9.rész (a pillanat)

Másnap reggel vidáman ébredtem. Annyira vártam,hogy Harry felhívjon. Olyan boldog voltam. Bekapcsoltam a OWOA-t, feltekertem max hangerőre és táncoltam, ugráltam az ágyon és énekeltem. Aztán vége lett a számnak. Eléggé kimelegedtem. Ledőltem az ágyamra és azon gondolkodtam,hogy mit csináljak addig amíg Harry nem hív. Végül arra jutottam,hogy lemegyek az edző terembe. Felkaptam magamra valami sportos cuccot és lementem. Biztonság kedvéért a telefonom is levittem. Alig voltak páran a teremben. Oda mentem egy futó géphez és felpattantam rá. Futás közben folyton lestem a telefonom,hogy csörög-e. Mondjuk az is lehet,hogy nem hív fel. Annyi meg annyi lány zsonghat körülötte. Biztos elfelejt engem. Hiszen még csak most ismert meg. De amikor tegnap este elköszönt, az utolsó mondata megfogott. Amikor az autogramm osztásnál elköszönt ugyan ezt mondta. "Még látjuk egymást!". És tényleg teljesült. És tegnap is ugyan ezt mondta. Úgyhogy valószínűleg megint teljesül. Erre a gondolatra elvigyorodtam és boldogság öntötte el az egész testemet. Körülbelül még egy órát voltam a kondi teremben. Utána felmentem a szobámba. Épp a zuhany alatt álltam amikor meghallottam a telefonom csengőhangját. Magamra tekertem egy törülközőt és felvettem.
-Háló?-keztem.
-Szia!.-szólt bele Harry. Harry....felhívott!! Próbáltam nyugodt maradni.
-Reméltem,hogy felhívsz.
-Igen?-nevetett.-van egy meglepetésem neked.
-Mi? Micsoda?
-Gyere ki a szobádból.
-Tessék?
-Csak nyisd ki a szobád ajtaját!.-sürgetett.
-Jól van na.-elindultam az ajtó felé. Már nem volt arra időm,hogy felvegyek valamit. Nyitom az ajtót és....és ott állt Harry. A haja szokás szerint megint tökéletesen elbűvölő volt. Egy egyszerű póló és farmer volt rajta. Elmosolyodott és végig nézett rajtam. Feltűnhetett neki a hiányos ruházatom....
-Éppen zuhanyoztál? Ne haragudj.
-Igen...de nem baj.-mondtam.-Mit keresel itt?-nem válaszolt. Aztán megszólalt.
-Bejöhetek?-már indult is befele.
-Öömm...gyere.-mondtam,de akkor már ott állt a szoba közepén. Becsuktam az ajtót és oda mentem hozzá.
-Szép szoba.-mondta.-de te túl teszel a szobán.-mosolygott. Úgy éreztem,hogy erre elpirulok.
-Adnál egy percet,hogy magamra kapjak valamit?
-Persze.-mondta és leült az ágyamra és várt.
-Mármint elfordulnál?
-Ja..hát persze.-fordult el durci fejet vágva. Gyorsan felöltöztem vigyázva,hogy tényleg nem leskelődik-e.
-Készen vagyok.-közöltem vele. És felém fordult.
-Ohh..még hiányzik egy gomb.-közelebb lépett és begombolt egy gombot az ingemen.
-Köszi.-mondtam. Mélyen a szemébe néztem. Ő megsimogatta az arcom és a számhoz hajolt. Össze értek az ajkaink. De nem volt több. Csak egy érintés. Megnyaltam a szám.
-Mi az kérsz még?-kérdezte kekeckedve.
Beletúrtam a hajába és közelebb húztam magamhoz.
-Igen!-és megcsókoltuk egymást. Hosszan és
érzelemmel tele. Harry csókja finom volt és gyengéd.
 Végül még közelebb húzott magához. Olyan szorosan ölelt amennyire csak lehetett.
-Soha nem akarlak elveszíteni..-súgta a számba.
-Hát ne tedd.-adtam választ. És újból megcsókoltuk egymást. Nem akartam arra gondolni,hogy nem sokára haza utazok és talán soha többé nem látjuk egymást. Csak a pillanatnak akarok élni. Ennek a pillanatnak. Amikor Harry karjaiban vagyok és forró csókjai az ajkamon landolnak. Amikor erős karjai engem ölelnek.
Harry a szemembe nézett.
-Igaz,hogy csak most ismertelek meg,de valahogy te más vagy...most biztos azt hiszed,hogy ezt nem mondom komolyan. De igen. Mikor először megláttalak egyre jobban azt vártam,hogy újból találkozzunk. És amikor egy egész napot együtt töltöttünk...úgy érzem, hogy akkor beléd szerettem.-fejezte be.
Én elcsodálkoztam az utolsó szón. Szeret? Ez eléggé nagy szó. De őszintének hangzott.
Válasz képen megsimogattam az arcát és megöleltem. Ez az ölelés többet ért a csóknál, mert ezzel jeleztem,hogy "én is ugyan így érzek". Csak valamiért a szám nem volt képes ki ejteni a szavakat. Túl boldog voltam ahhoz,hogy mondjak bármit is. Csak öleltem és öleltem. Egyre szorosabban. A vállába temettem az arcom és mélyen beszívtam az illatát. Minden egyes porcikáját belevéstem az agyamba,hogy ha nem látnám többé teljes mértékben emlékezzek rá. Nem akartam,hogy ennek a pillanatnak valaha is vége legyen. De tudtam,hogy ez lehetetlen.