12.rész(itt a helyem)

Másnap reggel a földön ébredtem. Hasogatott a fejem. Alig bírtam talpra állni. Mikor végre sikerült a szédülésből kikecmeregnem körbenéztem. A fiúk itt-ott szétszórva feküdtek a földön és kanapén. Niall-t nem láttam sehol. Nem sok mindenre emlékeztem a tegnapi estéből, de azt tudom,hogy nagyon jól szórakoztam.

    Elindultam keresni  fejfájás csillapítót,de sehol sem találtam. Mikor már végleg feladtam Niall jelent meg mögöttem.

-Keresel valamit?-kérdezte az egyik szemöldökét felhúzva.

-Öhmm..igen. Nincs fejfájás csillapítótok?-próbáltam tiszta hangon beszélni.

Niall oda ment az egyik fiókhoz és kivett egy tablettás dobozt.

-Tessék.-nyújtotta oda.

-Köszi.-vettem el és már le is nyeltem.

Egy kicsit kitisztult a fejem és ezzel együtt a látásom. Eddig fel sem tűnt,hogy Niall egy szál alsógatyában van. Ki dolgozott felsőteste volt és gyönyörű világos bőre. Kicsit elbambultam.

-Ezt nem értem...-mondta.

-Micsodát?-kérdeztem meglepődve.

-Te végig nézhetsz rajtam,de ha én teszem akkor leharapod a fejem.-mondta karba font kézzel.

-Hát...öhmm. Én nem is néztelek meg!-pánikba estem.

-Dehogy is nem.-nevetett.

-Hhh..nevetséges.-felemeltem a fejem és elfordultam.

Niall megfogta a vállam.

-Ahogy akarod. De csak,hogy tudd. Én örülnék ha nem lenne köztünk ekkora feszültség. Hiszen lehet,hogy még sokáig itt maradsz velünk.- Éreztem forró leheletét a tarkómon, amitől a hideg futkosott a hátamon.-És... tudod,sajnálom azt a napot. Meg tudsz bocsájtani?

Erre a mondatra megfordultam. Rémisztően közel volt hozzám .Csak,hogy nem egymás levegőjét szívtuk be. Egyenesen a szemébe néztem.

-Meg. Örülnék,ha barátok lennénk.-mosolyogtam rá.

Erre megölelt. Ami elég meglepően ért. De visszaöleltem. Az ölelése gyengéd volt és finom,de még is védelmező. Olyan érzésem támadt,hogy lehetséges,hogy Niall-lel tényleg barátok lehetünk.

Pár perccel később bezárkóztam a mosdóba,hátamat az ajtónak támasztva vettem néhány mély lélegzetet,aztán a csaphoz mentem,és hideg vizet locsoltam az arcomra,hogy felfrissüljek. Kimentem. Már mindenki fent volt. 

-Jó reggelt!-mondtam.

-Ahh..csak ne olyan hangosan.-nyavalygott Lou.

-'Reggelt!-adott egy puszit a számra Harry.

-Kemény volt a tegnapi.-mondta Zayn.

-Hát eléggé.-nevettem.

-De azért jól szórakoztál?-kérdezte Harry.

-Persze! Nagyon jól!-válaszoltam.-Köszönöm.

-Nincs mit megköszönnöd. Szerintem te is feldobtad a napunkat.-mosolygott.

Egy pár óra múlva már mindenki jobban lett. Sokat beszélgettünk. Mindent elmeséltem nekik. Hogy hogyan kerültem ide meg ilyenek.

-És most hol laksz?-kérdezte Liam.

-The Modern Life Hotel-ben. Nagyon szép hely és pompás a kiszolgálás. Csak eléggé egyedül érzem ott magam.-hajtottam le a fejem.

-És ha azt mondanám,hogy költözz hozzánk erre a pár napra még?-karolt át Harry.

-Tessék?-néztem nagy szemekkel.

-Szerintem a fiúk sem bánnák.-nézett körbe. 

Mindegyikőjük bólogatott.

-Hátt..köszönöm. Elfogadom a meghívást.-válaszoltam kissé megilletődve.-De segíteni kéne áthozni a cuccaimat.-néztem Harry-re.

-Persze. Ha gondolod indulhatunk is. Már nincs bennem alkohol.-nevetett.

-Remek.-mosolyogtam.

Pár perc múlva az autóban ültünk. És nem sokára megérkeztünk. Felmentünk a szobámba. 

-Harry?-néztem rá szomorúan.

-Tessék, angyalom?

-Mi lesz majd amikor haza kell mennem?-könnybe lábadt a szemem.

Harry közelebb lépett hozzám.

-Mindent meg fogok tenni,hogy ne veszíthesselek el.-megsimogatta az arcom és megcsókolt. 

-Szeretlek.-súgta.

Közelebb húzott magához,és nem hagyta abba,míg pontosan előtte nem voltam. Hirtelen felemelt és a mögöttem lévő pultra tett. Az arcom egy vonalba került az övével. Egy hívogató mosolyt vetett rám. A pult szélére araszoltam óvatosan,lábam Harry két oldalán lóbálva. Ő szét tárta a kezét és a pulton a csípőm mellé tette le. A fejét oldalra billentve még közelebb húzódott. Az illata,ami vad volt,és csábító,teljesen lehengerelt. Nem tudtam gondolkodni. Minden egyes porcikám azt súgta,hogy ő kell nekem és soha nem akarom elveszíteni.

-Akarlak.-lehelte a fülembe. 

Válaszul megcsókoltam.

Megtörtént. Itt és most. Harry itt fekszik mellettem. Sötét göndör haja fürtökben lóg arcán. Gyönyörű szemei  az arcomat vizsgálgatják. 

-Szeretlek.-pusziltam meg.-de vissza kéne mennünk. 

-Igaz,igaz. Induljunk.

Már szálltam ki az ágyból amikor elkapta a kezem.

-Ígérd meg,hogy sosem hagysz el engem!-mondta.

Leültem az ágy szélére és a szemébe néztem, még mindig a kezét fogva.

-Ígérem,hogy sosem hagylak el.-adtam választ. És megcsókoltuk egymást.
  Gyorsan felöltöztem és Harry is. Összepakoltuk a cuccaimat, kijelentkeztem a Hotelből és elindultunk.
Az utat végig nevettük. Annyira boldog voltam Harry-vel. Előre is féltem attól a bizonyos naptól amikor haza kell mennem.
Megérkeztünk.
-És hol fogok aludni?-mosolyogtam Harry-re.
Ő vissza mosolygott és elindultunk a szobája felé. Bevittük a cuccaimat és kipakoltam őket.
-Nagyon rendes tőletek,hogy befogadtok erre a pár napra.-mondtam neki.
-Ez csak természetes.-válaszolta.
-De semmi esetre se akarok teher lenni.
-Hogy mondhatsz ilyet?-megfogta mind két kezem és mélyen a szemembe nézett.-Soha életemben nem szerettem senkit úgy mint téged.
A szívemet melegség és szeretet öntötte el.
Megöleltem és a vállába temettem a fejemet.
-Nem akarlak elveszíteni,Harry...
Megsimogatta a fejem és nyomott rá egy puszit.
-Nem fogsz.

Körülbelül fél óra múlva már teljesen otthon éreztem magam. Rá jöttem,hogy én ide tartozok.
-Csinálok szendvicseket. Ki kér?-kérdeztem.
-Én!
-Én is!
-Nekem is!
-Sonkásat!-hangzott minden felől.
-Jó akkor csinálok mindenkinek!-nevettem.
Pár perc múlva készen is lettem és tálcán kivittem nekik.
-Hmm...jó lett.-habzsolt Niall.
-Köszi!-vett el egyet Liam.
-Jó lenne ha sose mennél el innen.-mondta Zayn.
-Főnyeremény vagy.-bókolt Harry.
-Azta!-nevettem.-Csináltam nektek egy kis szendvicset és már is bókokkal öntötök el. Örülök,hogy itt lehetek veletek.
Megfordultam és elvittem a tálcát. Hallottam a háttérben,hogy elkezdenek gitározni.
Oda mentem és lehuppantam közéjük a kanapéra. Niall gitározott. Mikor befejezte megtapsoltam.
-Olívia úgy hallottam tudsz gitározni.-mondta Niall.
-Ááá..nem annyira.
-Had halljuk!-nyomta a kezembe a gitárt.
-Hát rendben.
Még soha sem gitároztam nagyon emberek előtt. Úgy gondoltam itt az ideje.
Még régebben írtam egy dalt. Eljátszom azt nekik.
Elkezdtem. Halkan figyeltek. Végül elkezdtem énekelni is. Ekkor még jobban figyeltek. Mikor befejeztem nem tapsoltak. Még csak meg sem szólaltak. Csak bámultak rám.
-Na milyen volt?-kérdeztem megilletődve.
-Gyönyörű hangod van...-nyögte ki Lou.
-Jaj,ne már.-nevettem.
-Mi nem viccelünk,Olívia.-nézett rám komolyan Niall.
Olyan gondolatok fogalmazódtak meg bennem,hogy mi van?? Ez most valami át verés? Vagy talán szívatnak? Vagy csak nem akarnak meg bántani?
-Olívia...-mondta Harry.-Neked énekelned kell.
A szívem ki hagyott egy ritmust.
-Mit mondtál?