23.rész (MI történt?)

/Sajnálom ez nagyon rövid lett és későn is hoztam. Csak problémák adódtak...a következőt megpróbálom hosszabbra... tényleg sajnálom.... puszi lala/


Lassan ki nyitottam a szemem. Egy fehér szobában ébredtem,mikor már kitisztult a látásom rájöttem,hogy ez egy kórterem. Infúzióra voltam kötve és teljesen egyedül voltam,de mikor jobban kőrbe néztem láttam,hogy Zayn és Harry a kanapén alszanak,mellettük Anna aludt összekuporodva. A másik oldalamon Niall, Liam és Louis. Nem emlékeztem semmire."Mi történt?" Tettem fel magamnak többször is a kérdést.

Pár percig még némán küzdöttem a gondolataimmal,hogy hátha eszembe jut valami,de semmi. Amikor már feladtam a vissza emlékezést, Zayn kinyitotta a szemét,rám meredt és elmosolyodott.

-Skacok!-kiáltott boldogan.-Felébredt!

-Mi,micsoda?...-kérdezte félálomban Louis.

-Hála a jó égnek!-szaladt hozzám Anna,és megölelt.

-Jól vagy?-kérdezte Liam. 

Én csak bólogattam. 

Niall is oda jött és megsimította a vállam.

Végül Harry szemei villantak meg előttem,amik fájlalóan,de egyben örömmel telve néztek rám.

Mikor feleszméltem a gyönyörből,rá tértem a témára.

-Mi történt?-kérdeztem a fejemre téve a kezem,mert furcsán sajgott.

Értetlenül néztek rám.

-Te nem is emlékszel?-ráncolta homlokát Liam.

Megráztam a fejem.

-Mi az utolsó emléked?-kérdezte Zayn.

-Hát hogy elindulunk a stúdióba felvenni a dalt.-vágtam rá.

Mindenkinek elakadt a lélegzete és Harry elfordult.

Elkaptam a kezét és visszahúztam.

-Harry? Mi a gond?

-Ömm..azóta már nagyon sok dolog történt...-mondta és elkapta a kezét.

-Mi? Micsoda? Hh?...-összezavarodtam. 

-Olívia.-fogta meg a kezem Liam.-Te elájultál és egész este eszméletlen voltál. Amire te emlékszel,az már 3 napja volt.

Nem tudtam mit mondjak.

-Akkor....emlékezet kiesésem van?-nyögtem ki.
Liam sóhajtott egyet és elengedte a kezemet.
Zayn fordult oda hozzám.
-Nem sokára jön az orvos és megmondja mi a probléma. Reméljük nincs semmi baj és hamar talpra állsz.-vetett rám egy biztató mosolyt.
-Azt én is remélem.-motyogtam.
Annára néztem.
-Várjunk csak...-meredtem rá.-Anna? Te hogy kerülsz ide?
-Tegnap érkeztem meg. Még három napja szóltam hogy majd jövök.-mosolygott rám fájdalmasan.
Mivel eddig ültem az ágyon,hátra dőltem. Olyan érzésem volt mintha egy óriási kővel fejbe dobtak volna és ez a kő ahogy tovább suhant úgy vitte magával az emlékeimet is. Legszívesebben kérdezősködtem volna,hogy mi történt azokon a napokon amikre nem emlékszem,de teljesen el voltam gyengülve. Csak a szerelmemmel akartam lenni egy kicsit.
-Srácok! Egy kicsit magunkra hagynátok Harry-vel?-kérdeztem és erre mindenki felszisszent vagy megmordult.
-Ahogy akarod..-sóhajtott Zayn.
Kimentek és az ajtó bezárult.
Harry háttal volt nekem és az öklét harapdálta.
-Mi a baj Haz?-néztem rá rémülten.
Vett egy mély levegőt és lassan megfordult.
-Semmi..semmi. Most az a fontos,hogy meggyógyulj.-vetetett rám egy féloldalas mosolyt.
Az a mosoly. Tele volt csalódással. Nem volt őszinte,de nem akartam firtatni,inkább elmerültem Harry csoda szép zöld szemeiben. Megnyugtató volt a tény,hogy az egyetlen fontos dolog az életemben a kezemet fogja. Érzem a teste melegét és a pulzusát. Nem akartam vele összeveszni azon,hogy erőltetem mi baja. Boldog vagyok,hogy itt van velem.
Nagy nehezen felültem az ágyon,beletúrtam Harry sötét barna fürtjei közé amire ő lesütötte a szemét. Közelebb vánszorogtam és finoman megcsókoltam.
-Szeretlek.-leheltem a szájába.
Azt vártam,hogy Harry válaszol rá,hogy "én is", de helyette csak megráncolta a homlokát és megölelt.
Ezt már végképen nem értettem. Mi történhetett amiért Harry nem úgy viselkedik mint az előtt? Annyira rossz az a tudat,hogy nem emlékszem az elmúlt pár napra...olyan üresnek,elveszettnek érzem magam. És az a legrémisztőbb,hogy még parányi kis emlék képek sem ugranak be...mintha,teljesen kitörlődött volna minden.
Bármit is tettem...az Harry-t nagyon megbánthatta. És ha megtudom mi az...megpróbálom jóvá tenni. De..mi történt?