13.rész (sikerülni fog)

Döbbenten néztem rájuk. A szívem olyan szaporán vert,hogy majdnem eltörte a bordáimat. Jól hallottam? Azt mondta énekelnem kell? Ez kész lehetetlenség. Nem kaptam választ a kérdésemre ezért újból próbálkoztam.
-Mit mondtál, Harry?
-A véleményemet.-mondta és összerakta a kezeit.
Nem tudtam mit mondani. A szavak mintha megakadtak volna a torkomon. Csak meredten néztem a semmibe és próbáltam feldolgozni ezt a pár hetet.
-Olívia?....-szólalt meg Lou.
-Mi a baj?-kérdezte Liam,mikor egy könnycsepp elhagyta a szememet.
Letettem a gitárt és kimentem a teraszra. Végig kellett gondolnom ezt az egészet. Túl tökéletesen alakul az életem. És persze,örülök neki. Csak eddig 16 éven keresztül semmi jó nem történt velem. Ez az egész túl gyorsan jött.
Hallottam a terasz ajtó kattanását. Niall termett ott mellettem.
Megölelt.
-Mi a gond?-kérdezte még mindig ölelve.
-Semmi.-letöröltem egy könnycseppet az arcomról-Csak rettentően boldog vagyok,ennyi.
Engedett az ölelésen és a szemembe nézett.
-Olívia, nézz a szemembe,kérlek! És mond el mi bánt.
Vettem egy mély lélegzetet.
-Figyelj! Én tényleg boldog vagyok,sőt.-elmosolyodtam-Csak tudod bármi jó dolog történik velem,az jut először az eszembe,hogy pár nap és ettől mind meg kell válnom. Veletek együtt....-lesütöttem a szemem.
-Héj..-simogatta meg az arcom.-Hidd el,Harry nem fogja hagyni,hogy megválj tőlünk. Ahhoz túlságosan szeret téged...-megcsuklott a hangja.-Öm..Gyere menjünk vissza!-mosolygott rám kedvesen és az ajtó felé mutatott. Én bólintottam és elindultam.
-Vissza tért az elveszett bárány!-kiáltott Zayn.
Mindenki rám nézett.
-Olívia. Nekünk most el kell mennünk próbálni a következő koncertre. Van kedved velünk jönni?-kérdezte Harry.
-Hát persze!-mosolyogtam.

Körülbelül fél óra múlva már a helyszínen voltunk. A fiúk felmásztak a színpadra és elkezdték a próbát. Mit mondhatnék, nem egy szokványos próba volt. Nagyon sokat nevettem. A srácok mindenféle hülyeséget kitaláltak. Húzták egymást a földön, ugráltak,szaladgáltak, mint a kisgyerekek. Ezt szeretem bennük annyira. Nem érdekli őket mások véleménye. Mernek önmaguk lenni. Ezért nagyon irigylem őket.
 Harry lehajolt a színpadról és a kezembe nyomott egy mikrofont.
-Gyere!-húzott fel.
-Harry mit csinálsz?-tiltakoztam.
Megfogta a derekamat és egy mozdulattal a színpadra emelt.
-Énekelj velünk. Jó muri lesz.-mosolygott csintalanul.
-De én....-nem bírtam végig mondani mert Harry elkezdett énekelni. Közben engem nézett. Láttam a szemében,hogy azt mondja magában. "Rajta Olívia, énekelj!" Nem tiltakoztam többet. Hát elkezdtem.
 El sem tudom mondani milyen nagyszerű érzés a fiúkkal együtt énekelni. Nincs annál jobb. Megfogalmazhatatlan. Felülmúlhatatlan. Teljesen bele éltem magam. Úgy énekeltem mint még soha. Észre sem vettem mikor már csak én énekelek és a fiúk nem. A menedzsmentjük is engem figyelt, és az ének tanárjuk is. Sőt, mindenki. De nem foglalkoztam vele. Csak énekeltem és énekeltem. Aztán vége lett a számnak. Vettem egy mély levegőt. Síri csend lett. Egyszer csak elkezdtek tapsolni. Olyan boldogság öntötte el az egész testem amit még nem éreztem. Megilletődve vissza adtam a mikrofont Harry-nek.
Oda jött az énektanár.
-Szia. Az én nevem Sarah Gray.-nyújtotta a kezét.
-Üdv. Olívia Nagy.-ráztam meg.
-Csodálatos hangod van. Mióta énekelsz?-kérdezte.
-Köszönöm és...ömm...nem járok tanárhoz.-dadogtam.
-Tessék?-nézett rám nagy szemekkel.-Tudod, a One Direction menedzsmentjével azt beszélgettük,hogy örülnénk, ha énekelnél egy számot a fiúkkal.
A szívem felgyorsult.
-Igazán?-mosolyogtam rá aztán a fiúkra. Akik bólogattak.
-Elfogadod az ajánlatot? Persze, fizetünk a munkádért.-tette hozzá gyorsan.
-Hogyne!....vagyis..köszönöm,de pár napon belül haza kell utaznom. Nem hiszem,hogy ilyen hamar megtudnánk írni egy számot.
-Ohh..hát. Azért oda adom a névjegy kártyám,ha meggondolnád magad vagy máshogy alakulnának a dolgaid.-mondta csalódottan és elment.
-Olívia..!!-kapta el a karom Zayn.-Megőrültél? Elhalasztasz egy ilyen ajánlatot?
-Zayn..fiúk! Kész lehetetlenség ilyen gyorsan összehozni egy dalt.-emeltem fel a kezeim.
Mindannyian odajöttek körém.
-Meg tudjuk csinálni. Ez az egyetlen esély,hogy Olívia itt maradhasson velünk.-mondta Harry és középre emelte a kezét. Körbe nézett és sorba mindegyikünk rárakta a kezét az övére.
-Sikerülni fog!-kiáltott. És egyszerre felemeltük a kezeinket annak jeléül,hogy sikerülni fog.
-Baj lenne ha én vissza mennék?-kérdeztem.
-Nem,dehogy.-mondta Harry.
-Niall!-mondtam.
-Hm?
-Használhatom a gitárod?-kérdeztem.
-Persze!-mosolygott.
-Köszi.-mosolyogtam vissza.

Nem sokkal később már a 1D lakásban voltam. Ledobtam a cuccaimat a kanapéra és Niall szobájába mentem. Mikor beléptem rögtön megpillantottam a gitárját a sarokba támasztva. Mikor már a kezembe vettem csak akkor néztem körbe. Még sose voltam Niall szobájában.
 A falakon megnyúzott poszterek lógtak. A ruhái szanaszét voltak a földön. Az ágyneműje valószínűleg már hetek óta nincs ki mosva. Gyorsan benéztem a többi szobába is és...katasztrófa. Elhatároztam,hogy rendet rakok amíg haza nem érnek.
Vissza tettem  a gitárt a sarokba. És elkezdtem összeszedegetni a fiúk koszos ruháit. Bedobáltam a mosógépbe az ágyneműkkel együtt. Utána a konyhának vettem az irányt, és elmosogattam. Végig söpörtem a lakást, kiszellőztettem. Még pár apróságot a helyére tettem. Amikor készen lettem rá se lehetett ismerni a 1D otthonára.
Eléggé elfáradtam, így hát ledőltem a kanapéra, és ebben a pillanatban nyílt az ajtó és beléptek a fiúk.
-Mi a.....?-nyögött fel Zayn.
-Jó helyen járunk srácok?-nevetett Lou.
Felpattantam,mivel eddig nem vettek észre.
-Igen, jó helyen.-mosolyogtam büszkén.
-Ezt te csináltad?-kérdezte Liam,miközben körbe nézett.
-Hát, tudjátok egy kicsit felfordult a gyomrom a szobáitoktól.-nevettem.
A fiúk elindultak körbenézni. Pár perc múlva vissza tértek mosolyogva.
-Köszi szépen!-mondta Niall.
-Azt hiszem ez rá fért erre a helyre.-kacagott Liam.
-Örök hála!-nyomott Harry egy puszit a számra.-Jövünk egyel.
Eltoltam magamtól Harry-t és huncutan végig néztem a fiúkon.
-Igen? Akkor most azonnal a Nandos-ba akarok menni!-nevettem és kirohantam.
-Imádom ezt a csajt!-hallottam a hátam mögött.
-Na mi lesz már?-kiáltottam hátra boldogan.
-Jövünk,jövünk.-hangzott a válasz.
 Úgy éreztem ebben a pillanatban,hogy teljes mértékben beilleszkedtem a 1D-s fiúk körébe. Olyan érzésem támadt,hogy ez az este olyan amikor bármit megtehet az ember kockázat nélkül. Szabad lehet. Nem korlátozza őt semmi. És ez csodálatos érzés.