeg ugyan az. Mindig van egy jobb út. És te nem a jobbat választod. Nézz szembe a jobb úttal és küzdj a boldogságért. Jó az igaz,hogy az élet k*rva nehéz. De ha megtalálod a helyes utat onnantól gyerekjáték.-elhalkult a hangja.-Olívia...érted amit mondok?
    Még pár percig gondolkodtam azon amit Zayn mondott.
-Igazad van...én..én félek. Félek attól,hogy döntenem kell. Helyette inkább elfutok a probléma elől....de Zayn.
-Igen?
-Mi van akkor,ha lehet hogy a döntésemmel másokat megbántok és tönkre teszem őket?
-Hmm.-harapdálta az öklét.-Szerintem,jobb ha elmondod az igazat. Tudod amit a szíved diktál.-vette viccesre és mosolygott.-Ha tényleg őszintén elmondod akkor szerintem megértik..
Mosoly vándorolt az arcomra.
-Zayn! Nagyon sokat segítettél! Nagyon köszönöm!-öleltem meg.-De lenne itt még valami.
-Igen? -húzta fel a szemöldökét.-És mi lenne az?
-Készült egy videó felvétel aminek nem szabad megjelennie.
Már készült valamit mondani,de befogtam a száját.
-Ne kérlek. Ne kérdezd meg. Csak segíts megszerezni azt a felvételt. Kérlek.-néztem rá kérlelő szemekkel.
Vett egy mély levegőt és bólintott.
-Na és hol kezdjük?-nézett rám.
-Ömm...menjünk el valamelyik újságírói irodába.-mondtam.
-Olívia. Ugye tudod,hogy abból van vagy száz.
-Zayn.-fogtam meg a vállát.-Tudom. De meg kell próbálni. Hiszen lehet,hogy sikerül. A legjobbtól tanultam.-mosolyogtam.
Vissza mosolygott,mint tanár a diákjára mikor ötösre mondja fel a leckét.
-Rendben. Induljunk.-karolt belém.

Nem sokkal később már az első iroda előtt álltunk. Kicsit görcsbe volt a gyomrom,mintha mindjárt kilépnék egy színpadra és több ezer ember előtt kéne előadnom valamit. Már nyitotta az ajtót Zayn,amikor megtorpantam.
-Zayn!-löktem vissza.-Te ide nem jöhetsz be. Tudod itt sok az újságíró,akik kapnak az új lehetőségen. És mi nem jobb lehetőség,mint hogy eléjük sétál egy híresség.
-Jó értem.-emelte fel a kezeit.-Csendes társ vagyok.-nevetett.-Kint megvárlak.
-Rendben.-mosolyogtam.-Drukkolj!
Zayn biztatás képen rám mosolygott és ökölbe szorított kézzel a levegőbe mutatott.
Vettem egy mély levegőt és benyitottam. Egy nagy előtérben találtam magam. Világosbarna taposóval és vaj színű falakkal körbe véve. A terem közepén egy információs pult állt. Oda mentem,és kicsit félénken megszólaltam.
-Jó napot!-mondtam kissé halkan.
-Üdvözlöm!-vetett rám széles vigyort egy fiatal, közép magas, barna hajú férfi.-Miben segíthetek?
Jó két percig még gondolkodtam, hogy mit is mondhatnék. Aztán beugrott. A pénzes ügyfelekre mindig ugranak az emberek.
Kihúztam magam,hátra söpörtem a hajam és érzelem mentesen kezdtem bele.
-Én Miss. Gray vagyok és a Csillagok Titkai nevű cégtől jöttem. Bizonyára nem hallott rólunk. Ez a cég nagyon sok pénzel foglalkozik. Leleplezzük a star-ok titkait. Nos,térjünk a lényegre. Úgy hallottam, hogy a napokban készült egy videó egy bizonyos Niall Horan nevű énekesről. Szeretném megnézni,és ha nagy jelentőséggel bír meg is venném.-hazudtam olyan hihetően,hogy még én is elképedtem magamon.
A fiatal ember nagy szemekkel bámult.
-Egy pillanat.-mondta, kezébe vette a telefont és tárcsázott.-Hálló! Egy bizonyos Miss. Gray keresi önt uram.........Rendben.........ahham.......Azonnal felküldöm.-És ezzel lerakta a kagylót.
-Mr. Brown az irodájában várja önt.-Arra tessék. Jobbra a második.-mutogatott.
-Nagyon szépen köszönöm.-mosolyogtam. Nem hittem,hogy elsőre megtalálom. Nagyon örülök. Már csak arra kell rá vennem,hogy oda adja nekem. Mivel pénzem nincs,ezért valami hatásos beszéd kell majd. Nem szoktam hazudni,de ez most életbe vágó.-gondoltam magamban.

Már az ajtó előtt állok. Nem merek bekopogni,de ha már eddig eljutottam nem léphetek vissza.
Erőt vettem magamon és bekopogtam.
-Szabad!-kiabálták az ajtó mögül.
Lassan kinyitottam az ajtót és már bent is álltam.
És ekkor rá jöttem amire már előbb rá kellett volna. Mr Brown már látott engem. Fel fog ismerni. Most már nincs vissza út.
-Áh. Üdvözlöm "Miss. Gray".-ejtette ki gúnyosan az áll nevet.
Megse mertem szólalni,csak lehajtottam a fejem.
-Na mond mit szeretnél,kislány!-mondta mérgesen.
Vettem egy mély levegőt és rögtön felbátorodtam.
-Azt a videót!-indultam el felé.
-Ohhhó.-nevetett.-Ez nem így működik ám. Valamit adnod kell cserébe.
-És mi lenne az?-mentem bele a játékába.
-Sok-sok pénz,ami gondolom neked nincs, vagy egy szaftos titok a One Direction banda tagjairól. Tiéd a döntés.-mutatott rám a szivarjával amit már a beszélgetés eleje óta szív.
Mivel pénzem nincs,nem sok választásom maradt. Ki kell teregetnem valamit a fiúkról. De ez kész lehetetlenség. Nem tudok nekik ártani. De muszáj. Ha az a videó kiderül. Valószínűleg feloszlik a banda.Inkább így ártsak nekik mint úgy. De még is olyan nehéz. Mit mondhatnék. Áruljam el a kapcsolatomat Harry-vel amit pont az előbb tettem tönkre? Talán ez az egyetlen megoldás.

19.rész (sajnálom)

Már hazafele tartottunk. Idegesen rágtam a körmömet, hogy nehogy elszóljam magam Harry előtt a történtekről. És nem csak emiatt kellett aggódnom,hanem a kamera miatt is. "Az a videó nem jelenhet meg."-üvöltötték a gondolataim.

Hazaértünk. Nem,nem. Nem tudok oda bemenni. Egyszerűen nem volt elég bátorságom Harry szemébe nézni,és úgy tenni,mintha semmi sem történt volna. Gyötör a bűn tudat.
Kiszálltunk a taxiból és megálltunk a ház előtt.
-Niall...-fogtam meg a kezét.-Nem vagyok rá képes...
-Együtt képesek vagyunk rá.-mondta mosolyogva,ami egy kicsit visszahökkentett. "Együtt" nem tetszett ez a szó.
Elengedtem a kezét. Előre meredtem és nyugalmat erőltetve magamra besétáltam. Nem néztem hátra Niall-re. Nem akartam,hogy az érzelmeim vissza térjenek iránta. Döntenem kellett. Hát megtettem. Nem gondoltam arra,hogy fájdalmat okozok neki. Sem arra,hogy talán csak hazudok magamnak és igazából nem is tudtam dönteni. De nem tehettem mást. Így lesz a legjobb.

-Angyalom!-ölelt át szorosan Harry.-Jól vagy?-vizsgált gyorsan végig.
-Jól.-mondtam érzelem mentesen.
Harry megint megölelt és ekkor megtörtént. Engedett az ölelésen és a szemembe nézett. Zöld szemei boldogsággal voltak elöntve és az arcomat fürkészték.
Az én szememben nem láthatott boldogságot. Szőrnyű reménytelenség volt a helyén. Lesütöttem a szemem. Vettem egy mély levegőt,erőt merítettem,és rá mosolyogtam. Látszott,hogy Harry megkönnyebbül és boldogan megcsókolt. Az a csók. Ugyan olyan,mint az előtt. De mégis...olyan más. Most teli volt hazugsággal és félelemmel. Elkaptam a fejem.
Harry beleharapott a szájába és maga elé bámult.
-Olívia!-ölelt meg neki futásból Lou.
-Hey, Lou!-mosolyogtam.
-Jól vagy?
-Persze!
-Nagyon hiányoztál nekünk ,pedig nem is voltál olyan sokat távol. Nem bírnánk ki nélküled ,ha elmennél.-ölelt meg ismét.
-Köszönöm, Louis. Én is szeretnék itt maradni.-mosolyogtam.

-Szia Olívia!-ölelt meg finoman Liam.-Most már itthon vagy.-mosolygott.
-Itthon..-elemeztem a szót.
-Igen. Te már közénk tartozol.
-Ohh, Liam.-bekönnyezett a szemem és most én borultam a karjaiba.
Megtöröltem a szemem és kőrbe néztem. Mindenki itt volt,kivétel Zayn.
-Hol van Zayn?-kérdeztem.
-Öm..ott maradt a stúdióba és próbál még egy időpontot kérni.-mondta Liam.
-Oh,istenem. A dal.-kaptam a fejemhez és elindultam az ajtó felé.
-Most hová mész?-tárta szét a kezeit Harry.
-A stúdióba.-vágtam rá.
-Azt se tudod hol van.-jegyezte meg Harry.
-Majd én elviszlek..-ajánlotta Niall.
-Bocs,de abból egyszer elég volt.-mondtam.-Harry?
-Menjünk.-indult meg.

Bevágódtunk a kocsiba. Mi előtt elindultunk volna Harry megsimogatta az arcom és elindult az ajka az enyém felé. Nem is gondolkodtam. Elrántottam a fejem.
-Na? Indulunk?
Harry megráncolta a szemöldökét és rám meredt.
-Persze.-sóhajtotta és elindultunk.
Egész úton alig beszéltünk. Kínos csend temette be az autót.
Néha Harry próbálkozott kérdéseket feltenni vagy témákat felhozni,de mindig csak annyit mondtam rá "ühüm" vagy csak annyit,hogy "bocs de most nincs kedvem beszélgetni".
Harry későbbre belenyugodott ebbe és nem is beszélt többet. Komoly tekintettel nézett előre az útra,néha oldal pillantásokkal rám,de azt ritkán merte megkockáztatni.

Végül megérkeztünk. Már szálltam volna ki de Harry bezárta az ajtót.
-Beszélnünk kell.-mondta.
"oh,istenem segíts" gondoltam.
Nagy nehezen felé fordultam.
-Mond el mi történt.-utasított csendesen,de még is volt valami erő a hangjában.
-Semmi különös. Eltévedtünk,lerobbant a kocsi és aztán hazafuvaroztak minket. Ennyi.-hadartam. Úgy gondoltam elég lesz,ha tömören és egyszerűen elmondom neki. De nem volt az.
-Olívia. Biztos,hogy valami történt. Mivel...eléggé furcsa vagy,mióta vissza jöttetek.-vakarászta a fejét.
-Nem tudom miről beszélsz.-ráztam a fejem,de jól tudtam,hogy igaza van.
-Olyan más vagy. Nem látom benned azt az öröm teli lányt,aki kalandokra vágyott és küzdött az álmaiért. Mintha...nem mernél a szemembe se nézni.-elhalkult a hangja és én felkaptam a fejem. Könny szökött a szemembe.
-Harry...én...-szipogtam.-Igazad van. Történt valami.
Harry kiegyenesedett és teljesen felém fordult, azt sugallva,hogy hallgat.
-Történt valami,olyasmi...amit,ha elmondok minden megváltozik. Talán még a banda is feloszlana....és nem akarom ezt kockára tenni.
-Mit akarsz ezzel mondani?-nézett rám értetlenül.
-Harry.-felemeltem a fejem és könnyes szemeimmel az övébe néztem.-Nem tehetem tönkre a karriereteket és a barátságotokat...
-Olívia...-rázta a fejét.
-Nem mondhatom el,mert akkor talán...nem csak engem utálnál meg...
-Olívia!-két tenyere közé fogta a fejemet-Nem tudsz olyat tenni vagy mondani ami miatt én megutálnálak téged.
Erősen ráztam a fejem jobbra-balra.
-De igen,Harry...
Lassan elengedte a fejem.
-Kérlek nyisd ki az ajtót.-mondtam.
Nem szólt semmit,kinyitotta.

A kilincsre ejtettem a kezem és résre kinyitottam az ajtót,jelezve,hogy indulok.
-Sajnálom Harry...de nincs más választásom.
-Nem..nem.-mondta csakhogy nem suttogva,és könnybe borult szemekkel.
-Vissza megyek Magyarországra.

18.rész (szeretlek)

A szemeim felpattantak,a pupillám kitágult. A kezeimet Niall vállára ejtettem és eltoltam magam tőle.

-...nem tehetem..-suttogtam.

-Olívia? Mi a baj?-nézett rám értetlenül.

-Nem tehetem.-mondtam már jóval hangosabban.

Kimásztam az öléből és leültem a mellette lévő ülésre.

Nagyot sóhajtottam.

-Most mi lesz?-bámultam a semmibe, mintha ezt magamtól kérdeztem volna.

Niall nem mondott semmit.
Felé fordultam és megragadtam a karját.
-Mond meg, most mi lesz??
-Ezt neked kell eldöntened.-mondta nyugodt hangon.
Lassan elengedtem a karját,benedvesedett a szemem és elkezdtek potyogni a könnyeim...
Próbáltam letörölgetni az arcomon folyó cseppeket.
-Miért sírok?-kérdeztem magamtól.

-Ezek szerint nem tudsz dönteni..
-Niall, én..
-Nem,nem. Semmi baj. Az élet megy tovább.-miközben beszélt,még csak rám sem nézett.
-Niall,én ugyanúgy szeretem Harry-t mint eddig.-mondtam szipogva.-Csak az a baj,hogy téged is....
Rá haraptam a számra. Ezt jobb lett volna magamban tartani.
Niall rám pillantott,egy halvány mosolyt vetett,és a száj elindult felém. Már azt hittem megfog csókolni,de végül,csak a homlokomra nyomott egy puszit,majd magához szorított.
-Csak,hogy tudd. Bárhogy is döntenél,én mindig szeretni foglak,és ha kell várok rád örök időkön keresztül. Mert szeretlek.-mondta halkan.
Mikor kimondta azt a bizonyos szót...a szívem nagyot dobbant.
Csak az a legrosszabb,hogy amikor Harry kimondta,akkor is ugyanígy dobbant a szívem. Úgyhogy felmerül egy kérdés.
Lehet egyszerre kettőt szeretni?



Reggel van. A nap fénye vissza verődött a kocsi ablakáról és perzselte a bőrömet. Niall karjaiban ébredtem,bár nem történt semmi.
-Niall?-megráztam a kezét.-Kelj fel! Reggel van.
-Jól van,jól van....-dörzsölgette a szemeit.
Kimásztunk a kocsiból,körbe néztünk. Ugyanaz az üresség mint tegnap. Már majdnem megint eltört nálam a mécses,mikor a távolban észre vettem valamit. Felcsillant a szemem. Niall-re pillantottam,ő meg rám. Egymásra mosolyogtunk,és a szemünket visszaszegeztük arra az ici-pici pontocskára a távolban,ami egyre és egyre nagyobb lett. Végül abból a kicsi pontból egy autó formálódott ki. Mind a ketten beálltunk az út közepére és vadul elkezdtünk integetni és kiabálni. Meg is érte,mivel az autó megállt. Oda sétáltunk,és a sofőr lehúzta az ablakot. Egy középkorú férfi volt,eléggé nagy termetű. A szemöldöke csakhogy nem összenőtt a szakállával. Baseball sapkát viselt ami alól kikandikáltak fésületlen,őszes tincsei. Szájában egy fogpiszkálót tartott. Meglepődve nézegetett minket.
-Elnézést!-lihegte Niall.-Merre fele tart?
-A belvárosba.-mondta a férfi rekedtes,mély hangon.
-Az nekünk tökéletes.-örvendezett Niall.-Eltudna minket vinni?
-Persze! -legyintett.-Szálljatok csak be.
-Remek! -csaptam össze a tenyereimet örömömben.
Befészkeltük magunkat és már indultunk is.
-Na és,hogy került ide a semmi közepére két ilyen fiatal?-mondta a férfi a visszapillantó tükörbe.
-Az egy hosszú történet...-mondtam.-Az a szerencsénk,hogy jött.
-Az. Még milyen szerencse.-mondta a sofőr kicsit hátborzongatóan.
Pár perccel később valami villogó dolgot vettem észre az ülés alatt de nem foglalkoztam vele.
-És mennyi ideig voltatok itt az úton?-kérdezősködött.
-Egy éjszakát.-vágta rá Niall.
-Huu, nem fáztatok?-jött az újabb kérdés.
-Azt megoldottuk.-mosolygott rám Niall.
-Ahham..értem.-motyogott a sofőr.
Egy ideig csönd volt,mikor megzökkent a kocsi és az a villogó dolog még jobban ki csúszott. És ekkor rá jöttem mi ez az egész.
Megbökdöstem a könyökömmel Niall oldalát és a lábammal a kamera felé mutattam.
-Köszönjük ,Uram.-mondta Niall- De itt jó lesz.
-De hisz ez még csak a belváros széle.-mondta.- És még kíváncsi vagyok a történetre,hogy hogyan kerültetek ide.
-Elnézést,de nekünk ki kell szállnunk.-mondta már hangosabban Niall.
Én ezek alatt próbáltam kiszedni a kamerát de nem sikerült.
-Jól van.-mondta a sofőr és lehúzódott.
-Köszönjük a segítséget.-mondta,és kiszálltunk. A sofőr elhajtott.

-Niall...? Az egy..
-Igen. Egy kamera volt.-mondta idegesen.
-Ha ezt kiteregetik,akkor... mindenki azt foglya hinni,hogy van köztünk valami.-mondtam.
-Miért?-nézett rám.-Nincs?
-Niall...kérlek. Ne is folytasd. Tudod,hogy én Harry-t szeretem.
-De engem is szeretsz.-kapta el a kezemet.
-De te se akarhatod,hogy megjelenjen ez a videó. Mert akkor már el kell mondanunk,hogy mi történt az éjjel. A végén még Harry bedühödne és feloszlana a banda. És a barátságotok.-mondtam szomorúan.
Niall egy elfogadó pillantást vetett.
-Hát akkor,most keressünk egy telefont és hívjunk egy taxit.
-Rendben.bólintottam és elindultunk.

Miközben telefont kerestünk,gondolatok cikáztak át az agyamon.
"Harry? Niall?"
"Szeretem egyáltalán?"
"talán mindkettőt"
"így nem lehet élni"
"döntenem kell"
"de hogyan?"

17.rész ("ne tedd")

Már vagy órák óta kocsikáztunk. Idegesen az orrnyergemet szorítottam, és még a hasam is morgott az éhségtől. Néha Niall-re pillantottam, és láttam rajta,hogy ő is ideges. Mikor már reménykedtem,hogy mindjárt ott vagyunk furcsa hangokat adott ki az autó motorja,és pár perc múlva le állt. Niall próbálkozott újra indítani,de semmi.
--Kifogyott a benzin.-állapította meg.
Összecsaptam a két tenyerem.
-Remek!-nevettem erőltetetten.-Így még az se biztos,hogy haza jutunk. Nem,hogy a stúdióba.
Leültem az út szélére.
-Olívia.-ült le mellém Niall.-Annyira sajnálom.
-Semmi baj. Nem a te hibád.-döntöttem a fejem a vállára.
-Minden jobbra fordul majd.-karolt át.
A szemébe néztem. Arcunk két centire volt egymástól. Elmélyültem ragyogó kék szemeiben, szőke hajába legszívesebben beletúrtam volna. Végül a tekintetem az ajkaira vándorolt, amire apró puszikat nyomkodtam volna. Már el is indult a szám az övé felé,mikor feleszméltem.
-Őőő..találjunk ki valamit,hogy most mit csináljunk.-ugrottam fel és a kocsira mutattam.
-Öm..-köszörülte meg torkát,majd felállt.-Felhívom Harry-éket.
-Rendben.
-Áhh.. Ezt nem hiszem el. Lemerült a telefonom. Itt a tiéd?-nézett rám nagy szemekkel.
-Hát ez vicces,mivel..hát..öm..otthon felejtettem.-vakarásztam a fejem.
-De amúgy nem is értem! Miért kellett olyan úton jönnünk amin egy lélek se jár?!-háborogtam.
-Örülj neki,hogy próbálok segíteni!-tárta szét kezeit.
-Jól van na bocs.-hajtottam le a fejem.
Niall láthatóan mélyen elgondolkodott.
-Nincs más megoldás. El kell sétálnunk a következő benzinkútig.
-De az több kiló méterre is lehet.-sopánkodtam.
-Tudsz jobbat?-mondta,és meg se várta a választ,elindult.
Vettem egy hosszú,mély levegőt és utána mentem. Egymás mellett haladtunk, oldalra biccentettem a fejem,hogy láthassam Niall arcát.
-Niall...-kezdtem egy sóhajjal.
Nem válaszolt.
-Figyelj,én...-megfogtam a karját,hogy megálljon, és felém nézzen.-Nagyon sajnálom. Csak tudod nagyon nagy rajtam a nyomás. Hiszen.....ha  nem jön össze ez a dal, haza kell mennem. És én nem tudom mit kezdenék nélküled...öm..vagyis Harry nélkül meg persze nélkületek.-kicsit hülyén éreztem magam az utolsó mondatom miatt.
Niall nem mondott semmit. Egy megértő pillantást vetett rám,és végül közelebb lépett. Egyenesen a szemembe nézett,végül megölelt.
Nem kellettek ehhez szavak, megkérdőjelezhető mondatok. Mindent,amit mondani akart nekem,egy ölelésbe sűrítette,és megértettem. Tudom,hogy Niall hisz bennem. Tudom,hogy nem hagyja,hogy elmenjek. Tudom,hogy félt engem. Tudom,hogy segíteni akar és hogy megért. És tudom azt is,hogy átérzi azokat a nehézségeket,amit én.
Még pár percig ott álltunk egymás karjaiban,majd elindultunk. Nem sokat beszélgettünk az út alatt. Csak néha egymásra néztünk és mosolyogtunk.

Nagyon sokáig gyalogoltunk. Már reggel óta nem ettem,és már régen túl vagyunk az ebéd időn is. Közeledik az este. Nem láttunk egy benzinkutat sem.
-Niall..-nyögtem.-Már rettentően fáradt vagyok...és éhes.
Niall megállt,belerúgott a padkába és a fejére szorította a kezét.
-B*sszus...nem hiszem el. Hogy lehetek ilyen..áhh.... Olívia. Én úgy sajnálom. Ebben a pillanatban tönkre vágtam az életed.
-Dehogy is.-öleltem szorosan.-Ne szomorkodj e miatt. Inkább találj ki valamit,hogy mit csináljunk. Tudod,közeledik az este.-mosolyogtam rá.
-Hát akkor.-megtörölte szemeit.-Nincs más megoldás. Vissza kell mennünk a kocsihoz és ott aludnunk.
-Hogy mi?-néztem értetlenül.-Ugye tudod,hogy az két személyes?
-Ne aggódj!-nevetett.-De felőlem aludhatsz itt kint is.
-Jó azt kihagyom.. Amúgy is eléggé hideg van már.-dörzsölgettem a kezeimet.
-Akkor jobb ha indulunk mert elég messze van az autó. Mire oda érünk,szinte besötétedik.-állapította meg.
Nem mondtam semmit,helyette sietősen elindultam.

Körülbelül más fél órát gyalogoltunk,mikor végre oda értünk. Már teljesen besötétedett.
-Na végre!-kiáltottam.-Megfagyok!!
Beültünk,de ugyan olyan hideg volt a kocsiban is.
-Niall. Na...nagyon hi..hi..deg van.-dideregtem- Biztos nem tu..tudod elindítani a ko..kocsit?
Tudtam,hogy semmi esély rá,hogy elinduljon és Niall is tudta,de azért megpróbálta egyszer kétszer,de semmi.
Felhúztam a térdeimet és átkaroltam magam,hogy ne fázzak annyira,de semmi változás.
-Gyere.-karolta át a vállam Niall.-Búj hozzám. Úgy nem fogsz annyira fázni.
Közelebb húzódtam hozzá,és beletemettem az arcom a mellkasába. Önkénytelenül is rá néztem.
Ugyanúgy mint korábban,két centire volt egymástól az arcunk. A hold fénye halványan megvilágította arcát és ragyogó kék szemeit,amik különösen csillogtak. Szívem gyorsabban kezdett pörögni és majd eltörte a bordáimat. Niall jobb kezével gyengéden kisimított egy tincset az arcomból,és mélyen a szemembe nézett. Nem bírtam tovább. Elindult az ajkam az övé felé és megtörtént. Megcsókoltam. Mintha a szánk nem akart volna elválni egymástól,csak csókoltam és csókoltam. Beletúrtam sűrű,szőke hajába,amire ő az ölébe emelt. A számról a nyakamra vándorolt apró puszikat hagyva maga után. Nem gondoltam semmire. Nem aggodalmaskodtam. Csak a pillanatnak éltem. Miközben még szorosabban ölelt,egy kis hang mintha azt nagyon halkan mondta volna,hogy "ne tedd". Először nem figyeltem erre a lelki sugallatra,de aztán egyre hangosabban és hangosabban mondta.
Végül már ordította "NE TEDD!!".

16.rész (remény)

Úgy döntöttünk,hogy mára elég volt a munka a dallal. Elpakoltam a gitárokat és az üres tálcákat. Pihenés képen úgy határoztam kiülök a teraszra. Már kezdett besötétedni. Lekucorogtam a székre és hallgattam az esti szellő hangját,ahogy megborzolja a zöldellő fák lombját. A levegőnek különösen tiszta, frissen nyírt fű és eső illata volt. Még pár percig bámultam a semmibe,aztán a szemem sarkából észre vettem,hogy ott áll valaki az ajtóban. Megfordultam és egyenesen rá néztem. Harry volt. Jobb vállával a falat támasztotta,miközben mind két keze a zsebében pihent. Test tartása laza,de mégis kemény.Sötét fürtjei az arcát körbe vették. Szemei az arcom fürkészték. Elindult és leült mellém, az eget vizsgálta. Aztán sóhajtott.
-Olívia, te félsz.-mondta csendesen.
Rá néztem értetlenül.
-Mitől félnék?
-Félsz megosztani másokkal a gondjaidat. Inkább úgy teszel mintha semmi bajod nem volna csak azért,hogy ne kelljen elmondanod.-mondta
-Én nem....-elcsuklott a hangom. Igaza van. Eddig nem vallottam be magamnak,de igaza van.
Hosszasan gondolkodtam,hogy mit mondjak,de végül csak ennyi jutott eszembe.
-Igazad van...-csuklott ki belőlem halkan.
Harry közelebb húzódott hozzám és magához szorított.
-Ha nem akarod elmondani,nem erőltetem. Majd elmondod,ha szeretnéd,de tudd,hogy nekem bármit elmondhatsz.-mondta lassú,nyugodt hangon.
Átvetettem az egyik lábam rajta és az ölébe ültem. Megfogtam a vállát és egyenesen a szemébe néztem.
-Köszönöm,Harry.-mondtam és megcsókoltam. Beletúrtam sűrű hajába aztán átöleltem és vállába temettem az arcom. A szívünk ritmusa össze hangolódott. Éreztem vadító illatát és izmos teste minden porcikáját. Olyan nyugodtság vett körül,hogy úgy ahogy voltam, elaludtam a karjaiban.

-...angyalom...-szólt valaki annyira halkan,hogy alig hallottam.
-Angyalom...-erősödött.
-Angyalom,jó reggelt!-töltötte ki a látó terem Harry arca.
Még az álom és az ébren lét határán voltam.
-Jó reggelt..-válaszoltam kómásan.
A napfénye betöltötte a szobát. A hófehér ágyneműn csak úgy világított.
Felültem és az ágy támlájának dőltem. Harry az ágy szélén ült.
-Nézd mit hoztam.-nézett rám széles vigyorral. Jobb kezével a háta mögé nyúlt és egy tálcát vett elő.
-Ágyba reggeli?-mosolyogtam.-nekem?
-Tökéletes reggeli a legtökéletesebb lánynak.-rakta az ölembe.
-Köszönöm.-adtam egy puszit neki.
-Héhéhéé....-emelte fel a kezeit.-Csak ennyit kapok?-huncutkodott.
-Egyenlőre.-vettem fel vele a versenyt és megnyaltam a felső ajkam,hogy még jobban kínozzam. Rákacsintottam és neki fogtam a reggelinek. Harry rám vetett egy olyan mosolyt,hogy "csak figyelj" és kiviharzott. Még pár percig lestem az ajtót,hogy vissza jön-e,de semmi. Úgy döntöttem miután megettem,hogy még egy kicsit pihenek. Mikor épp,hogy lecsuktam a szemem kicsapódott a hálószoba ajtóm és öt fiú rontott be rajta Először nem értettem,de aztán előkapták a hátuk mögül a vízipisztolyokat. Mielőtt tiltakozhattam volna,már el is kezdtek eszeveszetten lőni engem. Az egész ágynemű és a ruháim is átáztak. Röhögve vergődtem az ágyon, aztán amikor kifogyott a fegyverük rám ugrottak és elkezdtek csikizni.
-Jó,jó! Elég!-mondtam,mikor egy kis levegőhöz jutottam. Befejezték és mindenki ahol éppen volt kifeküdt. Lihegve elnevettük magunkat. Utána egy kis csönd.
-Tudjátok mit?-szólalt meg Harry-Szerintem mehetnénk a stúdióba felvenni a dalt.
Felpattantam.
-De hiszen még nem tökéletes, és még a második versszak se jó és...
-Ne aggódj annyit. Majd még ott átpróbáljuk.-szakított félbe.
Bólintottam és mindannyian elindultunk az autóhoz.
-Ó-ó.-nyögött fel Lou.
-Mi az?-kérdeztem.
-Két kocsival kell mennünk mert hatan vagyunk.-mondta.
-Rendben,akkor gyere te vezetsz.-intettem neki.
-Hát..az nem fog össze jönni,mert elvették a jogsimat.-vakarászta a fejét.
-Hogy mi? És miért?-tanakodtam.
-Az hosszú.-nevetett.-Majd Niall elvisz.
-Rendben. Ott találkozunk.-helyeseltem.
Harry,Lou,Zayn és Liam elindultak egy külön kocsival. Niall és én egy két személyes kis autóba szálltunk be.
-Na go.-mondta,és gázt adott.
Már jó ideje kocsikáztunk amikor észre vettem valamit.
-Hé,Niall!-mondtam aggódva.
-Igen?
-Biztos,hogy jó fele megyünk?-ráncoltam a homlokom.
-Persze!-nevetett.
-Csak azért mert mintha emellett a bódé mellett már elmentünk volna egyszer.
-De hogy is. Az lehetetlen,tudom merre kell menni.-mondta,de látszott rajta,hogy valami nincs rendben.
-Niall? Eltévedtünk, igaz?-néztem rá.
Nem válaszolt.
-Ezt igennek veszem.-mondtam durcásan-Nem hiszem el,hogy megint az történik mint mindig! Bele élem magam valamibe és a végén elcsesződik az egész.-háborogtam.-Nem lesz készen a dal.
-Dehogy is nem.-leállította a motort-Olívia. Nézz a szemembe.
Lassan oda fordultam.
-Soha nem szabad feladni! És különben is,kimondta,hogy nem érünk oda?-nevetett.
Elindította a kocsit és elindultunk. Csak reménykedni tudtam,hogy Niall-nek igaza van és oda érünk,de nekem valamiért nagyon rossz előérzetem van ezzel a nappal kapcsolatban.

15.rész (az a bizonyos perc)

  Niall a kanapén ücsörgött egymagában,két ujjával az orrnyergét szorította. Lassan oda sétáltam és leültem mellé.
-Niall.-a kezemet a vállára tettem.-Az előbb...-önkénytelenül elmosolyodtam.-....ne haragudj, ha kínos helyzetbe hoztunk. Mit is akartál mondani?
-Ömm..semmi gond én voltam rosszkor rossz helyen.-kierőltetett egy mosolyt.-És igazából veled akartam beszélni.
-Igen? És miről?-kérdeztem.
-Csak arról,hogy van pár ötletem a dalhoz,és szívesen megmutatnám őket.-mondta, már valóságos mosollyal    az arcán.
-Remek!-böktem ki.-Akkor mi lenne,ha hoznám is a gitárt?
-Persze! De kettőt hozz!-utasított kedvesen.
Bólintottam és már mentem is.

  Pár perc múlva már a dalon dolgoztunk. Néha nevettünk egy sort,néha komolyak voltunk és néha szimplán gyerekesek. Nagyon jól kijöttünk Niall-lel,mint ha egy régi gyerekkori barátom lenne. Úgy érzem,hogy ez a dal közelebb hozott minket egymáshoz. Boldog voltam,hogy gitározhatok és azt tehetem amit a legjobban szeretek,és olyan személlyel akivel egyre szorosabb a barátságom.
-Jól haladunk.-állapítottam meg.
-Szerintem is!-mosolygott Niall.
-Mi újság skacok?-huppant le mellénk Zayn.
-Azon a bizonyos dalon dolgozunk. Van kedved segíteni?-kérdeztem.
-Még szép!-vágta rá.-Hogy haladtok?
-Szerintem egész jól.-bólogatott Niall.
-Megmutatjátok?-kérlelt Zayn.
-Persze,de még nem az igazi.-húztam a szám.
-Jó jó! Gyerünk!-siettetett.
Eljátszottuk. Zayn végig nagy szemekkel figyelt és néha-néha elmosolyodott.
Amikor befejeztük elkezdett tapsolni.
-Brávó! Ez nagyon szuper lett! A szöveg tökéletes,a dallam zseniális. Már csak egy kicsit kell rajta variálni majd.-örvendezett.
-Köszi.-mondta Niall.-De ez Olívia érdeme.
-Jaj ne már!-mondtam megilletődve.
-Örülök,hogy ilyen barátra találtunk egy rajongóban.-mosolygott Zayn.
Vissza mosolyogtam és ekkor eszembe jutott.
-Jézusom!-nyögtem fel.
-Mi az? Mi történt?-néztek rám érdeklődve.
-Anna...a barátnőm. Teljesen kiment a fejemből. Már egy hete nem beszéltem vele,pedig megígértem neki,hogy felhívom.-hadartam.
A mobilomért kaptam.
-A fenébe!-káromkodtam.-Nincs rajta pénz.
-Tessék, használd az enyémet.-nyújtotta oda Niall a mobilját.
-Köszi.-mosolyogtam.
Beütöttem a számot és tárcsáztam.
-Háló?!-szólt bele Anna.
-Szia Anna! Olívia vagyok.
-Óó! Hála a jó égnek,hogy végre fel hívsz! Már nagyon hiányollak ám szívi! Mesélj! Mi van veled?! Milyen volt a koncert?! Biztosan király! És kinek a mobiljáról hívsz? És hol.....-bele fojtottam a szót.
-Nyugalom kislány.-mondtam gyerekes hangsúllyal. Elég furcsa volt ennyi idő után újra magyarul beszélni.-Mindent elfogok mondani,de ez kissé bonyolult.
-Mi lehet ezen bonyolult?! Tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz.-mondta kérlelően.
-Figyelj...röviden összefoglalom. Nos, a koncert nagyon jó volt, és amikor jött az autógramm osztás akkor Harry a telefonszámát is oda írta......
-Hogy mi van??-sikongott Anna.
-......másnap felhívtam és találkoztunk,beszélgettünk meg ilyenek. Aztán összejöttünk....
-ÁÁáááááá!! Ez hihetetlen...várjunk csak...te viccelsz ugye?!-hitetlenkedett.
-Nem. Anna! Ez komoly! Had folytassam! Utána átköltöztem a 1D lakásba és össze barátkoztunk a srácokkal. Aztán énekeltem nekik meg a tanárjuk előtt is és felkértek,hogy énekeljek egy számot a fiúkkal. Most azon dolgozunk. Hát..nagyjából ez minden..-a beszédem sóhajtásba fulladt.
-Ó...ÉDES.....ISTENEM..!!-tagolta.-Ez azt jelenti,hogy...
-Igen..azt!-mosolyogtam.
-Olívia! Még nem tudom hogyan,de mindenképpen kimegyek hozzád Londonba! Becsület szóra!-ígérkezett.
-És mégis ezt hogy gondolod?-kérdeztem.
-Azt bízd csak rám. Ezen a számon elérlek?
-Az enyémen hívj kérlek. Ez....Niall mobilja.  De kérlek ne hívogasd!!
-Uram isten! Ez Niall mobilja?? ááá!!-rikácsolt.
-Anna?? Itt vagy még?-kérdeztem,de nem jött válasz. Valószínűleg elájult vagy valami ilyesmi. Letettem a telefont és vissza adtam Niall-nek.
-Na hogy ment?-kérdezte Zayn.
-Remekül! Csak van egy kis bökkenő..-mondtam.
-És mi lenne az?-érdeklődött Niall.
-A barátnőm azt mondta ide jön London-ba.
-És mi ezzel a gond?-néztek rám furcsán.
-Csak az,hogy ő egy durván megszállott rajongótok, és nagyon rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.-sóhajtottam.
-Ohh...ömm. Biztos csak túlzol.-mondta Zayn.
-Még vissza fogott is voltam.-nevettem keserűen.
-Hát majd meglátjuk mi lesz..-szólt halkan Niall.
-Hát lehetséges,hogy eltudom intézni,hogy ne találkozzon veletek. Csak azt nem tudom hogyan.
-Figyelj..Nem muszáj lepattintanod a barátnődet. Majd megoldjuk. Egy idő után biztos lecsillapodik.-mondta Niall.
-Köszi,ez kedves.-mosolyogtam.-Na de..nem tudom ti hogy vagytok vele,de én éhen halok! Szendvics?? Jöhet?
-Igen! Persze!-mosolygott Niall.
-Köszi.-mondta Zayn.
Elindultam a konyha felé és kicsi szendvicseket kreáltam. Tálcára pakoltam őket és kivittem a fiúknak.
-Na milyen?-kérdeztem.
-Nagyon jó.-mondta Niall teli szájjal.
-Tényleg az.-csatlakozott Zayn.
Leültem melléjük.
-Tudjátok, sohasem gondoltam volna,hogy valaha itt fogok ülni veletek. És igen..valóra váltak az álmaim,de nem csak annak az Olíviának az álmai aki a rajongótok. Hanem a másiknak is,aki remek barátra talált bennetek.
    Látszott rajtuk,hogy elérzékenyülnek. Közelebb jöttek és megöleltek. Viszonoztam az ölelésük. Nagyon boldog voltam,hogy itt lehetek. Minden tökéletes volt. Csak sajnos az a szörnyű gondolat mardosta minden percben az agyam összes zugát,hogy minden egyes nappal közelebb ér az a perc amikor el kell mennem.
Ebbe a gondolatba beleborzongtam. De a fiúk ölelése mintha megvédett volna minden bánattól,aggodalomtól és szomorúságtól. Úgy éreztem,hogy most biztonságban vagyok és nem kell aggódnom azon a bizonyos percen.

14.rész (a dal)

A nap melege perzselte a bőrömet és lágy szellő simogatta arcomat. Lassan kinyitottam a szemem és mélyen beszívtam a reggeli friss levegőt. Átfordultam a másik oldalamra,hogy meggyőződjek Harry jelenlétéről. Átöleltem és az arcára nyomtam egy puszit.
-Jó reggelt álomszuszék!-mosolyogtam.
-'Reggelt angyalom!-hunyorgott és próbálta kidörzsölni az álmot a szeméből.-Hogy-hogy ilyen jó kedved van?-kérdezte.
-Boldogan kelek fel,ha tudom,hogy itt vagy mellettem.
Megfogta a kezem.
-És én nem fogom hagyni,hogy ez megváltozzon. Azt akarom,hogy minden napom így kezdődjön.-nézett mélyen a szemembe.
Megsimogattam az arcát.
-Megyek reggelizni.-mondtam.
-Menj csak. Én még szundítok egyet.-és a fejére húzta a takarót.
Elnevettem magam és kimentem.
Niall és Lou volt kint.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rájuk.
-Jó reggelt!-mondták majdnem csak egyszerre.
-Milyen jókedve van itt valakinek.-mondta Louis miközben tejet szürcsölgetett.
-Hát igen. Azt hiszem az életem tökéletes.-az utolsó szót erősen hangsúlyoztam.
-Hidd el még tökéletesebb lesz,ha megírjuk a dalt.-nézett rám Niall.
-Uram isten...tényleg.-kaptam a fejemhez.-Ez az egyetlen esélyem,hogy itt maradhassak. Jobb,ha máris neki kezdünk!
Már indultam is amikor Niall elkapta a kezemet.
-Olívia. Ezt nem szabad elkapkodni. Nyugalomban és csendben kell lenned,hogy megjöjjön az ihlet. Hidd el,ha sietteted attól nem fog sikerülni.-mondta.
Megszorítottam a kezét.
-Észben tartom.-és elviharzottam. Bementem Niall szobájába a gitárért és kiültem a nappaliba. Azt hittem rögtön menni fog. De csak ültem és ültem. Bámultam az üres lapot és a használatlan grafit ceruzát. Egy hangot nem tudtam megpengetni a gitáron,mert nem tudtam hogyan kezdjek hozzá. Mikor rájöttem,hogy már elég rég óta ülök a gitár és az üres papír fölött, aggodalmasan Niall-re néztem. Ő csak mozdulatlanul állt és tartotta a tekintetem. A szeméről leolvastam,hogy azt gondolja "meg mondtam". Lehajtottam a fejem és felálltam. Lassan kisétáltam. Lou indult volna utánam,de Niall megállította.
-Hagyd! Ha egyedül van akkor biztosan rá talál a dal.-mondta.
Becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam. Nem tudtam merre megyek. Csak mentem a zsúfolt Londoni utcán,és szomorúan azt hajtogattam magamban amit Niall mondott. "Rá talál a dal". A dal. Milyen érdekes gondolat ez. Nem nekem kell rá találnom? Hogy értette ezt Niall.
Reméltem,hogy még ma meg kapom a választ.

Sokáig sétálgattam a városban,végül egy padon telepedtem le. Könnyed csönd vett körül. A madarak csiripeltek, a nap sugarai játszadoztak az arcomon és a szél gyengéden belekapott a hajamba. És ekkor egy dallamot hallottam. Körbe néztem,hogy honnan jöhet,de a hang elhalt. Nem szólalt meg többet.
 Ez megfogott. Nem tudom kiverni a fejemből, mintha valaki beletett volna egy magnót a fejembe és újból és újból lejátssza.
Hazafele menet azt a bizonyos dallamot dúdoltam. Végül összeállt a fejemben a teljes dal. Örömömben berohantam a lakásba és Niall nyakába ugrottam.
-Igazad volt!Igazad volt!-ölelgettem.-Rám talált!
-Mi van?-értetlenkedett Zayn.-Mi talált rá?
Niall egy pillanatra Zayn-re nézett.
-A dal.-mosolygott.
Vissza nézett rám.
-Látod én meg mondtam.-pimaszkodott.
-Jól van na.-öleltem át.
-Na és hallhatnánk?-nézett rám nagy szemekkel.
-Hát jó..-válaszoltam és elénekeltem.
-Még ki kell dolgozni meg..meg minden. Meg még..a..a zene is kell alá. És még a...-dadogtam,de Lou közbe vágott.
-Nem kell magyarázkodnod. Ez tökéletes.-mondta.
-Tényleg?-néztem rájuk.
-Szerinted mi hazudunk?-nézett rám Liam.
Mosolyogva bólintottam egy nemet.
-Holnap oda megyünk Sarah-hoz és szólunk neki,hogy meglesz a dal.-mondta Harry.
-De várjatok....ez azt jelenti,hogy énekelni fogok veletek egy számot amit ki is adtok?-kérdeztem a boldogságtól bágyadtan.
-Pontosan.-mondta Liam.-Úgyhogy még az is lehet,hogy énekesnő leszel.
Elnevettem magam.
-Olívia.-szólalt meg Niall.-Higgy nekünk. Mi ezt mind azért tesszük,hogy itt maradhass velünk.
-Nem akarunk elveszíteni.-fogta meg a kezem Harry.
-Én meg a legkevésbé kívánok innen haza menni. De..-megálltam egy pillanatra és átgondoltam a mondatom.-igazából mindegy mit teszünk.
-Hogy lenne mindegy?-nézett rám Harry.
-Úgy hogy attól még ők a családom. És nem hagyhatom őket magukra. Egy szem lányuk vagyok.-kicsordult a könnyem.
-Olívia. Majd megoldjuk.-biztatott Lou.
Megtöröltem a szemeim.
-Igaz is. Millió megoldás lehet rá.-magamra erőltettem egy mosolyt.
-Ne foglalkozz most ezzel.-mondta Niall.- Az a legfontosabb,hogy ez a dal remekül sikerüljön.
-Majd holnap vissza térünk rá.-lépett előre Harry.-Gyere.-nyújtotta a kezét felém.
Oda adtam a kezem és elvezetett a "szobánkba".
 Mikor beértünk becsukta magunk mögött az ajtót.
Kacéran nézegetett végig rajtam és egyre közelebb lépegetett hozzám.
-Mit akarsz Harry?-kérdeztem, bár pontosan tudtam a választ.
Nem mondott semmit. Helyette megnyalta felső ajkát és a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Lassan a számhoz hajolt. Ajkaink forrón összeértek,és Harry keze egyre lejjebb vándorolt. És ebben a pillanatban kattant a kilincs és Niall nyitott ránk. Elengedtük egymást Harry-vel, én megtöröltem a szám. Niall megilletődve állt az ajtóba.
-Bocsánat, én...ömm....csak annyit akartam,hogy...nem érdekes.-mosolygott,de inkább tűnt erőltetettnek,mint élethűnek.-Még egyszer bocs.
Kiment és becsukta az ajtót.
Elnevettük magunkat Harry-vel.
-Szegény, milyen kínosan érezhette magát.-mondtam.
-Szerintem nem sokára ő is megtalálja azt a lányt akivel boldog lehet. Mint én veled.
-Óó..de kis cuki vagy. De tudom mire megy ki a játék.-nevettem és feltartottam a mutatóujjam.-És bocsi,de ez most nem fog össze jönni. Még a dalon kell dolgoznom.-
Harry szomorú boci szemeket meresztett rám.
-Ne már, Harry! Ne kínozz.-mosolyogtam.-Most megyek. Szeretlek.
-Jól van.-Hajtotta le a fejét.De látszott rajta,hogy nevet magában.-Én is szeretlek.
Adott egy puszit és már ki is mentem. Úgy éreztem beszélnem kell Niall-lel,de nem akartam mondani Harry-nek. Nem tudom,hogy mit mondjak majd neki,de azt hiszem valamiért rosszul esett neki az előbbi jelenet.

13.rész (sikerülni fog)

Döbbenten néztem rájuk. A szívem olyan szaporán vert,hogy majdnem eltörte a bordáimat. Jól hallottam? Azt mondta énekelnem kell? Ez kész lehetetlenség. Nem kaptam választ a kérdésemre ezért újból próbálkoztam.
-Mit mondtál, Harry?
-A véleményemet.-mondta és összerakta a kezeit.
Nem tudtam mit mondani. A szavak mintha megakadtak volna a torkomon. Csak meredten néztem a semmibe és próbáltam feldolgozni ezt a pár hetet.
-Olívia?....-szólalt meg Lou.
-Mi a baj?-kérdezte Liam,mikor egy könnycsepp elhagyta a szememet.
Letettem a gitárt és kimentem a teraszra. Végig kellett gondolnom ezt az egészet. Túl tökéletesen alakul az életem. És persze,örülök neki. Csak eddig 16 éven keresztül semmi jó nem történt velem. Ez az egész túl gyorsan jött.
Hallottam a terasz ajtó kattanását. Niall termett ott mellettem.
Megölelt.
-Mi a gond?-kérdezte még mindig ölelve.
-Semmi.-letöröltem egy könnycseppet az arcomról-Csak rettentően boldog vagyok,ennyi.
Engedett az ölelésen és a szemembe nézett.
-Olívia, nézz a szemembe,kérlek! És mond el mi bánt.
Vettem egy mély lélegzetet.
-Figyelj! Én tényleg boldog vagyok,sőt.-elmosolyodtam-Csak tudod bármi jó dolog történik velem,az jut először az eszembe,hogy pár nap és ettől mind meg kell válnom. Veletek együtt....-lesütöttem a szemem.
-Héj..-simogatta meg az arcom.-Hidd el,Harry nem fogja hagyni,hogy megválj tőlünk. Ahhoz túlságosan szeret téged...-megcsuklott a hangja.-Öm..Gyere menjünk vissza!-mosolygott rám kedvesen és az ajtó felé mutatott. Én bólintottam és elindultam.
-Vissza tért az elveszett bárány!-kiáltott Zayn.
Mindenki rám nézett.
-Olívia. Nekünk most el kell mennünk próbálni a következő koncertre. Van kedved velünk jönni?-kérdezte Harry.
-Hát persze!-mosolyogtam.

Körülbelül fél óra múlva már a helyszínen voltunk. A fiúk felmásztak a színpadra és elkezdték a próbát. Mit mondhatnék, nem egy szokványos próba volt. Nagyon sokat nevettem. A srácok mindenféle hülyeséget kitaláltak. Húzták egymást a földön, ugráltak,szaladgáltak, mint a kisgyerekek. Ezt szeretem bennük annyira. Nem érdekli őket mások véleménye. Mernek önmaguk lenni. Ezért nagyon irigylem őket.
 Harry lehajolt a színpadról és a kezembe nyomott egy mikrofont.
-Gyere!-húzott fel.
-Harry mit csinálsz?-tiltakoztam.
Megfogta a derekamat és egy mozdulattal a színpadra emelt.
-Énekelj velünk. Jó muri lesz.-mosolygott csintalanul.
-De én....-nem bírtam végig mondani mert Harry elkezdett énekelni. Közben engem nézett. Láttam a szemében,hogy azt mondja magában. "Rajta Olívia, énekelj!" Nem tiltakoztam többet. Hát elkezdtem.
 El sem tudom mondani milyen nagyszerű érzés a fiúkkal együtt énekelni. Nincs annál jobb. Megfogalmazhatatlan. Felülmúlhatatlan. Teljesen bele éltem magam. Úgy énekeltem mint még soha. Észre sem vettem mikor már csak én énekelek és a fiúk nem. A menedzsmentjük is engem figyelt, és az ének tanárjuk is. Sőt, mindenki. De nem foglalkoztam vele. Csak énekeltem és énekeltem. Aztán vége lett a számnak. Vettem egy mély levegőt. Síri csend lett. Egyszer csak elkezdtek tapsolni. Olyan boldogság öntötte el az egész testem amit még nem éreztem. Megilletődve vissza adtam a mikrofont Harry-nek.
Oda jött az énektanár.
-Szia. Az én nevem Sarah Gray.-nyújtotta a kezét.
-Üdv. Olívia Nagy.-ráztam meg.
-Csodálatos hangod van. Mióta énekelsz?-kérdezte.
-Köszönöm és...ömm...nem járok tanárhoz.-dadogtam.
-Tessék?-nézett rám nagy szemekkel.-Tudod, a One Direction menedzsmentjével azt beszélgettük,hogy örülnénk, ha énekelnél egy számot a fiúkkal.
A szívem felgyorsult.
-Igazán?-mosolyogtam rá aztán a fiúkra. Akik bólogattak.
-Elfogadod az ajánlatot? Persze, fizetünk a munkádért.-tette hozzá gyorsan.
-Hogyne!....vagyis..köszönöm,de pár napon belül haza kell utaznom. Nem hiszem,hogy ilyen hamar megtudnánk írni egy számot.
-Ohh..hát. Azért oda adom a névjegy kártyám,ha meggondolnád magad vagy máshogy alakulnának a dolgaid.-mondta csalódottan és elment.
-Olívia..!!-kapta el a karom Zayn.-Megőrültél? Elhalasztasz egy ilyen ajánlatot?
-Zayn..fiúk! Kész lehetetlenség ilyen gyorsan összehozni egy dalt.-emeltem fel a kezeim.
Mindannyian odajöttek körém.
-Meg tudjuk csinálni. Ez az egyetlen esély,hogy Olívia itt maradhasson velünk.-mondta Harry és középre emelte a kezét. Körbe nézett és sorba mindegyikünk rárakta a kezét az övére.
-Sikerülni fog!-kiáltott. És egyszerre felemeltük a kezeinket annak jeléül,hogy sikerülni fog.
-Baj lenne ha én vissza mennék?-kérdeztem.
-Nem,dehogy.-mondta Harry.
-Niall!-mondtam.
-Hm?
-Használhatom a gitárod?-kérdeztem.
-Persze!-mosolygott.
-Köszi.-mosolyogtam vissza.

Nem sokkal később már a 1D lakásban voltam. Ledobtam a cuccaimat a kanapéra és Niall szobájába mentem. Mikor beléptem rögtön megpillantottam a gitárját a sarokba támasztva. Mikor már a kezembe vettem csak akkor néztem körbe. Még sose voltam Niall szobájában.
 A falakon megnyúzott poszterek lógtak. A ruhái szanaszét voltak a földön. Az ágyneműje valószínűleg már hetek óta nincs ki mosva. Gyorsan benéztem a többi szobába is és...katasztrófa. Elhatároztam,hogy rendet rakok amíg haza nem érnek.
Vissza tettem  a gitárt a sarokba. És elkezdtem összeszedegetni a fiúk koszos ruháit. Bedobáltam a mosógépbe az ágyneműkkel együtt. Utána a konyhának vettem az irányt, és elmosogattam. Végig söpörtem a lakást, kiszellőztettem. Még pár apróságot a helyére tettem. Amikor készen lettem rá se lehetett ismerni a 1D otthonára.
Eléggé elfáradtam, így hát ledőltem a kanapéra, és ebben a pillanatban nyílt az ajtó és beléptek a fiúk.
-Mi a.....?-nyögött fel Zayn.
-Jó helyen járunk srácok?-nevetett Lou.
Felpattantam,mivel eddig nem vettek észre.
-Igen, jó helyen.-mosolyogtam büszkén.
-Ezt te csináltad?-kérdezte Liam,miközben körbe nézett.
-Hát, tudjátok egy kicsit felfordult a gyomrom a szobáitoktól.-nevettem.
A fiúk elindultak körbenézni. Pár perc múlva vissza tértek mosolyogva.
-Köszi szépen!-mondta Niall.
-Azt hiszem ez rá fért erre a helyre.-kacagott Liam.
-Örök hála!-nyomott Harry egy puszit a számra.-Jövünk egyel.
Eltoltam magamtól Harry-t és huncutan végig néztem a fiúkon.
-Igen? Akkor most azonnal a Nandos-ba akarok menni!-nevettem és kirohantam.
-Imádom ezt a csajt!-hallottam a hátam mögött.
-Na mi lesz már?-kiáltottam hátra boldogan.
-Jövünk,jövünk.-hangzott a válasz.
 Úgy éreztem ebben a pillanatban,hogy teljes mértékben beilleszkedtem a 1D-s fiúk körébe. Olyan érzésem támadt,hogy ez az este olyan amikor bármit megtehet az ember kockázat nélkül. Szabad lehet. Nem korlátozza őt semmi. És ez csodálatos érzés.

12.rész(itt a helyem)

Másnap reggel a földön ébredtem. Hasogatott a fejem. Alig bírtam talpra állni. Mikor végre sikerült a szédülésből kikecmeregnem körbenéztem. A fiúk itt-ott szétszórva feküdtek a földön és kanapén. Niall-t nem láttam sehol. Nem sok mindenre emlékeztem a tegnapi estéből, de azt tudom,hogy nagyon jól szórakoztam.

    Elindultam keresni  fejfájás csillapítót,de sehol sem találtam. Mikor már végleg feladtam Niall jelent meg mögöttem.

-Keresel valamit?-kérdezte az egyik szemöldökét felhúzva.

-Öhmm..igen. Nincs fejfájás csillapítótok?-próbáltam tiszta hangon beszélni.

Niall oda ment az egyik fiókhoz és kivett egy tablettás dobozt.

-Tessék.-nyújtotta oda.

-Köszi.-vettem el és már le is nyeltem.

Egy kicsit kitisztult a fejem és ezzel együtt a látásom. Eddig fel sem tűnt,hogy Niall egy szál alsógatyában van. Ki dolgozott felsőteste volt és gyönyörű világos bőre. Kicsit elbambultam.

-Ezt nem értem...-mondta.

-Micsodát?-kérdeztem meglepődve.

-Te végig nézhetsz rajtam,de ha én teszem akkor leharapod a fejem.-mondta karba font kézzel.

-Hát...öhmm. Én nem is néztelek meg!-pánikba estem.

-Dehogy is nem.-nevetett.

-Hhh..nevetséges.-felemeltem a fejem és elfordultam.

Niall megfogta a vállam.

-Ahogy akarod. De csak,hogy tudd. Én örülnék ha nem lenne köztünk ekkora feszültség. Hiszen lehet,hogy még sokáig itt maradsz velünk.- Éreztem forró leheletét a tarkómon, amitől a hideg futkosott a hátamon.-És... tudod,sajnálom azt a napot. Meg tudsz bocsájtani?

Erre a mondatra megfordultam. Rémisztően közel volt hozzám .Csak,hogy nem egymás levegőjét szívtuk be. Egyenesen a szemébe néztem.

-Meg. Örülnék,ha barátok lennénk.-mosolyogtam rá.

Erre megölelt. Ami elég meglepően ért. De visszaöleltem. Az ölelése gyengéd volt és finom,de még is védelmező. Olyan érzésem támadt,hogy lehetséges,hogy Niall-lel tényleg barátok lehetünk.

Pár perccel később bezárkóztam a mosdóba,hátamat az ajtónak támasztva vettem néhány mély lélegzetet,aztán a csaphoz mentem,és hideg vizet locsoltam az arcomra,hogy felfrissüljek. Kimentem. Már mindenki fent volt. 

-Jó reggelt!-mondtam.

-Ahh..csak ne olyan hangosan.-nyavalygott Lou.

-'Reggelt!-adott egy puszit a számra Harry.

-Kemény volt a tegnapi.-mondta Zayn.

-Hát eléggé.-nevettem.

-De azért jól szórakoztál?-kérdezte Harry.

-Persze! Nagyon jól!-válaszoltam.-Köszönöm.

-Nincs mit megköszönnöd. Szerintem te is feldobtad a napunkat.-mosolygott.

Egy pár óra múlva már mindenki jobban lett. Sokat beszélgettünk. Mindent elmeséltem nekik. Hogy hogyan kerültem ide meg ilyenek.

-És most hol laksz?-kérdezte Liam.

-The Modern Life Hotel-ben. Nagyon szép hely és pompás a kiszolgálás. Csak eléggé egyedül érzem ott magam.-hajtottam le a fejem.

-És ha azt mondanám,hogy költözz hozzánk erre a pár napra még?-karolt át Harry.

-Tessék?-néztem nagy szemekkel.

-Szerintem a fiúk sem bánnák.-nézett körbe. 

Mindegyikőjük bólogatott.

-Hátt..köszönöm. Elfogadom a meghívást.-válaszoltam kissé megilletődve.-De segíteni kéne áthozni a cuccaimat.-néztem Harry-re.

-Persze. Ha gondolod indulhatunk is. Már nincs bennem alkohol.-nevetett.

-Remek.-mosolyogtam.

Pár perc múlva az autóban ültünk. És nem sokára megérkeztünk. Felmentünk a szobámba. 

-Harry?-néztem rá szomorúan.

-Tessék, angyalom?

-Mi lesz majd amikor haza kell mennem?-könnybe lábadt a szemem.

Harry közelebb lépett hozzám.

-Mindent meg fogok tenni,hogy ne veszíthesselek el.-megsimogatta az arcom és megcsókolt. 

-Szeretlek.-súgta.

Közelebb húzott magához,és nem hagyta abba,míg pontosan előtte nem voltam. Hirtelen felemelt és a mögöttem lévő pultra tett. Az arcom egy vonalba került az övével. Egy hívogató mosolyt vetett rám. A pult szélére araszoltam óvatosan,lábam Harry két oldalán lóbálva. Ő szét tárta a kezét és a pulton a csípőm mellé tette le. A fejét oldalra billentve még közelebb húzódott. Az illata,ami vad volt,és csábító,teljesen lehengerelt. Nem tudtam gondolkodni. Minden egyes porcikám azt súgta,hogy ő kell nekem és soha nem akarom elveszíteni.

-Akarlak.-lehelte a fülembe. 

Válaszul megcsókoltam.

Megtörtént. Itt és most. Harry itt fekszik mellettem. Sötét göndör haja fürtökben lóg arcán. Gyönyörű szemei  az arcomat vizsgálgatják. 

-Szeretlek.-pusziltam meg.-de vissza kéne mennünk. 

-Igaz,igaz. Induljunk.

Már szálltam ki az ágyból amikor elkapta a kezem.

-Ígérd meg,hogy sosem hagysz el engem!-mondta.

Leültem az ágy szélére és a szemébe néztem, még mindig a kezét fogva.

-Ígérem,hogy sosem hagylak el.-adtam választ. És megcsókoltuk egymást.
  Gyorsan felöltöztem és Harry is. Összepakoltuk a cuccaimat, kijelentkeztem a Hotelből és elindultunk.
Az utat végig nevettük. Annyira boldog voltam Harry-vel. Előre is féltem attól a bizonyos naptól amikor haza kell mennem.
Megérkeztünk.
-És hol fogok aludni?-mosolyogtam Harry-re.
Ő vissza mosolygott és elindultunk a szobája felé. Bevittük a cuccaimat és kipakoltam őket.
-Nagyon rendes tőletek,hogy befogadtok erre a pár napra.-mondtam neki.
-Ez csak természetes.-válaszolta.
-De semmi esetre se akarok teher lenni.
-Hogy mondhatsz ilyet?-megfogta mind két kezem és mélyen a szemembe nézett.-Soha életemben nem szerettem senkit úgy mint téged.
A szívemet melegség és szeretet öntötte el.
Megöleltem és a vállába temettem a fejemet.
-Nem akarlak elveszíteni,Harry...
Megsimogatta a fejem és nyomott rá egy puszit.
-Nem fogsz.

Körülbelül fél óra múlva már teljesen otthon éreztem magam. Rá jöttem,hogy én ide tartozok.
-Csinálok szendvicseket. Ki kér?-kérdeztem.
-Én!
-Én is!
-Nekem is!
-Sonkásat!-hangzott minden felől.
-Jó akkor csinálok mindenkinek!-nevettem.
Pár perc múlva készen is lettem és tálcán kivittem nekik.
-Hmm...jó lett.-habzsolt Niall.
-Köszi!-vett el egyet Liam.
-Jó lenne ha sose mennél el innen.-mondta Zayn.
-Főnyeremény vagy.-bókolt Harry.
-Azta!-nevettem.-Csináltam nektek egy kis szendvicset és már is bókokkal öntötök el. Örülök,hogy itt lehetek veletek.
Megfordultam és elvittem a tálcát. Hallottam a háttérben,hogy elkezdenek gitározni.
Oda mentem és lehuppantam közéjük a kanapéra. Niall gitározott. Mikor befejezte megtapsoltam.
-Olívia úgy hallottam tudsz gitározni.-mondta Niall.
-Ááá..nem annyira.
-Had halljuk!-nyomta a kezembe a gitárt.
-Hát rendben.
Még soha sem gitároztam nagyon emberek előtt. Úgy gondoltam itt az ideje.
Még régebben írtam egy dalt. Eljátszom azt nekik.
Elkezdtem. Halkan figyeltek. Végül elkezdtem énekelni is. Ekkor még jobban figyeltek. Mikor befejeztem nem tapsoltak. Még csak meg sem szólaltak. Csak bámultak rám.
-Na milyen volt?-kérdeztem megilletődve.
-Gyönyörű hangod van...-nyögte ki Lou.
-Jaj,ne már.-nevettem.
-Mi nem viccelünk,Olívia.-nézett rám komolyan Niall.
Olyan gondolatok fogalmazódtak meg bennem,hogy mi van?? Ez most valami át verés? Vagy talán szívatnak? Vagy csak nem akarnak meg bántani?
-Olívia...-mondta Harry.-Neked énekelned kell.
A szívem ki hagyott egy ritmust.
-Mit mondtál?

11.rész(a találkozás)

Másnap délelőttöm unalmasan telt. Harry írt SMS-t, hogy este fele beugrik értem.
Egész nap nem csináltam semmit. Amikor körülbelül 5 óra volt elkezdtem ruhát keresni magamnak. Jó idő volt. Ezért egy mini szoknya és ing mellett döntöttem. Kezdtem valamit a hajammal. Egy kicsit sminkeltem és kész is. Elő kerestem egy retikült és bele pakoltam a telefonom és a többi apróságot. Pont elkészültem amikor megcsörrent a telefonom. Harry volt.
Gyorsan felkaptam.
-Szia.-kezdtem rögtön.
-Szia, itt vagyok lent. Készen vagy?
-Igen, rohanok.-mondtam, már az ajtó fele indulva.
-Nem sietünk. Csak nyugi.-mondta csendes hangon.
-Rendben. Mindjárt lent vagyok.-és ezzel kinyomtam a telefont.
Lassítottam a tempón ahogy azt Harry kérte. Kimentem és egy gyönyörű BMW állt a parkolóban. Harry a motorház tetőn űlt és lógatta a lábát. Amikor meglátott leugrott és megpörgette a kulcsokat az ujja körül.
-Indulhatunk, hölgyem?-és már nyitotta ki nekem az ajtót.
-Természetesen, uram.-nevettem. Beültünk mindketten és Harry sebességbe tette az autót.
-Egy kicsit izgulok.-mondtam.
-Nem kell. Hidd el minden a legnagyobb rendben lesz.-válaszolta az utat bámulva.
-Úgy legyen.
-Amúgy,hogy érzed magad itt Londonban?-kérdezte mosolyogva.
-Legszívesebben ide költöznék. Csak ez lehetetlen.-hajtottam le a fejem.
-Miért lenne az?-vetett egy oldalpillantást rám.
-A suli, a pénz ...meg persze a szüleim miatt.
-Jól van tudod mit? Tereljük a témát. A ma este arról szól, hogy felvidulj. Ne foglalkozz mással. Élj a mának!!-az utolsó mondatot szinte kiabálta. Ez erőt adott és bólintottam. Eközben Harry lefékezte a kocsit és egy gyönyörű ház előtt megálltunk.
-Megérkeztünk.-mondta a combomra téve a kezét.-Készen állsz?
-Igen.-mondtam határozottan.
Erre Harry megcsókolt.
-Csak,hogy magabiztosabb legyél.-kacsintott rám. Elmosolyodtam és már szálltam is ki. Harry bezárta a kocsit és megfogta a kezem. Elindultunk befele.
-Megjöttünk!-ordított Harry.
-Héé! Na végre!-hallottam egy kiabálást.
-Na nézzük kit hoztál.-lépett elő Niall.-ömm...rád emlékszem.
-Igen? Akkor talán bocsánatot is kérhetnél.-léptem elé.
-Nem kérek bocsánatot a semmiért.-és elfordult karba font kézzel.
-Sziasztok!-jött oda Louis és Liam.
-Sziasztok.-köszöntünk Harry-vel egyszerre.
-Ő itt Olívia. Magyarországról.-mosolygott.
-Hu, Magyarország?-kérdezte meglepődve Liam.
-Várjunk csak.-szólalt meg Louis.-Emlékszem rád. Az autógramm osztásnál. Te vagy az a nyugodt lány..!!-sikongatott.
-Hát igen.-mosolyogtam rájuk.
-Na szóval, srácok..-kezdett bele Harry.-Az van,hogy Olívia és én együtt vagyunk,de.....
-Tessék???-vágott közbe Niall.
-Had mondjam végig. Szóval. Nem szeretném ha ez nyilvánosságra kerülne. Mivel még friss a dolog.-karolta át a derekam. Én rá mosolyogtam.
-Hazz...-sóhajtott Louis.-Ugye tudod,hogy így megszeged a törvényünk.
-Mi? Milyen törvény??-kérdeztem meglepődve.
-Te még el sem mondtad neki?-mondta Louis.-"Rajongó az rajongó és nem barátnő!" ez a mi saját törvényünk.
-Harry?-néztem rá.
-Figyu ennek semmi értelme..-kezdte Harry.
-De, Harry, igen is van. Tudod jól,hogy egy rajongóban nem lehet megbízni. Ki tudja,hogy milyen dolgokat ad ki rólunk a nyilvánosságnak??-háborodott Louis.
Nekem kicsordult egy könnyem és elfordultam.
-Én soha se tennék olyat amivel ártok nektek. Mielőtt ítélkeznétek..ismerjétek meg az embereket...-szipogtam.
-Bízzatok benne..-súgta Harry a srácoknak.
-Ne haragudj,Olívia.-ölelt meg Louis.-Szerintem jól kijövünk majd egymással.
-Dobjuk fel a hangulatot..!!-és Harry pár percre eltűnt. Utána egy üveg borral tért vissza.
-Ácsi!-szóltam rá.-Így kivisz engem haza?
-Úgy tűnik ma nem mész haza.-bökte meg az oldalam a könyökével Liam és elnevette magát.
Próbáltam tiltakozni,de hiába. Végül én is beláttam,hogy rám fér egy kis lazulás.
-Hol van Zayn?-kérdezte Harry.
-Nem tudom. Megyek megkeresem.-szólt Niall.
-Én meg kiszaladnék a mosdóba. Hol van?-kérdeztem.
-Menj végig a folyosón és az utolsó ajtó jobbra.-segített Liam.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
Miközben mentem el még halkan hallottam a beszélgetésüket.
-Nagyon kedves lány.-mondta halkan Louis.
-Hidd el bízhattok benne.-mondta Harry.
Még pár dolgot mondtak de azokat már nem értettem.
Megtaláltam az ajtót. Kinyitottam és...és ott állt Zayn egy szál alsó gatyában.
-Oh..bocsánat!-rohantam ki az ajtón.
Mindenki rám nézett. Már Niall is ott volt.
-Mi történt?-kérdezték majdnem egyszerre.
-Zayn...-nyögtem ki.
-Hát legalább megtaláltad.-nevetett Lou.
Letelepedtünk a nappaliban. Pár perc múlva Zayn is oda jött.
Én felpattantam a helyemről.
-Szörnyen sajnálom.-mondtam lehajtott fejjel.
-Semmi gond.-válaszolta.
Harry is felállt.
-Zayn! Ő itt Olívia. A többit majd később elmesélem.
-Szia Olívia! Örülök,hogy megismerhetlek.-mosolygott Zayn.
Harry kiosztotta a poharakat és mindenkinek töltött.
-Na szóval srácok. Azért hoztam át Olíviát mert eléggé rosszul érezte magát és azt szeretném ha felvidítanánk.
-Erre semmi szükség.-mondtam.
-De van!-mosolygott Harry.
Koccintottunk és mindenki megitta a poharában lévő bort. Mindenkinek öntöttek még. Elég sokat ittunk.
Zayn bekapcsolta a zenét és elkezdtünk táncolni.
Én Harry-vel.
-Hogy érzed magad?-kérdezte tánc közben,közel hajolva Harry. Amitől rettentően érezni lehetett rajta az alkohol szagát. De nem foglalkoztam vele. Örültem,hogy itt lehetek.
-Remekül!-kiáltottam és egyedül táncoltam tovább. Mindenki elég viccesen nézett ki. Lou tánca a legnagyobb.

A tánc közben észre vettem,hogy Niall engem figyel. És ő nem is iszik. Egy kicsit fura volt. De nem volt kedvem ezzel foglalkozni. Inkább táncoltam tovább. Egyszer csak valaki elkapta a kezem és elrántott egy másik szobába.
Harry volt.
-Mit csinálsz?-kérdeztem. Nem válaszolt. Hanem megcsókolt. Nem tiltakoztam. Vissza csókoltam. Szorosan ölelt. Egyre jobban haladt le a keze a derekamon.                                
       -Harry. Én ezt nem akarom.-toltam el magamtól.
   -Olívia ne már.-lépett közelebb.

 


 -Harry...holt részeg vagy. Ennek így semmi értelme.-mondtam.-De ugye tudod,hogy szeretlek.-öleltem meg.
   -Tudom. És hidd el nem tudsz olyat tenni vagy mondani ami miatt már nem szeretnélek.... Szeretlek.-ölelt vissza.        
                                                       

10.rész (Harry)

Miközben Harry-t öleltem észrevettem,hogy elkezdenek lecsordogálni az arcomon a könnyeim. Nem nagyon értettem miért,de valamiért egyre több és több könnycsepp buggyant elő a szememből. Harry megsimogatta a hajam. Én elengedtem az ölelését és rá néztem.
-Mi..miért sírsz?-kérdezte meglepődve és letörölt egy könnycseppet az arcomról.
-Nem tudom...valószínűleg a boldogságtól. Soha életben nem voltam ilyen boldog. Az egész életem egy kudarc volt. Semmi izgalmas nem történt az életemben. Minden nap ugyan olyan volt. Elég kevés barátom van pedig szerintem nem vagyok olyan szörnyű...  Mindig én voltam a láma akinek csak a tanuláson jár az esze..pedig nem. Csak az emberek külső alapján ítélnek meg.-ezzel lehajtottam a fejem és még egy könnycseppet elhullajtottam.
-Mostantól másképpen lesz. Erről én gondoskodom.-adta válaszul. Ettől egy kicsit meg könnyebbültem. És rá mosolyogtam.
-Holnap elviszlek hozzánk,hogy felvidulj. Ebben a srácok majd biztos segítenek.-nevetett.-Főleg Louis.
-Rendben. De előre szólók,hogy az első benyomásom Niall-ről nem volt valami túl jó.
-Ne aggódj. Ha jobban megismered rá jössz,hogy tulajdonképen nagyon rendes gyerek.-mosolygott.
-Én nem aggódom. Csak szóltam,hogy ne lepődj meg ha nem pont úgy viselkedek vele mint a többiekkel.
-Jó ezt még megbeszéljük.-vágta rá.
-Harry..
-hmm??
-Akkor mi most....??-kezdtem.
-Igen!-vágott közbe és megcsókolt. És ebben a pillanatban megcsörrent a mobilja. Ő rám nézett.
-Vedd csak fel.-mondtam.
Felvette.
-Szia Lou......ühmm.....jó nem sokára megyek....amúgy holnap bemutatok valakit....az meglepetés...ühmm...na helló!-letette.
-Louis volt. Már hiányolnak.
-Nyugodtan menj. Holnap úgy is találkozunk.
-Biztos?-kérdezte.
-Igen. Úgy is van még pár elintézni valóm.-igazából nem volt,de nem akartam,hogy miattam maradjon.
-Rendben akkor holnap.-válaszolta.
Kikísértem. Az ajtóban megállt és felém fordult. Adott egy puszit a számra.
-Még látjuk egymást.-ezzel megfordult és elsétált.
Becsuktam az ajtót és neki dőltem. Már megint ezt mondta. "Még látjuk egymást". Amikor elbúcsúzik mindig  ezt mondja. Mintha ezzel akarná sugallni,hogy még tényleg látjuk egymást. Ezért nem is izgultam a viszont látás miatt.
   Vettem egy mély levegőt és a fürdőszobába siettem. Belenéztem a tükörbe és ami fogadott szörnyű volt. Piros szemek, elkenődött smink. Komolyan mondom körülbelül,mint egy boszorkány. Még pár percig bámultam a tükörképem. Úgy éreztem,hogy minden egyes elhullajtott könnycseppel egyre könnyebb lesz a szívem. Mintha a régi életemben lévő nehézségek ezzel együtt el tűnnének.
 Megmostam az arcom és helyre tettem magam. Ledőltem az ágyamra. Már nagyon várom a holnapi napot. Találkozhatok és beszélgethetek a One Direction tagjaival. Bevallom régebben imádtam Niall-t. De az első benyomása nem volt túlságosan jó. De majd úgy is kiderül,hogy milyen valójában. Ahogy a többiekről is. Igaz, hogy nagyjából mindent tudok róluk a cikkek meg pletykák alapján, de lehet ,hogy nem is igazak. Úgyhogy, érhetnek még meglepetések.
Most Harry fele irányultak a gondolataim. Akkor mi most "együtt vagyunk" ?! Ez túlságosan bonyolult. Hiszen már csak pár hétig vagyok Londonban. Utána haza kell mennem és szerintem ő nem jönne Magyarországra. Én maradnék,de nincs hol laknom és mi lenne a sulival. Meg persze a szüleimmel.
  Ilyen gondolatok taposták az agyam a nap hátra levő részében. Azt hiszem végül sikerült őket elterelni és vissza zökkenni a valóságba. Holnap ott leszek a fiúknál. Lesz egy újabb esélyem első benyomást tenni. Nagyon fontos,hogy ne szúrjam el. Remélem jóban leszek velük.
A gondolat menetemet a telefonom szakította meg.
Anyu. Nem volt sok kedvem elmesélni neki a történteket. De tudtam,hogy muszáj. Ezért felvettem. Reméltem,hogy nem kérdezz rá a dolgokra.
-Szia, anyu!-kezdtem.
-Olívia! De jó hallani a hangod.
-Hogy vagytok?
-Mi jól,de mesélj inkább te!
-Hát, öhm.. London gyönyörű. A szálloda tökéletes. A kilátás pazar. A koncert mesés volt. Nagyjából ennyi.-a szavaim sóhajtásba fulladtak,ami azt hiszem lebuktatott.
-Ismerem ezt a sóhajt! Történt még valami! Mondjad!-parancsolt rám.
-Tényleg semmi különös. Sok lesz a telefon számlád.-próbáltam terelni a témát.
-Jól van Olívia...majd még hívlak és akkor mindent elmondasz. De sajnos most mennem kell. Jó éjt!
-Rendben. De nincs semmi. Szia.
Letettem.
A telefont eldobtam az ágyam túlsó felére és a kezemet a fejemhez szorítva lefeküdtem az ágyra.
Hogy fogom ezt elmagyarázni nekik. Gondoltam. És ebbe a gondolatba bele is fájdult a fejem. Hogy lecsillapítsam az égető szúrást a fejembe lefeküdtem aludni. De a holnapi találka gondolata még mindig nem hagyott nyugodni. Így hát meg kellett békélnem a gondolataimmal. De nem olyan sokáig. Mivel annyira fáradt voltam,hogy egy pillanat alatt már lehunytam a szemem és mély álomba merültem.