15.rész (az a bizonyos perc)

  Niall a kanapén ücsörgött egymagában,két ujjával az orrnyergét szorította. Lassan oda sétáltam és leültem mellé.
-Niall.-a kezemet a vállára tettem.-Az előbb...-önkénytelenül elmosolyodtam.-....ne haragudj, ha kínos helyzetbe hoztunk. Mit is akartál mondani?
-Ömm..semmi gond én voltam rosszkor rossz helyen.-kierőltetett egy mosolyt.-És igazából veled akartam beszélni.
-Igen? És miről?-kérdeztem.
-Csak arról,hogy van pár ötletem a dalhoz,és szívesen megmutatnám őket.-mondta, már valóságos mosollyal    az arcán.
-Remek!-böktem ki.-Akkor mi lenne,ha hoznám is a gitárt?
-Persze! De kettőt hozz!-utasított kedvesen.
Bólintottam és már mentem is.

  Pár perc múlva már a dalon dolgoztunk. Néha nevettünk egy sort,néha komolyak voltunk és néha szimplán gyerekesek. Nagyon jól kijöttünk Niall-lel,mint ha egy régi gyerekkori barátom lenne. Úgy érzem,hogy ez a dal közelebb hozott minket egymáshoz. Boldog voltam,hogy gitározhatok és azt tehetem amit a legjobban szeretek,és olyan személlyel akivel egyre szorosabb a barátságom.
-Jól haladunk.-állapítottam meg.
-Szerintem is!-mosolygott Niall.
-Mi újság skacok?-huppant le mellénk Zayn.
-Azon a bizonyos dalon dolgozunk. Van kedved segíteni?-kérdeztem.
-Még szép!-vágta rá.-Hogy haladtok?
-Szerintem egész jól.-bólogatott Niall.
-Megmutatjátok?-kérlelt Zayn.
-Persze,de még nem az igazi.-húztam a szám.
-Jó jó! Gyerünk!-siettetett.
Eljátszottuk. Zayn végig nagy szemekkel figyelt és néha-néha elmosolyodott.
Amikor befejeztük elkezdett tapsolni.
-Brávó! Ez nagyon szuper lett! A szöveg tökéletes,a dallam zseniális. Már csak egy kicsit kell rajta variálni majd.-örvendezett.
-Köszi.-mondta Niall.-De ez Olívia érdeme.
-Jaj ne már!-mondtam megilletődve.
-Örülök,hogy ilyen barátra találtunk egy rajongóban.-mosolygott Zayn.
Vissza mosolyogtam és ekkor eszembe jutott.
-Jézusom!-nyögtem fel.
-Mi az? Mi történt?-néztek rám érdeklődve.
-Anna...a barátnőm. Teljesen kiment a fejemből. Már egy hete nem beszéltem vele,pedig megígértem neki,hogy felhívom.-hadartam.
A mobilomért kaptam.
-A fenébe!-káromkodtam.-Nincs rajta pénz.
-Tessék, használd az enyémet.-nyújtotta oda Niall a mobilját.
-Köszi.-mosolyogtam.
Beütöttem a számot és tárcsáztam.
-Háló?!-szólt bele Anna.
-Szia Anna! Olívia vagyok.
-Óó! Hála a jó égnek,hogy végre fel hívsz! Már nagyon hiányollak ám szívi! Mesélj! Mi van veled?! Milyen volt a koncert?! Biztosan király! És kinek a mobiljáról hívsz? És hol.....-bele fojtottam a szót.
-Nyugalom kislány.-mondtam gyerekes hangsúllyal. Elég furcsa volt ennyi idő után újra magyarul beszélni.-Mindent elfogok mondani,de ez kissé bonyolult.
-Mi lehet ezen bonyolult?! Tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz.-mondta kérlelően.
-Figyelj...röviden összefoglalom. Nos, a koncert nagyon jó volt, és amikor jött az autógramm osztás akkor Harry a telefonszámát is oda írta......
-Hogy mi van??-sikongott Anna.
-......másnap felhívtam és találkoztunk,beszélgettünk meg ilyenek. Aztán összejöttünk....
-ÁÁáááááá!! Ez hihetetlen...várjunk csak...te viccelsz ugye?!-hitetlenkedett.
-Nem. Anna! Ez komoly! Had folytassam! Utána átköltöztem a 1D lakásba és össze barátkoztunk a srácokkal. Aztán énekeltem nekik meg a tanárjuk előtt is és felkértek,hogy énekeljek egy számot a fiúkkal. Most azon dolgozunk. Hát..nagyjából ez minden..-a beszédem sóhajtásba fulladt.
-Ó...ÉDES.....ISTENEM..!!-tagolta.-Ez azt jelenti,hogy...
-Igen..azt!-mosolyogtam.
-Olívia! Még nem tudom hogyan,de mindenképpen kimegyek hozzád Londonba! Becsület szóra!-ígérkezett.
-És mégis ezt hogy gondolod?-kérdeztem.
-Azt bízd csak rám. Ezen a számon elérlek?
-Az enyémen hívj kérlek. Ez....Niall mobilja.  De kérlek ne hívogasd!!
-Uram isten! Ez Niall mobilja?? ááá!!-rikácsolt.
-Anna?? Itt vagy még?-kérdeztem,de nem jött válasz. Valószínűleg elájult vagy valami ilyesmi. Letettem a telefont és vissza adtam Niall-nek.
-Na hogy ment?-kérdezte Zayn.
-Remekül! Csak van egy kis bökkenő..-mondtam.
-És mi lenne az?-érdeklődött Niall.
-A barátnőm azt mondta ide jön London-ba.
-És mi ezzel a gond?-néztek rám furcsán.
-Csak az,hogy ő egy durván megszállott rajongótok, és nagyon rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.-sóhajtottam.
-Ohh...ömm. Biztos csak túlzol.-mondta Zayn.
-Még vissza fogott is voltam.-nevettem keserűen.
-Hát majd meglátjuk mi lesz..-szólt halkan Niall.
-Hát lehetséges,hogy eltudom intézni,hogy ne találkozzon veletek. Csak azt nem tudom hogyan.
-Figyelj..Nem muszáj lepattintanod a barátnődet. Majd megoldjuk. Egy idő után biztos lecsillapodik.-mondta Niall.
-Köszi,ez kedves.-mosolyogtam.-Na de..nem tudom ti hogy vagytok vele,de én éhen halok! Szendvics?? Jöhet?
-Igen! Persze!-mosolygott Niall.
-Köszi.-mondta Zayn.
Elindultam a konyha felé és kicsi szendvicseket kreáltam. Tálcára pakoltam őket és kivittem a fiúknak.
-Na milyen?-kérdeztem.
-Nagyon jó.-mondta Niall teli szájjal.
-Tényleg az.-csatlakozott Zayn.
Leültem melléjük.
-Tudjátok, sohasem gondoltam volna,hogy valaha itt fogok ülni veletek. És igen..valóra váltak az álmaim,de nem csak annak az Olíviának az álmai aki a rajongótok. Hanem a másiknak is,aki remek barátra talált bennetek.
    Látszott rajtuk,hogy elérzékenyülnek. Közelebb jöttek és megöleltek. Viszonoztam az ölelésük. Nagyon boldog voltam,hogy itt lehetek. Minden tökéletes volt. Csak sajnos az a szörnyű gondolat mardosta minden percben az agyam összes zugát,hogy minden egyes nappal közelebb ér az a perc amikor el kell mennem.
Ebbe a gondolatba beleborzongtam. De a fiúk ölelése mintha megvédett volna minden bánattól,aggodalomtól és szomorúságtól. Úgy éreztem,hogy most biztonságban vagyok és nem kell aggódnom azon a bizonyos percen.

14.rész (a dal)

A nap melege perzselte a bőrömet és lágy szellő simogatta arcomat. Lassan kinyitottam a szemem és mélyen beszívtam a reggeli friss levegőt. Átfordultam a másik oldalamra,hogy meggyőződjek Harry jelenlétéről. Átöleltem és az arcára nyomtam egy puszit.
-Jó reggelt álomszuszék!-mosolyogtam.
-'Reggelt angyalom!-hunyorgott és próbálta kidörzsölni az álmot a szeméből.-Hogy-hogy ilyen jó kedved van?-kérdezte.
-Boldogan kelek fel,ha tudom,hogy itt vagy mellettem.
Megfogta a kezem.
-És én nem fogom hagyni,hogy ez megváltozzon. Azt akarom,hogy minden napom így kezdődjön.-nézett mélyen a szemembe.
Megsimogattam az arcát.
-Megyek reggelizni.-mondtam.
-Menj csak. Én még szundítok egyet.-és a fejére húzta a takarót.
Elnevettem magam és kimentem.
Niall és Lou volt kint.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rájuk.
-Jó reggelt!-mondták majdnem csak egyszerre.
-Milyen jókedve van itt valakinek.-mondta Louis miközben tejet szürcsölgetett.
-Hát igen. Azt hiszem az életem tökéletes.-az utolsó szót erősen hangsúlyoztam.
-Hidd el még tökéletesebb lesz,ha megírjuk a dalt.-nézett rám Niall.
-Uram isten...tényleg.-kaptam a fejemhez.-Ez az egyetlen esélyem,hogy itt maradhassak. Jobb,ha máris neki kezdünk!
Már indultam is amikor Niall elkapta a kezemet.
-Olívia. Ezt nem szabad elkapkodni. Nyugalomban és csendben kell lenned,hogy megjöjjön az ihlet. Hidd el,ha sietteted attól nem fog sikerülni.-mondta.
Megszorítottam a kezét.
-Észben tartom.-és elviharzottam. Bementem Niall szobájába a gitárért és kiültem a nappaliba. Azt hittem rögtön menni fog. De csak ültem és ültem. Bámultam az üres lapot és a használatlan grafit ceruzát. Egy hangot nem tudtam megpengetni a gitáron,mert nem tudtam hogyan kezdjek hozzá. Mikor rájöttem,hogy már elég rég óta ülök a gitár és az üres papír fölött, aggodalmasan Niall-re néztem. Ő csak mozdulatlanul állt és tartotta a tekintetem. A szeméről leolvastam,hogy azt gondolja "meg mondtam". Lehajtottam a fejem és felálltam. Lassan kisétáltam. Lou indult volna utánam,de Niall megállította.
-Hagyd! Ha egyedül van akkor biztosan rá talál a dal.-mondta.
Becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam. Nem tudtam merre megyek. Csak mentem a zsúfolt Londoni utcán,és szomorúan azt hajtogattam magamban amit Niall mondott. "Rá talál a dal". A dal. Milyen érdekes gondolat ez. Nem nekem kell rá találnom? Hogy értette ezt Niall.
Reméltem,hogy még ma meg kapom a választ.

Sokáig sétálgattam a városban,végül egy padon telepedtem le. Könnyed csönd vett körül. A madarak csiripeltek, a nap sugarai játszadoztak az arcomon és a szél gyengéden belekapott a hajamba. És ekkor egy dallamot hallottam. Körbe néztem,hogy honnan jöhet,de a hang elhalt. Nem szólalt meg többet.
 Ez megfogott. Nem tudom kiverni a fejemből, mintha valaki beletett volna egy magnót a fejembe és újból és újból lejátssza.
Hazafele menet azt a bizonyos dallamot dúdoltam. Végül összeállt a fejemben a teljes dal. Örömömben berohantam a lakásba és Niall nyakába ugrottam.
-Igazad volt!Igazad volt!-ölelgettem.-Rám talált!
-Mi van?-értetlenkedett Zayn.-Mi talált rá?
Niall egy pillanatra Zayn-re nézett.
-A dal.-mosolygott.
Vissza nézett rám.
-Látod én meg mondtam.-pimaszkodott.
-Jól van na.-öleltem át.
-Na és hallhatnánk?-nézett rám nagy szemekkel.
-Hát jó..-válaszoltam és elénekeltem.
-Még ki kell dolgozni meg..meg minden. Meg még..a..a zene is kell alá. És még a...-dadogtam,de Lou közbe vágott.
-Nem kell magyarázkodnod. Ez tökéletes.-mondta.
-Tényleg?-néztem rájuk.
-Szerinted mi hazudunk?-nézett rám Liam.
Mosolyogva bólintottam egy nemet.
-Holnap oda megyünk Sarah-hoz és szólunk neki,hogy meglesz a dal.-mondta Harry.
-De várjatok....ez azt jelenti,hogy énekelni fogok veletek egy számot amit ki is adtok?-kérdeztem a boldogságtól bágyadtan.
-Pontosan.-mondta Liam.-Úgyhogy még az is lehet,hogy énekesnő leszel.
Elnevettem magam.
-Olívia.-szólalt meg Niall.-Higgy nekünk. Mi ezt mind azért tesszük,hogy itt maradhass velünk.
-Nem akarunk elveszíteni.-fogta meg a kezem Harry.
-Én meg a legkevésbé kívánok innen haza menni. De..-megálltam egy pillanatra és átgondoltam a mondatom.-igazából mindegy mit teszünk.
-Hogy lenne mindegy?-nézett rám Harry.
-Úgy hogy attól még ők a családom. És nem hagyhatom őket magukra. Egy szem lányuk vagyok.-kicsordult a könnyem.
-Olívia. Majd megoldjuk.-biztatott Lou.
Megtöröltem a szemeim.
-Igaz is. Millió megoldás lehet rá.-magamra erőltettem egy mosolyt.
-Ne foglalkozz most ezzel.-mondta Niall.- Az a legfontosabb,hogy ez a dal remekül sikerüljön.
-Majd holnap vissza térünk rá.-lépett előre Harry.-Gyere.-nyújtotta a kezét felém.
Oda adtam a kezem és elvezetett a "szobánkba".
 Mikor beértünk becsukta magunk mögött az ajtót.
Kacéran nézegetett végig rajtam és egyre közelebb lépegetett hozzám.
-Mit akarsz Harry?-kérdeztem, bár pontosan tudtam a választ.
Nem mondott semmit. Helyette megnyalta felső ajkát és a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Lassan a számhoz hajolt. Ajkaink forrón összeértek,és Harry keze egyre lejjebb vándorolt. És ebben a pillanatban kattant a kilincs és Niall nyitott ránk. Elengedtük egymást Harry-vel, én megtöröltem a szám. Niall megilletődve állt az ajtóba.
-Bocsánat, én...ömm....csak annyit akartam,hogy...nem érdekes.-mosolygott,de inkább tűnt erőltetettnek,mint élethűnek.-Még egyszer bocs.
Kiment és becsukta az ajtót.
Elnevettük magunkat Harry-vel.
-Szegény, milyen kínosan érezhette magát.-mondtam.
-Szerintem nem sokára ő is megtalálja azt a lányt akivel boldog lehet. Mint én veled.
-Óó..de kis cuki vagy. De tudom mire megy ki a játék.-nevettem és feltartottam a mutatóujjam.-És bocsi,de ez most nem fog össze jönni. Még a dalon kell dolgoznom.-
Harry szomorú boci szemeket meresztett rám.
-Ne már, Harry! Ne kínozz.-mosolyogtam.-Most megyek. Szeretlek.
-Jól van.-Hajtotta le a fejét.De látszott rajta,hogy nevet magában.-Én is szeretlek.
Adott egy puszit és már ki is mentem. Úgy éreztem beszélnem kell Niall-lel,de nem akartam mondani Harry-nek. Nem tudom,hogy mit mondjak majd neki,de azt hiszem valamiért rosszul esett neki az előbbi jelenet.

13.rész (sikerülni fog)

Döbbenten néztem rájuk. A szívem olyan szaporán vert,hogy majdnem eltörte a bordáimat. Jól hallottam? Azt mondta énekelnem kell? Ez kész lehetetlenség. Nem kaptam választ a kérdésemre ezért újból próbálkoztam.
-Mit mondtál, Harry?
-A véleményemet.-mondta és összerakta a kezeit.
Nem tudtam mit mondani. A szavak mintha megakadtak volna a torkomon. Csak meredten néztem a semmibe és próbáltam feldolgozni ezt a pár hetet.
-Olívia?....-szólalt meg Lou.
-Mi a baj?-kérdezte Liam,mikor egy könnycsepp elhagyta a szememet.
Letettem a gitárt és kimentem a teraszra. Végig kellett gondolnom ezt az egészet. Túl tökéletesen alakul az életem. És persze,örülök neki. Csak eddig 16 éven keresztül semmi jó nem történt velem. Ez az egész túl gyorsan jött.
Hallottam a terasz ajtó kattanását. Niall termett ott mellettem.
Megölelt.
-Mi a gond?-kérdezte még mindig ölelve.
-Semmi.-letöröltem egy könnycseppet az arcomról-Csak rettentően boldog vagyok,ennyi.
Engedett az ölelésen és a szemembe nézett.
-Olívia, nézz a szemembe,kérlek! És mond el mi bánt.
Vettem egy mély lélegzetet.
-Figyelj! Én tényleg boldog vagyok,sőt.-elmosolyodtam-Csak tudod bármi jó dolog történik velem,az jut először az eszembe,hogy pár nap és ettől mind meg kell válnom. Veletek együtt....-lesütöttem a szemem.
-Héj..-simogatta meg az arcom.-Hidd el,Harry nem fogja hagyni,hogy megválj tőlünk. Ahhoz túlságosan szeret téged...-megcsuklott a hangja.-Öm..Gyere menjünk vissza!-mosolygott rám kedvesen és az ajtó felé mutatott. Én bólintottam és elindultam.
-Vissza tért az elveszett bárány!-kiáltott Zayn.
Mindenki rám nézett.
-Olívia. Nekünk most el kell mennünk próbálni a következő koncertre. Van kedved velünk jönni?-kérdezte Harry.
-Hát persze!-mosolyogtam.

Körülbelül fél óra múlva már a helyszínen voltunk. A fiúk felmásztak a színpadra és elkezdték a próbát. Mit mondhatnék, nem egy szokványos próba volt. Nagyon sokat nevettem. A srácok mindenféle hülyeséget kitaláltak. Húzták egymást a földön, ugráltak,szaladgáltak, mint a kisgyerekek. Ezt szeretem bennük annyira. Nem érdekli őket mások véleménye. Mernek önmaguk lenni. Ezért nagyon irigylem őket.
 Harry lehajolt a színpadról és a kezembe nyomott egy mikrofont.
-Gyere!-húzott fel.
-Harry mit csinálsz?-tiltakoztam.
Megfogta a derekamat és egy mozdulattal a színpadra emelt.
-Énekelj velünk. Jó muri lesz.-mosolygott csintalanul.
-De én....-nem bírtam végig mondani mert Harry elkezdett énekelni. Közben engem nézett. Láttam a szemében,hogy azt mondja magában. "Rajta Olívia, énekelj!" Nem tiltakoztam többet. Hát elkezdtem.
 El sem tudom mondani milyen nagyszerű érzés a fiúkkal együtt énekelni. Nincs annál jobb. Megfogalmazhatatlan. Felülmúlhatatlan. Teljesen bele éltem magam. Úgy énekeltem mint még soha. Észre sem vettem mikor már csak én énekelek és a fiúk nem. A menedzsmentjük is engem figyelt, és az ének tanárjuk is. Sőt, mindenki. De nem foglalkoztam vele. Csak énekeltem és énekeltem. Aztán vége lett a számnak. Vettem egy mély levegőt. Síri csend lett. Egyszer csak elkezdtek tapsolni. Olyan boldogság öntötte el az egész testem amit még nem éreztem. Megilletődve vissza adtam a mikrofont Harry-nek.
Oda jött az énektanár.
-Szia. Az én nevem Sarah Gray.-nyújtotta a kezét.
-Üdv. Olívia Nagy.-ráztam meg.
-Csodálatos hangod van. Mióta énekelsz?-kérdezte.
-Köszönöm és...ömm...nem járok tanárhoz.-dadogtam.
-Tessék?-nézett rám nagy szemekkel.-Tudod, a One Direction menedzsmentjével azt beszélgettük,hogy örülnénk, ha énekelnél egy számot a fiúkkal.
A szívem felgyorsult.
-Igazán?-mosolyogtam rá aztán a fiúkra. Akik bólogattak.
-Elfogadod az ajánlatot? Persze, fizetünk a munkádért.-tette hozzá gyorsan.
-Hogyne!....vagyis..köszönöm,de pár napon belül haza kell utaznom. Nem hiszem,hogy ilyen hamar megtudnánk írni egy számot.
-Ohh..hát. Azért oda adom a névjegy kártyám,ha meggondolnád magad vagy máshogy alakulnának a dolgaid.-mondta csalódottan és elment.
-Olívia..!!-kapta el a karom Zayn.-Megőrültél? Elhalasztasz egy ilyen ajánlatot?
-Zayn..fiúk! Kész lehetetlenség ilyen gyorsan összehozni egy dalt.-emeltem fel a kezeim.
Mindannyian odajöttek körém.
-Meg tudjuk csinálni. Ez az egyetlen esély,hogy Olívia itt maradhasson velünk.-mondta Harry és középre emelte a kezét. Körbe nézett és sorba mindegyikünk rárakta a kezét az övére.
-Sikerülni fog!-kiáltott. És egyszerre felemeltük a kezeinket annak jeléül,hogy sikerülni fog.
-Baj lenne ha én vissza mennék?-kérdeztem.
-Nem,dehogy.-mondta Harry.
-Niall!-mondtam.
-Hm?
-Használhatom a gitárod?-kérdeztem.
-Persze!-mosolygott.
-Köszi.-mosolyogtam vissza.

Nem sokkal később már a 1D lakásban voltam. Ledobtam a cuccaimat a kanapéra és Niall szobájába mentem. Mikor beléptem rögtön megpillantottam a gitárját a sarokba támasztva. Mikor már a kezembe vettem csak akkor néztem körbe. Még sose voltam Niall szobájában.
 A falakon megnyúzott poszterek lógtak. A ruhái szanaszét voltak a földön. Az ágyneműje valószínűleg már hetek óta nincs ki mosva. Gyorsan benéztem a többi szobába is és...katasztrófa. Elhatároztam,hogy rendet rakok amíg haza nem érnek.
Vissza tettem  a gitárt a sarokba. És elkezdtem összeszedegetni a fiúk koszos ruháit. Bedobáltam a mosógépbe az ágyneműkkel együtt. Utána a konyhának vettem az irányt, és elmosogattam. Végig söpörtem a lakást, kiszellőztettem. Még pár apróságot a helyére tettem. Amikor készen lettem rá se lehetett ismerni a 1D otthonára.
Eléggé elfáradtam, így hát ledőltem a kanapéra, és ebben a pillanatban nyílt az ajtó és beléptek a fiúk.
-Mi a.....?-nyögött fel Zayn.
-Jó helyen járunk srácok?-nevetett Lou.
Felpattantam,mivel eddig nem vettek észre.
-Igen, jó helyen.-mosolyogtam büszkén.
-Ezt te csináltad?-kérdezte Liam,miközben körbe nézett.
-Hát, tudjátok egy kicsit felfordult a gyomrom a szobáitoktól.-nevettem.
A fiúk elindultak körbenézni. Pár perc múlva vissza tértek mosolyogva.
-Köszi szépen!-mondta Niall.
-Azt hiszem ez rá fért erre a helyre.-kacagott Liam.
-Örök hála!-nyomott Harry egy puszit a számra.-Jövünk egyel.
Eltoltam magamtól Harry-t és huncutan végig néztem a fiúkon.
-Igen? Akkor most azonnal a Nandos-ba akarok menni!-nevettem és kirohantam.
-Imádom ezt a csajt!-hallottam a hátam mögött.
-Na mi lesz már?-kiáltottam hátra boldogan.
-Jövünk,jövünk.-hangzott a válasz.
 Úgy éreztem ebben a pillanatban,hogy teljes mértékben beilleszkedtem a 1D-s fiúk körébe. Olyan érzésem támadt,hogy ez az este olyan amikor bármit megtehet az ember kockázat nélkül. Szabad lehet. Nem korlátozza őt semmi. És ez csodálatos érzés.

12.rész(itt a helyem)

Másnap reggel a földön ébredtem. Hasogatott a fejem. Alig bírtam talpra állni. Mikor végre sikerült a szédülésből kikecmeregnem körbenéztem. A fiúk itt-ott szétszórva feküdtek a földön és kanapén. Niall-t nem láttam sehol. Nem sok mindenre emlékeztem a tegnapi estéből, de azt tudom,hogy nagyon jól szórakoztam.

    Elindultam keresni  fejfájás csillapítót,de sehol sem találtam. Mikor már végleg feladtam Niall jelent meg mögöttem.

-Keresel valamit?-kérdezte az egyik szemöldökét felhúzva.

-Öhmm..igen. Nincs fejfájás csillapítótok?-próbáltam tiszta hangon beszélni.

Niall oda ment az egyik fiókhoz és kivett egy tablettás dobozt.

-Tessék.-nyújtotta oda.

-Köszi.-vettem el és már le is nyeltem.

Egy kicsit kitisztult a fejem és ezzel együtt a látásom. Eddig fel sem tűnt,hogy Niall egy szál alsógatyában van. Ki dolgozott felsőteste volt és gyönyörű világos bőre. Kicsit elbambultam.

-Ezt nem értem...-mondta.

-Micsodát?-kérdeztem meglepődve.

-Te végig nézhetsz rajtam,de ha én teszem akkor leharapod a fejem.-mondta karba font kézzel.

-Hát...öhmm. Én nem is néztelek meg!-pánikba estem.

-Dehogy is nem.-nevetett.

-Hhh..nevetséges.-felemeltem a fejem és elfordultam.

Niall megfogta a vállam.

-Ahogy akarod. De csak,hogy tudd. Én örülnék ha nem lenne köztünk ekkora feszültség. Hiszen lehet,hogy még sokáig itt maradsz velünk.- Éreztem forró leheletét a tarkómon, amitől a hideg futkosott a hátamon.-És... tudod,sajnálom azt a napot. Meg tudsz bocsájtani?

Erre a mondatra megfordultam. Rémisztően közel volt hozzám .Csak,hogy nem egymás levegőjét szívtuk be. Egyenesen a szemébe néztem.

-Meg. Örülnék,ha barátok lennénk.-mosolyogtam rá.

Erre megölelt. Ami elég meglepően ért. De visszaöleltem. Az ölelése gyengéd volt és finom,de még is védelmező. Olyan érzésem támadt,hogy lehetséges,hogy Niall-lel tényleg barátok lehetünk.

Pár perccel később bezárkóztam a mosdóba,hátamat az ajtónak támasztva vettem néhány mély lélegzetet,aztán a csaphoz mentem,és hideg vizet locsoltam az arcomra,hogy felfrissüljek. Kimentem. Már mindenki fent volt. 

-Jó reggelt!-mondtam.

-Ahh..csak ne olyan hangosan.-nyavalygott Lou.

-'Reggelt!-adott egy puszit a számra Harry.

-Kemény volt a tegnapi.-mondta Zayn.

-Hát eléggé.-nevettem.

-De azért jól szórakoztál?-kérdezte Harry.

-Persze! Nagyon jól!-válaszoltam.-Köszönöm.

-Nincs mit megköszönnöd. Szerintem te is feldobtad a napunkat.-mosolygott.

Egy pár óra múlva már mindenki jobban lett. Sokat beszélgettünk. Mindent elmeséltem nekik. Hogy hogyan kerültem ide meg ilyenek.

-És most hol laksz?-kérdezte Liam.

-The Modern Life Hotel-ben. Nagyon szép hely és pompás a kiszolgálás. Csak eléggé egyedül érzem ott magam.-hajtottam le a fejem.

-És ha azt mondanám,hogy költözz hozzánk erre a pár napra még?-karolt át Harry.

-Tessék?-néztem nagy szemekkel.

-Szerintem a fiúk sem bánnák.-nézett körbe. 

Mindegyikőjük bólogatott.

-Hátt..köszönöm. Elfogadom a meghívást.-válaszoltam kissé megilletődve.-De segíteni kéne áthozni a cuccaimat.-néztem Harry-re.

-Persze. Ha gondolod indulhatunk is. Már nincs bennem alkohol.-nevetett.

-Remek.-mosolyogtam.

Pár perc múlva az autóban ültünk. És nem sokára megérkeztünk. Felmentünk a szobámba. 

-Harry?-néztem rá szomorúan.

-Tessék, angyalom?

-Mi lesz majd amikor haza kell mennem?-könnybe lábadt a szemem.

Harry közelebb lépett hozzám.

-Mindent meg fogok tenni,hogy ne veszíthesselek el.-megsimogatta az arcom és megcsókolt. 

-Szeretlek.-súgta.

Közelebb húzott magához,és nem hagyta abba,míg pontosan előtte nem voltam. Hirtelen felemelt és a mögöttem lévő pultra tett. Az arcom egy vonalba került az övével. Egy hívogató mosolyt vetett rám. A pult szélére araszoltam óvatosan,lábam Harry két oldalán lóbálva. Ő szét tárta a kezét és a pulton a csípőm mellé tette le. A fejét oldalra billentve még közelebb húzódott. Az illata,ami vad volt,és csábító,teljesen lehengerelt. Nem tudtam gondolkodni. Minden egyes porcikám azt súgta,hogy ő kell nekem és soha nem akarom elveszíteni.

-Akarlak.-lehelte a fülembe. 

Válaszul megcsókoltam.

Megtörtént. Itt és most. Harry itt fekszik mellettem. Sötét göndör haja fürtökben lóg arcán. Gyönyörű szemei  az arcomat vizsgálgatják. 

-Szeretlek.-pusziltam meg.-de vissza kéne mennünk. 

-Igaz,igaz. Induljunk.

Már szálltam ki az ágyból amikor elkapta a kezem.

-Ígérd meg,hogy sosem hagysz el engem!-mondta.

Leültem az ágy szélére és a szemébe néztem, még mindig a kezét fogva.

-Ígérem,hogy sosem hagylak el.-adtam választ. És megcsókoltuk egymást.
  Gyorsan felöltöztem és Harry is. Összepakoltuk a cuccaimat, kijelentkeztem a Hotelből és elindultunk.
Az utat végig nevettük. Annyira boldog voltam Harry-vel. Előre is féltem attól a bizonyos naptól amikor haza kell mennem.
Megérkeztünk.
-És hol fogok aludni?-mosolyogtam Harry-re.
Ő vissza mosolygott és elindultunk a szobája felé. Bevittük a cuccaimat és kipakoltam őket.
-Nagyon rendes tőletek,hogy befogadtok erre a pár napra.-mondtam neki.
-Ez csak természetes.-válaszolta.
-De semmi esetre se akarok teher lenni.
-Hogy mondhatsz ilyet?-megfogta mind két kezem és mélyen a szemembe nézett.-Soha életemben nem szerettem senkit úgy mint téged.
A szívemet melegség és szeretet öntötte el.
Megöleltem és a vállába temettem a fejemet.
-Nem akarlak elveszíteni,Harry...
Megsimogatta a fejem és nyomott rá egy puszit.
-Nem fogsz.

Körülbelül fél óra múlva már teljesen otthon éreztem magam. Rá jöttem,hogy én ide tartozok.
-Csinálok szendvicseket. Ki kér?-kérdeztem.
-Én!
-Én is!
-Nekem is!
-Sonkásat!-hangzott minden felől.
-Jó akkor csinálok mindenkinek!-nevettem.
Pár perc múlva készen is lettem és tálcán kivittem nekik.
-Hmm...jó lett.-habzsolt Niall.
-Köszi!-vett el egyet Liam.
-Jó lenne ha sose mennél el innen.-mondta Zayn.
-Főnyeremény vagy.-bókolt Harry.
-Azta!-nevettem.-Csináltam nektek egy kis szendvicset és már is bókokkal öntötök el. Örülök,hogy itt lehetek veletek.
Megfordultam és elvittem a tálcát. Hallottam a háttérben,hogy elkezdenek gitározni.
Oda mentem és lehuppantam közéjük a kanapéra. Niall gitározott. Mikor befejezte megtapsoltam.
-Olívia úgy hallottam tudsz gitározni.-mondta Niall.
-Ááá..nem annyira.
-Had halljuk!-nyomta a kezembe a gitárt.
-Hát rendben.
Még soha sem gitároztam nagyon emberek előtt. Úgy gondoltam itt az ideje.
Még régebben írtam egy dalt. Eljátszom azt nekik.
Elkezdtem. Halkan figyeltek. Végül elkezdtem énekelni is. Ekkor még jobban figyeltek. Mikor befejeztem nem tapsoltak. Még csak meg sem szólaltak. Csak bámultak rám.
-Na milyen volt?-kérdeztem megilletődve.
-Gyönyörű hangod van...-nyögte ki Lou.
-Jaj,ne már.-nevettem.
-Mi nem viccelünk,Olívia.-nézett rám komolyan Niall.
Olyan gondolatok fogalmazódtak meg bennem,hogy mi van?? Ez most valami át verés? Vagy talán szívatnak? Vagy csak nem akarnak meg bántani?
-Olívia...-mondta Harry.-Neked énekelned kell.
A szívem ki hagyott egy ritmust.
-Mit mondtál?