3.rész ("bízhatsz bennem")

Végül Apu megtörte a csendet.-Olívia. Még túl fiatal vagy ahhoz,hogy egyedül menj el Londonba. De...én megbízom benned,és tudom,hogy nagyon szeretnél elmenni. Igaz?- erre a kérdésre hevesen elkezdtem bólogatni. Anyu odasúgott valami olyasmit Apunak,hogy "rád bízom" és kiment. Anyu mindig Apura bízza a nehéz feladatokat. Így hát tudtam,hogy csak Aput kell meggyőznöm.-Apa! Én tényleg nagyon szeretnék elmenni. Minden áron elmennék. De most teljesen ingyen mehetek! Gondolj bele! Bejárhatom Londont és még tanulhatok is belőle. A plusz jutalom,hogy 3 heti szállodai ellátást biztosítanak,ingyen! Apu....bízhatsz bennem.- erre a mondatra Apu felkapta a fejét.-Én teljes mértékben megbízom benned és nagyon örülök,hogy mindent elmondtál és nem titkolózol. És mi több. Örülök,hogy megkérdeztél minket.- ezt nem értettem... persze,hogy megkérdezem őket hisz nem tűnhetek el csak úgy 3 hétig. Na mindegy.
 Ekkor nem bírtam tovább és rá kérdeztem. Jöjjön aminek jönnie kell!
 - Ez azt jelenti,hogy elmehetek?- Apu rám nézett és mélyen elgondolkodott.

Mosoly húzódott az arcára. És szívmelengetően ejtette ki azt a kis rövid szót.-Igen!- nem értettem miért,de még a könnyem is kicsordult örömömben. Odarohantam hozzá és olyan szorosan öleltem amennyire tudtam és többször is a fülébe súgtam,hogy "bízhatsz bennem"!









Eltelt egy hét. Épp befejeztem a leckeírást amikor felhívott Anna az egyik barátnőm. -Szia!-kezdte csakhogy nem ordítva. -szia!-adtam választ. -Izgulsz? Én a helyedben nagyon izgulnék! Annyira mázlista vagy! Három hét suli nélkül és ez a három hét Londonban! Megküldték a jegyeket? Melyik hotelban leszel? És mikor lesz a koncert? Na??- fejezte be Anna. Összeszedtem a gondolataimat és elkezdtem. -Hát egy kicsit izgulok,hogy egyedül leszek. Megküldték a repülő és koncert jegyeket, tegnap. A Modern Life Hotel-ben fogok megszállni. 5.-én már Londonban leszek és másnap este 6 óra-kór kezdődik a koncert az arénában. És 28.-án már itthon leszek.-gyorsan végig gondoltam,hogy ki felejtettem e valamit. -Ez remek!-üvöltött Anna. -Jó utat kívánok. Most mennem kell. Szia.-meg se várta a válaszom lecsapta a kagylót. Kicsit furcsa volt ez a beszélgetés,gondoltam magamban. Próbáltam a lefekvésre készülődni,de teljesen fel voltam pörögve. Nagyon vártam,hogy indulhassak.


Ma van. Ma van a pillanat amikor indulok oda ahol az álmaim valóra válhatnak. Ma már nem kell suliba mennem. Még egy csomó dolgot össze kell pakolnom. Kitártam a bőröndöm az ágyon. Oda léptem a szekrényhez és megpróbáltam minél több ruhát belenyomorgatni a bőröndömbe. Végül csak sikerült. Mindent amit tudtam elcsomagoltam. Egyszer csak bekiált Apu,hogy indulunk. Lerohantam és bevágódtam a kocsiba. Elindultunk a reptér felé. Az úton végig beszélt Apu. Olyanokról,hogy vigyázzak ezzel meg azzal,de nem nagyon tudtam figyelni. Csakis azon járt az eszem,hogy már Londonban akarok lenni. Abban a városban ahol bármikor összefuthatok a srácokkal. Párperc múlva megérkeztünk. Elbúcsúztam Aputól, bár azt már otthon megtettük. Kiszálltam az autóból és Apu elhajtott a kocsival. Besétáltam és leültem egy székre. Ott ültem pár percig aztán meghallottam a hangosban a gépem indulását. Elindultam ahhoz a kapuhoz amit bemondtak, oda adtam a jegyem és felléptem a repülőre. Megkerestem a helyem és leültem. Nemsokkal később elkezdett gurulni a repülő. Végül felszálltunk. Tudtam hogy hosszú út lesz ezért egész éjjel nem aludtam,hogy ezt áttudjam aludni. Így hát be tettem a fülhallgatót,beraktam a One Direction-t és elaludtam. Pár óra múlva egy stewardess ébresztett fel,hogy kapcsoljam be magam mert leszállunk.
Gyorsan bekapcsoltam magam és már a repülőtéren is voltunk.
 Leszálltam a gépről és megkerestem a csomagom.
Kisétáltam a reptérről és London utcáin találtam magam.
Gyönyörű volt. Gyorsan fogtam egy taxit és a hotel felé vettem az irányt.
 Rettentően boldog voltam.