22.rész (sajnálom)

Kattints ide! /itt egy szép szám/

Sok ember fél a sötéttől,vagy az elhagyatott helyektől. Valaki fél a kígyóktól,pókoktól. De én ennél jobban még soha életemben nem féltem.  Rettegek attól,hogy elveszítem azokat akiket szeretek. És most két zöld szempár,ami tele van csalódással vizsgálja az arcomat, azt kutatva,hogy ez biztos csak egy átverés. És amikor rájön,hogy ez a valóság könny gyűlik a szemébe...

-Ez miatt volt ez az egész, igaz?-kérdezte,de nem igazán hangzott kérdésnek.
Könnyek szöktek a szemembe.
-Harry én...-szipogtam,de félbe szakított.
-Legalább most ne kezdj el hazudozni!-utasított,könnyekkel küszködve.-Olívia...tudod én soha életembe nem szerettem senkit se úgy mint téged....és még mindig szeretlek,de így ez nem...nem.
-Harry én szeretlek...mindennél jobban,csak...-ismét félbeszakított.
-Csak Niall-t is szereted.-mondta.
Erre nem mondtam semmit,csak lehajtottam a fejem.
Végül vettem a bátorságot és a szemébe néztem.
-Sajnálom, Harry...-nyögtem ki.
Ő nem mondott semmit. Kínos csend vett minket körül.
-Harry..csak adj egy kis időt,hogy rá jöjjek kit is szeretek igazán.-törtem meg a csendet.
Harry rám vetett egy elfogadó nézést és elindult,de aztán megtorpant és vissza fordult.
-Nem érdekel meddig kell rád várnom én várni fogok. Ha kell életem végéig,mert halálom napjáig szeretni foglak. És nekem csak az a legfontosabb,hogy boldog legyél,és ha vele vagy boldog akkor legyél vele.-mondta még mindig könnyek között.-..Szeretlek...-suttogta,és elment.
A lábaim elgyengültek és térdre rogytam,és a földre hajolva sírtam.
-Én is szeretlek...-mondtam,de ekkor már Harry elment.
Zayn leguggolt mellém,megsimogatta a fejem és magához ölelt.
-Shhh...-súgta a fülembe.-Minden jóra fordul. Csak előbb rá kell jönnöd,hogy TE mit akarsz. Ne mások elvárásai szerint élj. Tedd azt amit szeretnél és amit a szíved diktál.
-Köszönöm Zayn. Te tényleg jó barát vagy. Mindig azt mondod amit kell.-mosolyogtam rá könnyes szemekkel.
-Na gyere.-húzott fel a földről.-Már kezd sötétedni,menjünk haza.

Pár perc múlva már az ajtó előtt álltunk. Hangos nevetés hallatszott ki bentről. De nem fiú hang,hanem lány.
Zayn kinyitotta az ajtót és amint belépett egy vörös hajú lány ugrott a nyakába.
-Uram isten!!! Zaaayn!!-kiabálta,de nem angolul,hanem magyarul.
-Ohh..hello.-mondta Zayn amikor levegőhöz jutott.
A vörös hajú lány végre elengedte és felém fordult.
-Szia, Olívia!! Megérkeztem!!-ölelt meg a kissé pörgős barátnőm.

-Szia Anna....-köszöntem kicsit meglepve.- Ja tényleg..mondtad,hogy jössz..-motyogtam magamba.-De hogy találtál ide?
-Ja,hát felhívtalak,hogy itt vagyok Londonban, de itthon hagytad a telefonod és Liam vette fel és ő útba igazított.-hadarta Anna.
-Szerencse,hogy jól megy neked az angol.-mosolyogtam.
-Ohh!! Annyira örülök,hogy itt vagyok!!-ölelt meg.
-És mióta vagy itt?-érdeklődtem.
-Még csak pár perce.
-Hát akkor még alig beszélgettetek. Na de had menjek be az ajtóból.-nevettem.
-Sziasztok fiúk!-köszöntem.
-Szia!
-Hali!
-Szia,Olívia!
-Látom megismerkedtetek Annával.-mosolyogtam.
-Hát ja..-harapott a szájába Lou.-Csak tudod..nem maradhat itt,nem tud hol aludni.
-Ezt hogy érted? Csak nem fogom az utcára tenni a legjobb barátnőmet!-háborodtam fel.
-Olívia.-jött oda Liam.-Nyugodj meg.
-Hogy nyugodhatnék meg? Majd megoldjuk valahogy. Hiszen én is elférek..ohh...-és ekkor rájöttem a következő problémára.-Nekem sincs helyem...
-Dehogy is nem!-mondta Liam.-Harry szobájában.
-Tudjátok...Harry és én szakítottunk.-mondtam.
-Hogy miiii?!!!!-kiabált Anna.-Te jártál Harry Styles-al??!!
-Igen Anna...nyugi.
-Majd hozzá szokik a helyzethez.-suttogtam a többieknek.
-Várjunk...-szólalt meg Lou.-Szakítottatok?? De miért?? Mi történt??
Nem mondtam semmit csak Niall-re néztem.
Niall felhúzta az egyik szemöldökét,mikor Lou és Liam is rá nézett.
-Őm.-ráncolta a homlokát Lou.-Mi ez a nézés? Mi történt?-kérdezte,de most már nem tőlem,hanem Niall-től.
Niall nem tudta,mit mondhatna,ezért csak vakarászta a fejét.
-Olívia.-jött oda hozzám Liam.-Most már engem is érdekelne,hogy mi ez az egész.
 Ekkor Harry lépett be az ajtón. Síri csönd lett és nekem egyszerre minden problémám ki akart törni. Nem bírtam tovább. A dal,az érzelmeim Niall-el,a Harry-vel való szakításom, Mr.Brown az üldöztetéssel, Lou és Liam kérdezősködése és Anna aki nem képes kordában tartani magát. Ez egyszerűen túl sok. Teljesen felidegesítettem magam,a szívem olyan gyorsan vert mint még soha és a hideg rázott. Annyira gyorsan kapdostam a levegőt,mint ha fuldokolnék. A fejem egyszerre nehézzé vált és az előttem lévő arcok elhomályosodtak. És ekkor összeestem.

21.rész (rohanj!)

Mennyivel egyszerűbb lenne elölről kezdeni az egészet. Attól a naptól kezdve, hogy ide kerültem Londonba. Talán másképpen csinálnék mindent és akkor ez az egész nem történhetett volna meg. Most hogyan hozzam helyre a dolgokat? A videót? A dalt? Harry-vel a kapcsolatomat és Niall-lel a....nem is tudom. Éppen ez a legnehezebb. Nem szerethetek kettőt. És most mind a kettőt eltaszítottam magam mellől. Több fájdalmat okoztam a kelleténél. És most itt állok. Zárt ajtó mögött egy zsarolással szemben,és nincs menekvés. Nem jelenhet meg a videó,és kész. Itt egy újabb döntés ami megint fájdalmakat fog okozni. Itt és most.
Mr.Brown felhúzott szemöldökkel bámult mélyen a szemembe és várta a "szaftos" titkot.
-Én....én.-hajtottam le a fejem.
-Hajrá kislány! Mond el! Utána tiéd a videó.-lengetett meg egy kazettát a szemem előtt.
-Jól van...-sóhajtottam.-Nos...Harry Styles és én.....   egy párt alkottunk,épp az előbb lett vége a kapcsolatunknak.
-Hohóó!-tapsolt Mr.Brown.-Ez remek!
"Azért nem annyira.."-gondoltam.
-Tessék itt a jutalmad.-dobta oda a kazettát,mint egy csontot. Oda rohant az asztalához és sebesen elkezdett gépelni,és eközben végig széles vigyor ült az arcán.
-Ez a legjobb story...-motyogta.-Ezen annyit kaszálok,hogy hohóó!
-Tudja,így tönkre teszi néhány ember életét...-mondtam kissé halkan.
-És te tudod-e,hogy ez engem egy kicsit sem érdekel?-nevetett az arcomba.
Annyira elkeseredtem,hogy még sírni se voltam képes.
-És most már csak egy dologra van szükség.-emelte fel a magasba az ujját.-A nevedre!
-Az egyességben ez nem állt.-mondtam,és meg sem vártam a  választ,kirohantam.
-Úgy is megtalállak!-hangzott az ajtó mögül.
A főbejáratra szegeztem a tekintetem és elkezdtem rohanni felé. Mögöttem hangos léptek tűntek fel. A biztonsági őrök. Utánam küldte őket Mr.Brown.
Már az ajtónál vagyok,megragadtam a kilincset és kivágódtam az utcára. Nem is tudtam merre,csak elkezdtem a semmibe rohanni,mikor egyszer csak valaki megragadta a karom és arrébb rántott.
-Mi a baj Olívia?-nézett rám Zayn.-Mondtam,hogy megvárlak itt kint.
-Ohh, Zayn!-lihegtem.-Most nincs idő elmagyarázni! Azonnal el  kell tűnnünk innen!-húztam a kezénél fogva.
-Csak annyit mondj,hogy nagy a baj?-nézett rám.
-Zayn...nézz hátra.-mutattam a háta mögé.
Zayn hátra fordult. Három biztonsági őr tűnt fel mögöttünk,és mikor meg pillantottak minket,elkezdtek rohanni felénk,mint a vadászok akik éppen az erdő vadjait üldözik.
Zayn nem sokáig gondolkodott, megragadta a kezem és elkezdett futni velem együtt. Átrohantunk a parkolón aztán a parkon, végül egy sikátorban lévő kuka mögé bújtunk el. Eléggé koszos,büdös és nyirkos hely volt. A falon grefiti rajzok halma uralkodott. Kirázott a hideg,nem csak a helytől hanem a félelemtől.
-Zayn?-lihegtem.- Szerinted követe...
Zayn nem engedte,hogy végig mondjam,a tenyerével befogta a számat és óvatosan kilesett a kuka mögül. Hirtelen vissza rántotta a fejét, rám nézett és a mutató ujját a szája elé tette,azt jelezve,hogy maradjak csöndben. És ekkor óvatos léptek visszhangzottak a sikátorban. A hatalmas ember árnyéka rémisztően megnyúlt a földön. Pár percig csak álldogált ott,aztán megjelent még egy árnyék és ez a két alak elindult felénk,pedig már majdnem biztos voltam benne,hogy megússzuk.
Félelemmel telt arccal Zayn-re néztem,ekkor ő felkapott egy kis kavicsot és eldobta a másik irányba. A két alak felkapta a fejét és a zaj felé rohantak. Elhalkultak a léptek a távolban és újra csöndes lett a sikátor. Még pár percig ott ültünk. Zayn felállt és körbe nézett.
-Rendben.-mondta.-Mehetünk.-nyújtotta a kezét felém.
Belekapaszkodtam és én is felálltam.
Elindultunk.
Út közben elmeséltem Zayn-nek,hogy mi történt oda bent.
-.......és aztán azt mondta,hogy úgy is megtalál.-potyogtak a könnyeim.
-Ti szakítottatok Harry-vel?-nézett rám értetlenül.
-Tudod amikor beléd futottam...az előtt szakítottam vele és azt mondtam neki,hogy haza megyek Magyarországra.
-De miért Olívia? Ennek semmi értelme így! Mond már el,hogy miért?-mondta kissé hangosan.
-Mert Niall-t is szeretem!-bukott ki belőlem hirtelen.
-Akkor remélem boldogak lesztek együtt.-mondta valaki a hátam mögött.
Megpördültem és legszívesebben ott helyben fejbe lőttem volna magam, de nekem a szemébe kellett néznem.
Harry szemébe.