18.rész (szeretlek)

A szemeim felpattantak,a pupillám kitágult. A kezeimet Niall vállára ejtettem és eltoltam magam tőle.

-...nem tehetem..-suttogtam.

-Olívia? Mi a baj?-nézett rám értetlenül.

-Nem tehetem.-mondtam már jóval hangosabban.

Kimásztam az öléből és leültem a mellette lévő ülésre.

Nagyot sóhajtottam.

-Most mi lesz?-bámultam a semmibe, mintha ezt magamtól kérdeztem volna.

Niall nem mondott semmit.
Felé fordultam és megragadtam a karját.
-Mond meg, most mi lesz??
-Ezt neked kell eldöntened.-mondta nyugodt hangon.
Lassan elengedtem a karját,benedvesedett a szemem és elkezdtek potyogni a könnyeim...
Próbáltam letörölgetni az arcomon folyó cseppeket.
-Miért sírok?-kérdeztem magamtól.

-Ezek szerint nem tudsz dönteni..
-Niall, én..
-Nem,nem. Semmi baj. Az élet megy tovább.-miközben beszélt,még csak rám sem nézett.
-Niall,én ugyanúgy szeretem Harry-t mint eddig.-mondtam szipogva.-Csak az a baj,hogy téged is....
Rá haraptam a számra. Ezt jobb lett volna magamban tartani.
Niall rám pillantott,egy halvány mosolyt vetett,és a száj elindult felém. Már azt hittem megfog csókolni,de végül,csak a homlokomra nyomott egy puszit,majd magához szorított.
-Csak,hogy tudd. Bárhogy is döntenél,én mindig szeretni foglak,és ha kell várok rád örök időkön keresztül. Mert szeretlek.-mondta halkan.
Mikor kimondta azt a bizonyos szót...a szívem nagyot dobbant.
Csak az a legrosszabb,hogy amikor Harry kimondta,akkor is ugyanígy dobbant a szívem. Úgyhogy felmerül egy kérdés.
Lehet egyszerre kettőt szeretni?



Reggel van. A nap fénye vissza verődött a kocsi ablakáról és perzselte a bőrömet. Niall karjaiban ébredtem,bár nem történt semmi.
-Niall?-megráztam a kezét.-Kelj fel! Reggel van.
-Jól van,jól van....-dörzsölgette a szemeit.
Kimásztunk a kocsiból,körbe néztünk. Ugyanaz az üresség mint tegnap. Már majdnem megint eltört nálam a mécses,mikor a távolban észre vettem valamit. Felcsillant a szemem. Niall-re pillantottam,ő meg rám. Egymásra mosolyogtunk,és a szemünket visszaszegeztük arra az ici-pici pontocskára a távolban,ami egyre és egyre nagyobb lett. Végül abból a kicsi pontból egy autó formálódott ki. Mind a ketten beálltunk az út közepére és vadul elkezdtünk integetni és kiabálni. Meg is érte,mivel az autó megállt. Oda sétáltunk,és a sofőr lehúzta az ablakot. Egy középkorú férfi volt,eléggé nagy termetű. A szemöldöke csakhogy nem összenőtt a szakállával. Baseball sapkát viselt ami alól kikandikáltak fésületlen,őszes tincsei. Szájában egy fogpiszkálót tartott. Meglepődve nézegetett minket.
-Elnézést!-lihegte Niall.-Merre fele tart?
-A belvárosba.-mondta a férfi rekedtes,mély hangon.
-Az nekünk tökéletes.-örvendezett Niall.-Eltudna minket vinni?
-Persze! -legyintett.-Szálljatok csak be.
-Remek! -csaptam össze a tenyereimet örömömben.
Befészkeltük magunkat és már indultunk is.
-Na és,hogy került ide a semmi közepére két ilyen fiatal?-mondta a férfi a visszapillantó tükörbe.
-Az egy hosszú történet...-mondtam.-Az a szerencsénk,hogy jött.
-Az. Még milyen szerencse.-mondta a sofőr kicsit hátborzongatóan.
Pár perccel később valami villogó dolgot vettem észre az ülés alatt de nem foglalkoztam vele.
-És mennyi ideig voltatok itt az úton?-kérdezősködött.
-Egy éjszakát.-vágta rá Niall.
-Huu, nem fáztatok?-jött az újabb kérdés.
-Azt megoldottuk.-mosolygott rám Niall.
-Ahham..értem.-motyogott a sofőr.
Egy ideig csönd volt,mikor megzökkent a kocsi és az a villogó dolog még jobban ki csúszott. És ekkor rá jöttem mi ez az egész.
Megbökdöstem a könyökömmel Niall oldalát és a lábammal a kamera felé mutattam.
-Köszönjük ,Uram.-mondta Niall- De itt jó lesz.
-De hisz ez még csak a belváros széle.-mondta.- És még kíváncsi vagyok a történetre,hogy hogyan kerültetek ide.
-Elnézést,de nekünk ki kell szállnunk.-mondta már hangosabban Niall.
Én ezek alatt próbáltam kiszedni a kamerát de nem sikerült.
-Jól van.-mondta a sofőr és lehúzódott.
-Köszönjük a segítséget.-mondta,és kiszálltunk. A sofőr elhajtott.

-Niall...? Az egy..
-Igen. Egy kamera volt.-mondta idegesen.
-Ha ezt kiteregetik,akkor... mindenki azt foglya hinni,hogy van köztünk valami.-mondtam.
-Miért?-nézett rám.-Nincs?
-Niall...kérlek. Ne is folytasd. Tudod,hogy én Harry-t szeretem.
-De engem is szeretsz.-kapta el a kezemet.
-De te se akarhatod,hogy megjelenjen ez a videó. Mert akkor már el kell mondanunk,hogy mi történt az éjjel. A végén még Harry bedühödne és feloszlana a banda. És a barátságotok.-mondtam szomorúan.
Niall egy elfogadó pillantást vetett.
-Hát akkor,most keressünk egy telefont és hívjunk egy taxit.
-Rendben.bólintottam és elindultunk.

Miközben telefont kerestünk,gondolatok cikáztak át az agyamon.
"Harry? Niall?"
"Szeretem egyáltalán?"
"talán mindkettőt"
"így nem lehet élni"
"döntenem kell"
"de hogyan?"