19.rész (sajnálom)

Már hazafele tartottunk. Idegesen rágtam a körmömet, hogy nehogy elszóljam magam Harry előtt a történtekről. És nem csak emiatt kellett aggódnom,hanem a kamera miatt is. "Az a videó nem jelenhet meg."-üvöltötték a gondolataim.

Hazaértünk. Nem,nem. Nem tudok oda bemenni. Egyszerűen nem volt elég bátorságom Harry szemébe nézni,és úgy tenni,mintha semmi sem történt volna. Gyötör a bűn tudat.
Kiszálltunk a taxiból és megálltunk a ház előtt.
-Niall...-fogtam meg a kezét.-Nem vagyok rá képes...
-Együtt képesek vagyunk rá.-mondta mosolyogva,ami egy kicsit visszahökkentett. "Együtt" nem tetszett ez a szó.
Elengedtem a kezét. Előre meredtem és nyugalmat erőltetve magamra besétáltam. Nem néztem hátra Niall-re. Nem akartam,hogy az érzelmeim vissza térjenek iránta. Döntenem kellett. Hát megtettem. Nem gondoltam arra,hogy fájdalmat okozok neki. Sem arra,hogy talán csak hazudok magamnak és igazából nem is tudtam dönteni. De nem tehettem mást. Így lesz a legjobb.

-Angyalom!-ölelt át szorosan Harry.-Jól vagy?-vizsgált gyorsan végig.
-Jól.-mondtam érzelem mentesen.
Harry megint megölelt és ekkor megtörtént. Engedett az ölelésen és a szemembe nézett. Zöld szemei boldogsággal voltak elöntve és az arcomat fürkészték.
Az én szememben nem láthatott boldogságot. Szőrnyű reménytelenség volt a helyén. Lesütöttem a szemem. Vettem egy mély levegőt,erőt merítettem,és rá mosolyogtam. Látszott,hogy Harry megkönnyebbül és boldogan megcsókolt. Az a csók. Ugyan olyan,mint az előtt. De mégis...olyan más. Most teli volt hazugsággal és félelemmel. Elkaptam a fejem.
Harry beleharapott a szájába és maga elé bámult.
-Olívia!-ölelt meg neki futásból Lou.
-Hey, Lou!-mosolyogtam.
-Jól vagy?
-Persze!
-Nagyon hiányoztál nekünk ,pedig nem is voltál olyan sokat távol. Nem bírnánk ki nélküled ,ha elmennél.-ölelt meg ismét.
-Köszönöm, Louis. Én is szeretnék itt maradni.-mosolyogtam.

-Szia Olívia!-ölelt meg finoman Liam.-Most már itthon vagy.-mosolygott.
-Itthon..-elemeztem a szót.
-Igen. Te már közénk tartozol.
-Ohh, Liam.-bekönnyezett a szemem és most én borultam a karjaiba.
Megtöröltem a szemem és kőrbe néztem. Mindenki itt volt,kivétel Zayn.
-Hol van Zayn?-kérdeztem.
-Öm..ott maradt a stúdióba és próbál még egy időpontot kérni.-mondta Liam.
-Oh,istenem. A dal.-kaptam a fejemhez és elindultam az ajtó felé.
-Most hová mész?-tárta szét a kezeit Harry.
-A stúdióba.-vágtam rá.
-Azt se tudod hol van.-jegyezte meg Harry.
-Majd én elviszlek..-ajánlotta Niall.
-Bocs,de abból egyszer elég volt.-mondtam.-Harry?
-Menjünk.-indult meg.

Bevágódtunk a kocsiba. Mi előtt elindultunk volna Harry megsimogatta az arcom és elindult az ajka az enyém felé. Nem is gondolkodtam. Elrántottam a fejem.
-Na? Indulunk?
Harry megráncolta a szemöldökét és rám meredt.
-Persze.-sóhajtotta és elindultunk.
Egész úton alig beszéltünk. Kínos csend temette be az autót.
Néha Harry próbálkozott kérdéseket feltenni vagy témákat felhozni,de mindig csak annyit mondtam rá "ühüm" vagy csak annyit,hogy "bocs de most nincs kedvem beszélgetni".
Harry későbbre belenyugodott ebbe és nem is beszélt többet. Komoly tekintettel nézett előre az útra,néha oldal pillantásokkal rám,de azt ritkán merte megkockáztatni.

Végül megérkeztünk. Már szálltam volna ki de Harry bezárta az ajtót.
-Beszélnünk kell.-mondta.
"oh,istenem segíts" gondoltam.
Nagy nehezen felé fordultam.
-Mond el mi történt.-utasított csendesen,de még is volt valami erő a hangjában.
-Semmi különös. Eltévedtünk,lerobbant a kocsi és aztán hazafuvaroztak minket. Ennyi.-hadartam. Úgy gondoltam elég lesz,ha tömören és egyszerűen elmondom neki. De nem volt az.
-Olívia. Biztos,hogy valami történt. Mivel...eléggé furcsa vagy,mióta vissza jöttetek.-vakarászta a fejét.
-Nem tudom miről beszélsz.-ráztam a fejem,de jól tudtam,hogy igaza van.
-Olyan más vagy. Nem látom benned azt az öröm teli lányt,aki kalandokra vágyott és küzdött az álmaiért. Mintha...nem mernél a szemembe se nézni.-elhalkult a hangja és én felkaptam a fejem. Könny szökött a szemembe.
-Harry...én...-szipogtam.-Igazad van. Történt valami.
Harry kiegyenesedett és teljesen felém fordult, azt sugallva,hogy hallgat.
-Történt valami,olyasmi...amit,ha elmondok minden megváltozik. Talán még a banda is feloszlana....és nem akarom ezt kockára tenni.
-Mit akarsz ezzel mondani?-nézett rám értetlenül.
-Harry.-felemeltem a fejem és könnyes szemeimmel az övébe néztem.-Nem tehetem tönkre a karriereteket és a barátságotokat...
-Olívia...-rázta a fejét.
-Nem mondhatom el,mert akkor talán...nem csak engem utálnál meg...
-Olívia!-két tenyere közé fogta a fejemet-Nem tudsz olyat tenni vagy mondani ami miatt én megutálnálak téged.
Erősen ráztam a fejem jobbra-balra.
-De igen,Harry...
Lassan elengedte a fejem.
-Kérlek nyisd ki az ajtót.-mondtam.
Nem szólt semmit,kinyitotta.

A kilincsre ejtettem a kezem és résre kinyitottam az ajtót,jelezve,hogy indulok.
-Sajnálom Harry...de nincs más választásom.
-Nem..nem.-mondta csakhogy nem suttogva,és könnybe borult szemekkel.
-Vissza megyek Magyarországra.