21.rész (rohanj!)

Mennyivel egyszerűbb lenne elölről kezdeni az egészet. Attól a naptól kezdve, hogy ide kerültem Londonba. Talán másképpen csinálnék mindent és akkor ez az egész nem történhetett volna meg. Most hogyan hozzam helyre a dolgokat? A videót? A dalt? Harry-vel a kapcsolatomat és Niall-lel a....nem is tudom. Éppen ez a legnehezebb. Nem szerethetek kettőt. És most mind a kettőt eltaszítottam magam mellől. Több fájdalmat okoztam a kelleténél. És most itt állok. Zárt ajtó mögött egy zsarolással szemben,és nincs menekvés. Nem jelenhet meg a videó,és kész. Itt egy újabb döntés ami megint fájdalmakat fog okozni. Itt és most.
Mr.Brown felhúzott szemöldökkel bámult mélyen a szemembe és várta a "szaftos" titkot.
-Én....én.-hajtottam le a fejem.
-Hajrá kislány! Mond el! Utána tiéd a videó.-lengetett meg egy kazettát a szemem előtt.
-Jól van...-sóhajtottam.-Nos...Harry Styles és én.....   egy párt alkottunk,épp az előbb lett vége a kapcsolatunknak.
-Hohóó!-tapsolt Mr.Brown.-Ez remek!
"Azért nem annyira.."-gondoltam.
-Tessék itt a jutalmad.-dobta oda a kazettát,mint egy csontot. Oda rohant az asztalához és sebesen elkezdett gépelni,és eközben végig széles vigyor ült az arcán.
-Ez a legjobb story...-motyogta.-Ezen annyit kaszálok,hogy hohóó!
-Tudja,így tönkre teszi néhány ember életét...-mondtam kissé halkan.
-És te tudod-e,hogy ez engem egy kicsit sem érdekel?-nevetett az arcomba.
Annyira elkeseredtem,hogy még sírni se voltam képes.
-És most már csak egy dologra van szükség.-emelte fel a magasba az ujját.-A nevedre!
-Az egyességben ez nem állt.-mondtam,és meg sem vártam a  választ,kirohantam.
-Úgy is megtalállak!-hangzott az ajtó mögül.
A főbejáratra szegeztem a tekintetem és elkezdtem rohanni felé. Mögöttem hangos léptek tűntek fel. A biztonsági őrök. Utánam küldte őket Mr.Brown.
Már az ajtónál vagyok,megragadtam a kilincset és kivágódtam az utcára. Nem is tudtam merre,csak elkezdtem a semmibe rohanni,mikor egyszer csak valaki megragadta a karom és arrébb rántott.
-Mi a baj Olívia?-nézett rám Zayn.-Mondtam,hogy megvárlak itt kint.
-Ohh, Zayn!-lihegtem.-Most nincs idő elmagyarázni! Azonnal el  kell tűnnünk innen!-húztam a kezénél fogva.
-Csak annyit mondj,hogy nagy a baj?-nézett rám.
-Zayn...nézz hátra.-mutattam a háta mögé.
Zayn hátra fordult. Három biztonsági őr tűnt fel mögöttünk,és mikor meg pillantottak minket,elkezdtek rohanni felénk,mint a vadászok akik éppen az erdő vadjait üldözik.
Zayn nem sokáig gondolkodott, megragadta a kezem és elkezdett futni velem együtt. Átrohantunk a parkolón aztán a parkon, végül egy sikátorban lévő kuka mögé bújtunk el. Eléggé koszos,büdös és nyirkos hely volt. A falon grefiti rajzok halma uralkodott. Kirázott a hideg,nem csak a helytől hanem a félelemtől.
-Zayn?-lihegtem.- Szerinted követe...
Zayn nem engedte,hogy végig mondjam,a tenyerével befogta a számat és óvatosan kilesett a kuka mögül. Hirtelen vissza rántotta a fejét, rám nézett és a mutató ujját a szája elé tette,azt jelezve,hogy maradjak csöndben. És ekkor óvatos léptek visszhangzottak a sikátorban. A hatalmas ember árnyéka rémisztően megnyúlt a földön. Pár percig csak álldogált ott,aztán megjelent még egy árnyék és ez a két alak elindult felénk,pedig már majdnem biztos voltam benne,hogy megússzuk.
Félelemmel telt arccal Zayn-re néztem,ekkor ő felkapott egy kis kavicsot és eldobta a másik irányba. A két alak felkapta a fejét és a zaj felé rohantak. Elhalkultak a léptek a távolban és újra csöndes lett a sikátor. Még pár percig ott ültünk. Zayn felállt és körbe nézett.
-Rendben.-mondta.-Mehetünk.-nyújtotta a kezét felém.
Belekapaszkodtam és én is felálltam.
Elindultunk.
Út közben elmeséltem Zayn-nek,hogy mi történt oda bent.
-.......és aztán azt mondta,hogy úgy is megtalál.-potyogtak a könnyeim.
-Ti szakítottatok Harry-vel?-nézett rám értetlenül.
-Tudod amikor beléd futottam...az előtt szakítottam vele és azt mondtam neki,hogy haza megyek Magyarországra.
-De miért Olívia? Ennek semmi értelme így! Mond már el,hogy miért?-mondta kissé hangosan.
-Mert Niall-t is szeretem!-bukott ki belőlem hirtelen.
-Akkor remélem boldogak lesztek együtt.-mondta valaki a hátam mögött.
Megpördültem és legszívesebben ott helyben fejbe lőttem volna magam, de nekem a szemébe kellett néznem.
Harry szemébe.