17.rész ("ne tedd")

Már vagy órák óta kocsikáztunk. Idegesen az orrnyergemet szorítottam, és még a hasam is morgott az éhségtől. Néha Niall-re pillantottam, és láttam rajta,hogy ő is ideges. Mikor már reménykedtem,hogy mindjárt ott vagyunk furcsa hangokat adott ki az autó motorja,és pár perc múlva le állt. Niall próbálkozott újra indítani,de semmi.
--Kifogyott a benzin.-állapította meg.
Összecsaptam a két tenyerem.
-Remek!-nevettem erőltetetten.-Így még az se biztos,hogy haza jutunk. Nem,hogy a stúdióba.
Leültem az út szélére.
-Olívia.-ült le mellém Niall.-Annyira sajnálom.
-Semmi baj. Nem a te hibád.-döntöttem a fejem a vállára.
-Minden jobbra fordul majd.-karolt át.
A szemébe néztem. Arcunk két centire volt egymástól. Elmélyültem ragyogó kék szemeiben, szőke hajába legszívesebben beletúrtam volna. Végül a tekintetem az ajkaira vándorolt, amire apró puszikat nyomkodtam volna. Már el is indult a szám az övé felé,mikor feleszméltem.
-Őőő..találjunk ki valamit,hogy most mit csináljunk.-ugrottam fel és a kocsira mutattam.
-Öm..-köszörülte meg torkát,majd felállt.-Felhívom Harry-éket.
-Rendben.
-Áhh.. Ezt nem hiszem el. Lemerült a telefonom. Itt a tiéd?-nézett rám nagy szemekkel.
-Hát ez vicces,mivel..hát..öm..otthon felejtettem.-vakarásztam a fejem.
-De amúgy nem is értem! Miért kellett olyan úton jönnünk amin egy lélek se jár?!-háborogtam.
-Örülj neki,hogy próbálok segíteni!-tárta szét kezeit.
-Jól van na bocs.-hajtottam le a fejem.
Niall láthatóan mélyen elgondolkodott.
-Nincs más megoldás. El kell sétálnunk a következő benzinkútig.
-De az több kiló méterre is lehet.-sopánkodtam.
-Tudsz jobbat?-mondta,és meg se várta a választ,elindult.
Vettem egy hosszú,mély levegőt és utána mentem. Egymás mellett haladtunk, oldalra biccentettem a fejem,hogy láthassam Niall arcát.
-Niall...-kezdtem egy sóhajjal.
Nem válaszolt.
-Figyelj,én...-megfogtam a karját,hogy megálljon, és felém nézzen.-Nagyon sajnálom. Csak tudod nagyon nagy rajtam a nyomás. Hiszen.....ha  nem jön össze ez a dal, haza kell mennem. És én nem tudom mit kezdenék nélküled...öm..vagyis Harry nélkül meg persze nélkületek.-kicsit hülyén éreztem magam az utolsó mondatom miatt.
Niall nem mondott semmit. Egy megértő pillantást vetett rám,és végül közelebb lépett. Egyenesen a szemembe nézett,végül megölelt.
Nem kellettek ehhez szavak, megkérdőjelezhető mondatok. Mindent,amit mondani akart nekem,egy ölelésbe sűrítette,és megértettem. Tudom,hogy Niall hisz bennem. Tudom,hogy nem hagyja,hogy elmenjek. Tudom,hogy félt engem. Tudom,hogy segíteni akar és hogy megért. És tudom azt is,hogy átérzi azokat a nehézségeket,amit én.
Még pár percig ott álltunk egymás karjaiban,majd elindultunk. Nem sokat beszélgettünk az út alatt. Csak néha egymásra néztünk és mosolyogtunk.

Nagyon sokáig gyalogoltunk. Már reggel óta nem ettem,és már régen túl vagyunk az ebéd időn is. Közeledik az este. Nem láttunk egy benzinkutat sem.
-Niall..-nyögtem.-Már rettentően fáradt vagyok...és éhes.
Niall megállt,belerúgott a padkába és a fejére szorította a kezét.
-B*sszus...nem hiszem el. Hogy lehetek ilyen..áhh.... Olívia. Én úgy sajnálom. Ebben a pillanatban tönkre vágtam az életed.
-Dehogy is.-öleltem szorosan.-Ne szomorkodj e miatt. Inkább találj ki valamit,hogy mit csináljunk. Tudod,közeledik az este.-mosolyogtam rá.
-Hát akkor.-megtörölte szemeit.-Nincs más megoldás. Vissza kell mennünk a kocsihoz és ott aludnunk.
-Hogy mi?-néztem értetlenül.-Ugye tudod,hogy az két személyes?
-Ne aggódj!-nevetett.-De felőlem aludhatsz itt kint is.
-Jó azt kihagyom.. Amúgy is eléggé hideg van már.-dörzsölgettem a kezeimet.
-Akkor jobb ha indulunk mert elég messze van az autó. Mire oda érünk,szinte besötétedik.-állapította meg.
Nem mondtam semmit,helyette sietősen elindultam.

Körülbelül más fél órát gyalogoltunk,mikor végre oda értünk. Már teljesen besötétedett.
-Na végre!-kiáltottam.-Megfagyok!!
Beültünk,de ugyan olyan hideg volt a kocsiban is.
-Niall. Na...nagyon hi..hi..deg van.-dideregtem- Biztos nem tu..tudod elindítani a ko..kocsit?
Tudtam,hogy semmi esély rá,hogy elinduljon és Niall is tudta,de azért megpróbálta egyszer kétszer,de semmi.
Felhúztam a térdeimet és átkaroltam magam,hogy ne fázzak annyira,de semmi változás.
-Gyere.-karolta át a vállam Niall.-Búj hozzám. Úgy nem fogsz annyira fázni.
Közelebb húzódtam hozzá,és beletemettem az arcom a mellkasába. Önkénytelenül is rá néztem.
Ugyanúgy mint korábban,két centire volt egymástól az arcunk. A hold fénye halványan megvilágította arcát és ragyogó kék szemeit,amik különösen csillogtak. Szívem gyorsabban kezdett pörögni és majd eltörte a bordáimat. Niall jobb kezével gyengéden kisimított egy tincset az arcomból,és mélyen a szemembe nézett. Nem bírtam tovább. Elindult az ajkam az övé felé és megtörtént. Megcsókoltam. Mintha a szánk nem akart volna elválni egymástól,csak csókoltam és csókoltam. Beletúrtam sűrű,szőke hajába,amire ő az ölébe emelt. A számról a nyakamra vándorolt apró puszikat hagyva maga után. Nem gondoltam semmire. Nem aggodalmaskodtam. Csak a pillanatnak éltem. Miközben még szorosabban ölelt,egy kis hang mintha azt nagyon halkan mondta volna,hogy "ne tedd". Először nem figyeltem erre a lelki sugallatra,de aztán egyre hangosabban és hangosabban mondta.
Végül már ordította "NE TEDD!!".