15.rész (az a bizonyos perc)

  Niall a kanapén ücsörgött egymagában,két ujjával az orrnyergét szorította. Lassan oda sétáltam és leültem mellé.
-Niall.-a kezemet a vállára tettem.-Az előbb...-önkénytelenül elmosolyodtam.-....ne haragudj, ha kínos helyzetbe hoztunk. Mit is akartál mondani?
-Ömm..semmi gond én voltam rosszkor rossz helyen.-kierőltetett egy mosolyt.-És igazából veled akartam beszélni.
-Igen? És miről?-kérdeztem.
-Csak arról,hogy van pár ötletem a dalhoz,és szívesen megmutatnám őket.-mondta, már valóságos mosollyal    az arcán.
-Remek!-böktem ki.-Akkor mi lenne,ha hoznám is a gitárt?
-Persze! De kettőt hozz!-utasított kedvesen.
Bólintottam és már mentem is.

  Pár perc múlva már a dalon dolgoztunk. Néha nevettünk egy sort,néha komolyak voltunk és néha szimplán gyerekesek. Nagyon jól kijöttünk Niall-lel,mint ha egy régi gyerekkori barátom lenne. Úgy érzem,hogy ez a dal közelebb hozott minket egymáshoz. Boldog voltam,hogy gitározhatok és azt tehetem amit a legjobban szeretek,és olyan személlyel akivel egyre szorosabb a barátságom.
-Jól haladunk.-állapítottam meg.
-Szerintem is!-mosolygott Niall.
-Mi újság skacok?-huppant le mellénk Zayn.
-Azon a bizonyos dalon dolgozunk. Van kedved segíteni?-kérdeztem.
-Még szép!-vágta rá.-Hogy haladtok?
-Szerintem egész jól.-bólogatott Niall.
-Megmutatjátok?-kérlelt Zayn.
-Persze,de még nem az igazi.-húztam a szám.
-Jó jó! Gyerünk!-siettetett.
Eljátszottuk. Zayn végig nagy szemekkel figyelt és néha-néha elmosolyodott.
Amikor befejeztük elkezdett tapsolni.
-Brávó! Ez nagyon szuper lett! A szöveg tökéletes,a dallam zseniális. Már csak egy kicsit kell rajta variálni majd.-örvendezett.
-Köszi.-mondta Niall.-De ez Olívia érdeme.
-Jaj ne már!-mondtam megilletődve.
-Örülök,hogy ilyen barátra találtunk egy rajongóban.-mosolygott Zayn.
Vissza mosolyogtam és ekkor eszembe jutott.
-Jézusom!-nyögtem fel.
-Mi az? Mi történt?-néztek rám érdeklődve.
-Anna...a barátnőm. Teljesen kiment a fejemből. Már egy hete nem beszéltem vele,pedig megígértem neki,hogy felhívom.-hadartam.
A mobilomért kaptam.
-A fenébe!-káromkodtam.-Nincs rajta pénz.
-Tessék, használd az enyémet.-nyújtotta oda Niall a mobilját.
-Köszi.-mosolyogtam.
Beütöttem a számot és tárcsáztam.
-Háló?!-szólt bele Anna.
-Szia Anna! Olívia vagyok.
-Óó! Hála a jó égnek,hogy végre fel hívsz! Már nagyon hiányollak ám szívi! Mesélj! Mi van veled?! Milyen volt a koncert?! Biztosan király! És kinek a mobiljáról hívsz? És hol.....-bele fojtottam a szót.
-Nyugalom kislány.-mondtam gyerekes hangsúllyal. Elég furcsa volt ennyi idő után újra magyarul beszélni.-Mindent elfogok mondani,de ez kissé bonyolult.
-Mi lehet ezen bonyolult?! Tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz.-mondta kérlelően.
-Figyelj...röviden összefoglalom. Nos, a koncert nagyon jó volt, és amikor jött az autógramm osztás akkor Harry a telefonszámát is oda írta......
-Hogy mi van??-sikongott Anna.
-......másnap felhívtam és találkoztunk,beszélgettünk meg ilyenek. Aztán összejöttünk....
-ÁÁáááááá!! Ez hihetetlen...várjunk csak...te viccelsz ugye?!-hitetlenkedett.
-Nem. Anna! Ez komoly! Had folytassam! Utána átköltöztem a 1D lakásba és össze barátkoztunk a srácokkal. Aztán énekeltem nekik meg a tanárjuk előtt is és felkértek,hogy énekeljek egy számot a fiúkkal. Most azon dolgozunk. Hát..nagyjából ez minden..-a beszédem sóhajtásba fulladt.
-Ó...ÉDES.....ISTENEM..!!-tagolta.-Ez azt jelenti,hogy...
-Igen..azt!-mosolyogtam.
-Olívia! Még nem tudom hogyan,de mindenképpen kimegyek hozzád Londonba! Becsület szóra!-ígérkezett.
-És mégis ezt hogy gondolod?-kérdeztem.
-Azt bízd csak rám. Ezen a számon elérlek?
-Az enyémen hívj kérlek. Ez....Niall mobilja.  De kérlek ne hívogasd!!
-Uram isten! Ez Niall mobilja?? ááá!!-rikácsolt.
-Anna?? Itt vagy még?-kérdeztem,de nem jött válasz. Valószínűleg elájult vagy valami ilyesmi. Letettem a telefont és vissza adtam Niall-nek.
-Na hogy ment?-kérdezte Zayn.
-Remekül! Csak van egy kis bökkenő..-mondtam.
-És mi lenne az?-érdeklődött Niall.
-A barátnőm azt mondta ide jön London-ba.
-És mi ezzel a gond?-néztek rám furcsán.
-Csak az,hogy ő egy durván megszállott rajongótok, és nagyon rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.-sóhajtottam.
-Ohh...ömm. Biztos csak túlzol.-mondta Zayn.
-Még vissza fogott is voltam.-nevettem keserűen.
-Hát majd meglátjuk mi lesz..-szólt halkan Niall.
-Hát lehetséges,hogy eltudom intézni,hogy ne találkozzon veletek. Csak azt nem tudom hogyan.
-Figyelj..Nem muszáj lepattintanod a barátnődet. Majd megoldjuk. Egy idő után biztos lecsillapodik.-mondta Niall.
-Köszi,ez kedves.-mosolyogtam.-Na de..nem tudom ti hogy vagytok vele,de én éhen halok! Szendvics?? Jöhet?
-Igen! Persze!-mosolygott Niall.
-Köszi.-mondta Zayn.
Elindultam a konyha felé és kicsi szendvicseket kreáltam. Tálcára pakoltam őket és kivittem a fiúknak.
-Na milyen?-kérdeztem.
-Nagyon jó.-mondta Niall teli szájjal.
-Tényleg az.-csatlakozott Zayn.
Leültem melléjük.
-Tudjátok, sohasem gondoltam volna,hogy valaha itt fogok ülni veletek. És igen..valóra váltak az álmaim,de nem csak annak az Olíviának az álmai aki a rajongótok. Hanem a másiknak is,aki remek barátra talált bennetek.
    Látszott rajtuk,hogy elérzékenyülnek. Közelebb jöttek és megöleltek. Viszonoztam az ölelésük. Nagyon boldog voltam,hogy itt lehetek. Minden tökéletes volt. Csak sajnos az a szörnyű gondolat mardosta minden percben az agyam összes zugát,hogy minden egyes nappal közelebb ér az a perc amikor el kell mennem.
Ebbe a gondolatba beleborzongtam. De a fiúk ölelése mintha megvédett volna minden bánattól,aggodalomtól és szomorúságtól. Úgy éreztem,hogy most biztonságban vagyok és nem kell aggódnom azon a bizonyos percen.