2013. július 22., hétfő

20.rész (Zayn)

Meg se vártam,hogy mondjon valamit. Kiléptem a kocsiból és becsaptam az ajtaját. Nagy léptekkel rohantam el a semmibe. Nem érdekelt a dal vagy bármi más. A szívemet mintha saját magam téptem volna ki a helyéről. Könnycseppek zuhataga mosta az arcomat, a hajamat az arcomba csapta a szél. Még vissza se mertem nézni, féltem,hogy meglátom Harry fájdalmakkal küszködő arcát.
     Miközben úgy rohantam,hogy nem is láttam merre megyek,neki futottam valakinek. Ez a valaki Zayn volt a kis fekete szemüvegében és szürke pulcsijában.
-Olívia?-emelte fel két ujjával a fejem.-Mi történt?
-Ohh..Zayn!-nem tudtam mást mondani,csak megöleltem és könnyes szemeimet a vállába temettem.
Zayn visszaölelt és egy puszit nyomott a fejemre.
-Minden jobbra fordul majd meglátod.-vigasztalt.
Engedtem az ölelésen,hogy a szemébe nézhessek. Erősen ráztam a fejem jobbra-balra.
-Nem Zayn...-szipogtam.-Ez nem....ez nem lesz jobb....
-Ne mondj ilyet Olívia. Nem történhetett akkora nagy baj.-nézett rám.
Hátra léptem egy lépést és kihúztam magam.
-Zayn...köszönöm,hogy segíteni próbálsz a dallal,de...haza megyek Magyarországra.
Zayn tartotta a tekintetem.
-Nem mész te sehová.-mondta nyugodt hangon.
-Zayn..-közelebb léptem.-Te ezt nem értheted..
-Dehogyis nem-vágott a szavamba.-Nagyon is értem. Amikor egy kis nehézség áll eléd,te rögtön feladod. Meg se próbálsz érte küzdeni! Te inkább feladod....mert félsz. Félsz attól,hogy mi lesz ha rosszul döntesz. De Olívia! Több millió ember szeretne a helyedben lenni! Te meg egyszerűen feladod?!  Nem tudom mi történt,de a lényeg ugyan az. Mindig van egy jobb út. És te nem a jobbat választod. Nézz szembe a jobb úttal és küzdj a boldogságért. Jó az igaz,hogy az élet k*rva nehéz. De ha megtalálod a helyes utat onnantól gyerekjáték.-elhalkult a hangja.-Olívia...érted amit mondok?
    Még pár percig gondolkodtam azon amit Zayn mondott.
-Igazad van...én..én félek. Félek attól,hogy döntenem kell. Helyette inkább elfutok a probléma elől....de Zayn.
-Igen?
-Mi van akkor,ha lehet hogy a döntésemmel másokat megbántok és tönkre teszem őket?
-Hmm.-harapdálta az öklét.-Szerintem,jobb ha elmondod az igazat. Tudod amit a szíved diktál.-vette viccesre és mosolygott.-Ha tényleg őszintén elmondod akkor szerintem megértik..
Mosoly vándorolt az arcomra.
-Zayn! Nagyon sokat segítettél! Nagyon köszönöm!-öleltem meg.-De lenne itt még valami.
-Igen? -húzta fel a szemöldökét.-És mi lenne az?
-Készült egy videó felvétel aminek nem szabad megjelennie.
Már készült valamit mondani,de befogtam a száját.
-Ne kérlek. Ne kérdezd meg. Csak segíts megszerezni azt a felvételt. Kérlek.-néztem rá kérlelő szemekkel.
Vett egy mély levegőt és bólintott.
-Na és hol kezdjük?-nézett rám.
-Ömm...menjünk el valamelyik újságírói irodába.-mondtam.
-Olívia. Ugye tudod,hogy abból van vagy száz.
-Zayn.-fogtam meg a vállát.-Tudom. De meg kell próbálni. Hiszen lehet,hogy sikerül. A legjobbtól tanultam.-mosolyogtam.
Vissza mosolygott,mint tanár a diákjára mikor ötösre mondja fel a leckét.
-Rendben. Induljunk.-karolt belém.

Nem sokkal később már az első iroda előtt álltunk. Kicsit görcsbe volt a gyomrom,mintha mindjárt kilépnék egy színpadra és több ezer ember előtt kéne előadnom valamit. Már nyitotta az ajtót Zayn,amikor megtorpantam.
-Zayn!-löktem vissza.-Te ide nem jöhetsz be. Tudod itt sok az újságíró,akik kapnak az új lehetőségen. És mi nem jobb lehetőség,mint hogy eléjük sétál egy híresség.
-Jó értem.-emelte fel a kezeit.-Csendes társ vagyok.-nevetett.-Kint megvárlak.
-Rendben.-mosolyogtam.-Drukkolj!
Zayn biztatás képen rám mosolygott és ökölbe szorított kézzel a levegőbe mutatott.
Vettem egy mély levegőt és benyitottam. Egy nagy előtérben találtam magam. Világosbarna taposóval és vaj színű falakkal körbe véve. A terem közepén egy információs pult állt. Oda mentem,és kicsit félénken megszólaltam.
-Jó napot!-mondtam kissé halkan.
-Üdvözlöm!-vetett rám széles vigyort egy fiatal, közép magas, barna hajú férfi.-Miben segíthetek?
Jó két percig még gondolkodtam, hogy mit is mondhatnék. Aztán beugrott. A pénzes ügyfelekre mindig ugranak az emberek.
Kihúztam magam,hátra söpörtem a hajam és érzelem mentesen kezdtem bele.
-Én Miss. Gray vagyok és a Csillagok Titkai nevű cégtől jöttem. Bizonyára nem hallott rólunk. Ez a cég nagyon sok pénzel foglalkozik. Leleplezzük a star-ok titkait. Nos,térjünk a lényegre. Úgy hallottam, hogy a napokban készült egy videó egy bizonyos Niall Horan nevű énekesről. Szeretném megnézni,és ha nagy jelentőséggel bír meg is venném.-hazudtam olyan hihetően,hogy még én is elképedtem magamon.
A fiatal ember nagy szemekkel bámult.
-Egy pillanat.-mondta, kezébe vette a telefont és tárcsázott.-Hálló! Egy bizonyos Miss. Gray keresi önt uram.........Rendben.........ahham.......Azonnal felküldöm.-És ezzel lerakta a kagylót.
-Mr. Brown az irodájában várja önt.-Arra tessék. Jobbra a második.-mutogatott.
-Nagyon szépen köszönöm.-mosolyogtam. Nem hittem,hogy elsőre megtalálom. Nagyon örülök. Már csak arra kell rá vennem,hogy oda adja nekem. Mivel pénzem nincs,ezért valami hatásos beszéd kell majd. Nem szoktam hazudni,de ez most életbe vágó.-gondoltam magamban.

Már az ajtó előtt állok. Nem merek bekopogni,de ha már eddig eljutottam nem léphetek vissza.
Erőt vettem magamon és bekopogtam.
-Szabad!-kiabálták az ajtó mögül.
Lassan kinyitottam az ajtót és már bent is álltam.
És ekkor rá jöttem amire már előbb rá kellett volna. Mr Brown már látott engem. Fel fog ismerni. Most már nincs vissza út.
-Áh. Üdvözlöm "Miss. Gray".-ejtette ki gúnyosan az áll nevet.
Megse mertem szólalni,csak lehajtottam a fejem.
-Na mond mit szeretnél,kislány!-mondta mérgesen.
Vettem egy mély levegőt és rögtön felbátorodtam.
-Azt a videót!-indultam el felé.
-Ohhhó.-nevetett.-Ez nem így működik ám. Valamit adnod kell cserébe.
-És mi lenne az?-mentem bele a játékába.
-Sok-sok pénz,ami gondolom neked nincs, vagy egy szaftos titok a One Direction banda tagjairól. Tiéd a döntés.-mutatott rám a szivarjával amit már a beszélgetés eleje óta szív.
Mivel pénzem nincs,nem sok választásom maradt. Ki kell teregetnem valamit a fiúkról. De ez kész lehetetlenség. Nem tudok nekik ártani. De muszáj. Ha az a videó kiderül. Valószínűleg feloszlik a banda.Inkább így ártsak nekik mint úgy. De még is olyan nehéz. Mit mondhatnék. Áruljam el a kapcsolatomat Harry-vel amit pont az előbb tettem tönkre? Talán ez az egyetlen megoldás.

2013. július 3., szerda

19.rész (sajnálom)

Már hazafele tartottunk. Idegesen rágtam a körmömet, hogy nehogy elszóljam magam Harry előtt a történtekről. És nem csak emiatt kellett aggódnom,hanem a kamera miatt is. "Az a videó nem jelenhet meg."-üvöltötték a gondolataim.

Hazaértünk. Nem,nem. Nem tudok oda bemenni. Egyszerűen nem volt elég bátorságom Harry szemébe nézni,és úgy tenni,mintha semmi sem történt volna. Gyötör a bűn tudat.
Kiszálltunk a taxiból és megálltunk a ház előtt.
-Niall...-fogtam meg a kezét.-Nem vagyok rá képes...
-Együtt képesek vagyunk rá.-mondta mosolyogva,ami egy kicsit visszahökkentett. "Együtt" nem tetszett ez a szó.
Elengedtem a kezét. Előre meredtem és nyugalmat erőltetve magamra besétáltam. Nem néztem hátra Niall-re. Nem akartam,hogy az érzelmeim vissza térjenek iránta. Döntenem kellett. Hát megtettem. Nem gondoltam arra,hogy fájdalmat okozok neki. Sem arra,hogy talán csak hazudok magamnak és igazából nem is tudtam dönteni. De nem tehettem mást. Így lesz a legjobb.

-Angyalom!-ölelt át szorosan Harry.-Jól vagy?-vizsgált gyorsan végig.
-Jól.-mondtam érzelem mentesen.
Harry megint megölelt és ekkor megtörtént. Engedett az ölelésen és a szemembe nézett. Zöld szemei boldogsággal voltak elöntve és az arcomat fürkészték.
Az én szememben nem láthatott boldogságot. Szőrnyű reménytelenség volt a helyén. Lesütöttem a szemem. Vettem egy mély levegőt,erőt merítettem,és rá mosolyogtam. Látszott,hogy Harry megkönnyebbül és boldogan megcsókolt. Az a csók. Ugyan olyan,mint az előtt. De mégis...olyan más. Most teli volt hazugsággal és félelemmel. Elkaptam a fejem.
Harry beleharapott a szájába és maga elé bámult.
-Olívia!-ölelt meg neki futásból Lou.
-Hey, Lou!-mosolyogtam.
-Jól vagy?
-Persze!
-Nagyon hiányoztál nekünk ,pedig nem is voltál olyan sokat távol. Nem bírnánk ki nélküled ,ha elmennél.-ölelt meg ismét.
-Köszönöm, Louis. Én is szeretnék itt maradni.-mosolyogtam.

-Szia Olívia!-ölelt meg finoman Liam.-Most már itthon vagy.-mosolygott.
-Itthon..-elemeztem a szót.
-Igen. Te már közénk tartozol.
-Ohh, Liam.-bekönnyezett a szemem és most én borultam a karjaiba.
Megtöröltem a szemem és kőrbe néztem. Mindenki itt volt,kivétel Zayn.
-Hol van Zayn?-kérdeztem.
-Öm..ott maradt a stúdióba és próbál még egy időpontot kérni.-mondta Liam.
-Oh,istenem. A dal.-kaptam a fejemhez és elindultam az ajtó felé.
-Most hová mész?-tárta szét a kezeit Harry.
-A stúdióba.-vágtam rá.
-Azt se tudod hol van.-jegyezte meg Harry.
-Majd én elviszlek..-ajánlotta Niall.
-Bocs,de abból egyszer elég volt.-mondtam.-Harry?
-Menjünk.-indult meg.

Bevágódtunk a kocsiba. Mi előtt elindultunk volna Harry megsimogatta az arcom és elindult az ajka az enyém felé. Nem is gondolkodtam. Elrántottam a fejem.
-Na? Indulunk?
Harry megráncolta a szemöldökét és rám meredt.
-Persze.-sóhajtotta és elindultunk.
Egész úton alig beszéltünk. Kínos csend temette be az autót.
Néha Harry próbálkozott kérdéseket feltenni vagy témákat felhozni,de mindig csak annyit mondtam rá "ühüm" vagy csak annyit,hogy "bocs de most nincs kedvem beszélgetni".
Harry későbbre belenyugodott ebbe és nem is beszélt többet. Komoly tekintettel nézett előre az útra,néha oldal pillantásokkal rám,de azt ritkán merte megkockáztatni.

Végül megérkeztünk. Már szálltam volna ki de Harry bezárta az ajtót.
-Beszélnünk kell.-mondta.
"oh,istenem segíts" gondoltam.
Nagy nehezen felé fordultam.
-Mond el mi történt.-utasított csendesen,de még is volt valami erő a hangjában.
-Semmi különös. Eltévedtünk,lerobbant a kocsi és aztán hazafuvaroztak minket. Ennyi.-hadartam. Úgy gondoltam elég lesz,ha tömören és egyszerűen elmondom neki. De nem volt az.
-Olívia. Biztos,hogy valami történt. Mivel...eléggé furcsa vagy,mióta vissza jöttetek.-vakarászta a fejét.
-Nem tudom miről beszélsz.-ráztam a fejem,de jól tudtam,hogy igaza van.
-Olyan más vagy. Nem látom benned azt az öröm teli lányt,aki kalandokra vágyott és küzdött az álmaiért. Mintha...nem mernél a szemembe se nézni.-elhalkult a hangja és én felkaptam a fejem. Könny szökött a szemembe.
-Harry...én...-szipogtam.-Igazad van. Történt valami.
Harry kiegyenesedett és teljesen felém fordult, azt sugallva,hogy hallgat.
-Történt valami,olyasmi...amit,ha elmondok minden megváltozik. Talán még a banda is feloszlana....és nem akarom ezt kockára tenni.
-Mit akarsz ezzel mondani?-nézett rám értetlenül.
-Harry.-felemeltem a fejem és könnyes szemeimmel az övébe néztem.-Nem tehetem tönkre a karriereteket és a barátságotokat...
-Olívia...-rázta a fejét.
-Nem mondhatom el,mert akkor talán...nem csak engem utálnál meg...
-Olívia!-két tenyere közé fogta a fejemet-Nem tudsz olyat tenni vagy mondani ami miatt én megutálnálak téged.
Erősen ráztam a fejem jobbra-balra.
-De igen,Harry...
Lassan elengedte a fejem.
-Kérlek nyisd ki az ajtót.-mondtam.
Nem szólt semmit,kinyitotta.
A kilincsre ejtettem a kezem és résre kinyitottam az ajtót,jelezve,hogy indulok.
-Sajnálom Harry...de nincs más választásom.
-Nem..nem.-mondta csakhogy nem suttogva,és könnybe borult szemekkel.
-Vissza megyek Magyarországra.