14.rész (a dal)

A nap melege perzselte a bőrömet és lágy szellő simogatta arcomat. Lassan kinyitottam a szemem és mélyen beszívtam a reggeli friss levegőt. Átfordultam a másik oldalamra,hogy meggyőződjek Harry jelenlétéről. Átöleltem és az arcára nyomtam egy puszit.
-Jó reggelt álomszuszék!-mosolyogtam.
-'Reggelt angyalom!-hunyorgott és próbálta kidörzsölni az álmot a szeméből.-Hogy-hogy ilyen jó kedved van?-kérdezte.
-Boldogan kelek fel,ha tudom,hogy itt vagy mellettem.
Megfogta a kezem.
-És én nem fogom hagyni,hogy ez megváltozzon. Azt akarom,hogy minden napom így kezdődjön.-nézett mélyen a szemembe.
Megsimogattam az arcát.
-Megyek reggelizni.-mondtam.
-Menj csak. Én még szundítok egyet.-és a fejére húzta a takarót.
Elnevettem magam és kimentem.
Niall és Lou volt kint.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rájuk.
-Jó reggelt!-mondták majdnem csak egyszerre.
-Milyen jókedve van itt valakinek.-mondta Louis miközben tejet szürcsölgetett.
-Hát igen. Azt hiszem az életem tökéletes.-az utolsó szót erősen hangsúlyoztam.
-Hidd el még tökéletesebb lesz,ha megírjuk a dalt.-nézett rám Niall.
-Uram isten...tényleg.-kaptam a fejemhez.-Ez az egyetlen esélyem,hogy itt maradhassak. Jobb,ha máris neki kezdünk!
Már indultam is amikor Niall elkapta a kezemet.
-Olívia. Ezt nem szabad elkapkodni. Nyugalomban és csendben kell lenned,hogy megjöjjön az ihlet. Hidd el,ha sietteted attól nem fog sikerülni.-mondta.
Megszorítottam a kezét.
-Észben tartom.-és elviharzottam. Bementem Niall szobájába a gitárért és kiültem a nappaliba. Azt hittem rögtön menni fog. De csak ültem és ültem. Bámultam az üres lapot és a használatlan grafit ceruzát. Egy hangot nem tudtam megpengetni a gitáron,mert nem tudtam hogyan kezdjek hozzá. Mikor rájöttem,hogy már elég rég óta ülök a gitár és az üres papír fölött, aggodalmasan Niall-re néztem. Ő csak mozdulatlanul állt és tartotta a tekintetem. A szeméről leolvastam,hogy azt gondolja "meg mondtam". Lehajtottam a fejem és felálltam. Lassan kisétáltam. Lou indult volna utánam,de Niall megállította.
-Hagyd! Ha egyedül van akkor biztosan rá talál a dal.-mondta.
Becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam. Nem tudtam merre megyek. Csak mentem a zsúfolt Londoni utcán,és szomorúan azt hajtogattam magamban amit Niall mondott. "Rá talál a dal". A dal. Milyen érdekes gondolat ez. Nem nekem kell rá találnom? Hogy értette ezt Niall.
Reméltem,hogy még ma meg kapom a választ.

Sokáig sétálgattam a városban,végül egy padon telepedtem le. Könnyed csönd vett körül. A madarak csiripeltek, a nap sugarai játszadoztak az arcomon és a szél gyengéden belekapott a hajamba. És ekkor egy dallamot hallottam. Körbe néztem,hogy honnan jöhet,de a hang elhalt. Nem szólalt meg többet.
 Ez megfogott. Nem tudom kiverni a fejemből, mintha valaki beletett volna egy magnót a fejembe és újból és újból lejátssza.
Hazafele menet azt a bizonyos dallamot dúdoltam. Végül összeállt a fejemben a teljes dal. Örömömben berohantam a lakásba és Niall nyakába ugrottam.
-Igazad volt!Igazad volt!-ölelgettem.-Rám talált!
-Mi van?-értetlenkedett Zayn.-Mi talált rá?
Niall egy pillanatra Zayn-re nézett.
-A dal.-mosolygott.
Vissza nézett rám.
-Látod én meg mondtam.-pimaszkodott.
-Jól van na.-öleltem át.
-Na és hallhatnánk?-nézett rám nagy szemekkel.
-Hát jó..-válaszoltam és elénekeltem.
-Még ki kell dolgozni meg..meg minden. Meg még..a..a zene is kell alá. És még a...-dadogtam,de Lou közbe vágott.
-Nem kell magyarázkodnod. Ez tökéletes.-mondta.
-Tényleg?-néztem rájuk.
-Szerinted mi hazudunk?-nézett rám Liam.
Mosolyogva bólintottam egy nemet.
-Holnap oda megyünk Sarah-hoz és szólunk neki,hogy meglesz a dal.-mondta Harry.
-De várjatok....ez azt jelenti,hogy énekelni fogok veletek egy számot amit ki is adtok?-kérdeztem a boldogságtól bágyadtan.
-Pontosan.-mondta Liam.-Úgyhogy még az is lehet,hogy énekesnő leszel.
Elnevettem magam.
-Olívia.-szólalt meg Niall.-Higgy nekünk. Mi ezt mind azért tesszük,hogy itt maradhass velünk.
-Nem akarunk elveszíteni.-fogta meg a kezem Harry.
-Én meg a legkevésbé kívánok innen haza menni. De..-megálltam egy pillanatra és átgondoltam a mondatom.-igazából mindegy mit teszünk.
-Hogy lenne mindegy?-nézett rám Harry.
-Úgy hogy attól még ők a családom. És nem hagyhatom őket magukra. Egy szem lányuk vagyok.-kicsordult a könnyem.
-Olívia. Majd megoldjuk.-biztatott Lou.
Megtöröltem a szemeim.
-Igaz is. Millió megoldás lehet rá.-magamra erőltettem egy mosolyt.
-Ne foglalkozz most ezzel.-mondta Niall.- Az a legfontosabb,hogy ez a dal remekül sikerüljön.
-Majd holnap vissza térünk rá.-lépett előre Harry.-Gyere.-nyújtotta a kezét felém.
Oda adtam a kezem és elvezetett a "szobánkba".
 Mikor beértünk becsukta magunk mögött az ajtót.
Kacéran nézegetett végig rajtam és egyre közelebb lépegetett hozzám.
-Mit akarsz Harry?-kérdeztem, bár pontosan tudtam a választ.
Nem mondott semmit. Helyette megnyalta felső ajkát és a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Lassan a számhoz hajolt. Ajkaink forrón összeértek,és Harry keze egyre lejjebb vándorolt. És ebben a pillanatban kattant a kilincs és Niall nyitott ránk. Elengedtük egymást Harry-vel, én megtöröltem a szám. Niall megilletődve állt az ajtóba.
-Bocsánat, én...ömm....csak annyit akartam,hogy...nem érdekes.-mosolygott,de inkább tűnt erőltetettnek,mint élethűnek.-Még egyszer bocs.
Kiment és becsukta az ajtót.
Elnevettük magunkat Harry-vel.
-Szegény, milyen kínosan érezhette magát.-mondtam.
-Szerintem nem sokára ő is megtalálja azt a lányt akivel boldog lehet. Mint én veled.
-Óó..de kis cuki vagy. De tudom mire megy ki a játék.-nevettem és feltartottam a mutatóujjam.-És bocsi,de ez most nem fog össze jönni. Még a dalon kell dolgoznom.-
Harry szomorú boci szemeket meresztett rám.
-Ne már, Harry! Ne kínozz.-mosolyogtam.-Most megyek. Szeretlek.
-Jól van.-Hajtotta le a fejét.De látszott rajta,hogy nevet magában.-Én is szeretlek.
Adott egy puszit és már ki is mentem. Úgy éreztem beszélnem kell Niall-lel,de nem akartam mondani Harry-nek. Nem tudom,hogy mit mondjak majd neki,de azt hiszem valamiért rosszul esett neki az előbbi jelenet.