8.rész (a sors)

Megérkeztünk a cukrászdába és leültünk egy asztalhoz. Egészen idáig nem beszélgettünk. Kissé kínos volt. Elkezdtem vizsgálgatni az étlapot. Az étlap mögött fülég ért a szám. Annyira hihetetlen ez az egész. Egy asztalnál ülök HARRY STYLES-al.!! Megpróbáltam lenyugtatni a gyors szívverésem és választottam egy rózsaszín cukormázas fánkot. Oda jött hozzánk egy fiatal pincér lány. Szőke göndör haja volt és rikító kék szeme.
-Mit hozhatok?-kezdte kedves mosollyal. És várta a választ. Harry rám nézett ezzel sugallva, hogy nyugodtan mondjam.
-Egy rózsaszín cukormázas fánkot kérek és egy pohár vizet.-reméltem,hogy mindent mondtam. A lány sebesen jegyzetelt. Most Harry-re nézett.
-Én meg egy csoki tortát kérek.-adta válaszul.
-Már is hozom.-mosolygott a lány. És beviharzott a konyhába. Úgy határoztam,hogy tovább játszom a kemény,megszerezhetetlent és megtöröm a csendet.
-Sokat jársz ide?-mondtam elég magabiztos hangon.
-Néha-néha bejövök. Szeretem ezt a helyet. Olyan nyugodt és csendes.-és lassan körbenézett.
-Nehéz lehet híresnek lenni.-el kaptam a tekintetét. Hosszan egymás szemébe néztünk.
-Furcsa,hogy így látod. A legtöbben erre vágynak.
-Miért? Te nem így látod?.-tudakolóztam.
-Nem is tudom. Szeretek így élni. Imádok. Szeretem a rajongókat és a fellépéseket, bulikat. De néha jó lenne csak hétköznapi srácként élni. Mivel van amikor túl sok ez az egész.....-szavai sóhajtásba fulladtak. Most először hozzá értem Harry-hez. Vigasztalásként megsimogattam a vállát. Ő lágyan elmosolyodott. Utána mintha összeszedte volna magát kiegyenesedett.
-Na,de! Beszéljünk inkább rólad. Mesélj valamit.-nézett rám nagy szemekkel.
-Hát az én életem nem túl érdekes. Csak az utóbbi pár napja. Az meg eléggé hosszú.
-Rá érek.-mosolygott rám.
-Megpróbálom röviden.-megköszörültem a torkomat.-Minden álmom az volt,hogy eljussak a koncertetekre. Ugye hát nekünk nem jut annyira arra,hogy megvegyünk egy ilyen drága jegyet és még Londonba utazzunk. Aztán a neten láttam egy kiírást,hogy regisztrálj be mert kisorsolunk egy koncert és repülő jegyet a One Direction következő koncertjére és szállodai ellátásban részesülsz 3 hétig. Nem is filóztam sokat. Beregisztráltam. Pár nap múlva csörgött a mobilom,hogy nyertem. Repülőre ültem és ide jöttem. A többit tudod.-mosolyogtam.
-És mit akarsz csinálni még 3 hétig?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem is tudom. Gondoltam körbe nézek.
-És nem kéne egy idegen vezető? Mert én elvállalom! Még hozzá ingyen!-nevetett.
-Fel van véve uram!-nevettem én is. Megettük a sütinket. Felálltunk és kisétáltunk. Mentünk egy kört a parkban. Végig jártuk az utcákat. Már kezdett sötétedni.
-Lassan vissza kell mennem a szállodába.-mondtam.
-Mi lenne,ha el kísérnélek?-torpant meg. Válaszul mosolyogtam. És mentünk tovább.
-Tudod...örülök,hogy találkoztunk.-mondta a földet bámulva.-Furcsa a sors, nem?
-Te hiszel a sorsban?-kérdeztem meglepődve.
-Persze,hiszen veled is találkoztam.-mosolygott még mindig a földet bámulva.
-Nem is tudom mit mondjak.-pirultam el.
-Elpirultál.-kacagott halkan. Megálltam és elálltam az útját. Karba fontam a karom.
-Nem is!-vágtam durcás arcot.
-De-de.-nevetett. Belebokszoltam a mellkasába játékosan.
-Aucs! Ennyi telik tőled?-kekeckedett.
-Nem bántok nálam gyengébbeket.-nevettem. Egyszer csak Harry elkapott és elkezdett csikizni. Eléggé vicces volt.
-Jó jó! Te nyertél.-mosolyogtam.-De most tényleg mennem kell.
-Holnap felhívhatlak? Elmentettem a számod.-kockáztatta meg a kérdést.
-Igen.-mondtam. -Nos...Jó éjt.
-Jó éjt, még látjuk egymást!-megfordult és elsétált. Még pár percig ott álltam és magamban mosolyogtam. Végül fogtam magam és bementem. Megkerestem a szobám. Megfürödtem és lefeküdtem. Rettentően boldog voltam. Nem győztem magamnak mondogatni,hogy ez lehetetlen. Amíg el nem aludtam a sorson gondolkodtam. Ha nincs a sors akkor nem történik meg életem legboldogabb napja.