5.rész (nincs vége)

Vissza mentem a hotelbe és ledőltem az ágyamra. Harry-n gondolkodtam. Fél méterre ment el tőlem az az egyik ember akit annyira imádok,hogy szó nincs rá. Felfoghatatlanul boldog vagyok! A gondolkodás menetemből a korgó hasam zökkentett ki. Mióta megérkeztem Londonba még nem is ettem. Fogtam a telefont és felhívtam a szobapincért. -Hálló! Szeretnék kérni a 246-os szobába csirkét sült krumplival és cola-t.-mondtam. -10-15 perc és viszem.-válaszolt. -Köszönöm, visszhall!- és letettem. Míg vártam a pincért addig végig jártam a szobámat és a fürdőt. Gyönyörű és tiszta volt minden. Pár perc múlva meg is érkezett. Szerintem nem túlzok,ha azt mondom hogy 2 mp alatt befaltam mindent. Utána vissza jött a pincér és levitte az üres tálcát. Eléggé jól laktam. Már csak egy pezsgőfürdőre volt szükségem amit meg is oldottam. Beléptem a fürdőbe és megcsináltam a vizemet. Ledobtam a gönceim és beleültem. Nyakig habban voltam ami eléggé elálmosított. Rózsa illat terítette el a helyiséget. Még jó 20 percig ott üldögéltem aztán kimásztam és beleugortam a pizsimbe. Nekifutásból ugrottam az ágyamba. És kényelembe helyeztem magam. A hold fénye simogatta az arcomat. A selyem ágy huzatnak enyhe virág illata elragadóan gyengéd volt. London utcáiról beszélgetések, nevetések hallatszottak fel.

Olyan tökéletes volt minden. Harry is az eszembe jutott. Amikor rám nézett gyönyörű szemeivel.
 Amikor visszanézett és rám mosolygott elragadó mosolyával. Ilyen gondolatok mellett merültem mély álomba.                                                                    



Reggel vidáman ébredtem. Ma lesz a koncert! Annyira boldog voltam! Már csak este 6-ig kell kibírnom! Ránéztem az órára,hogy még mennyi idő van addig. És Uram Isten! Reggel 11 óra van. Gyorsan kipattantam az ágyamból felöltöztem és lementem reggelizni........vagyis ebédelni. Rendesen beettem. Utána elmentem a medencékhez úszni. Aztán szaunáztam és elugrottam masszőrhöz is. Lazulás képen még kozmetikushoz is elugrottam és mindent amit lehetett megcsinált rajtam. Mire vissza értem a szobámba már 4 óra volt. Odaugrottam a szekrényhez és kidobáltam a gönceimet. Először arra gondoltam,hogy felveszem a One Direction-ös
 pólóm. De biztos hogy mindenkin olyan lesz és én ki akartam tűnni a
tömegből. Azt szerettem volna,hogy Harry újból észre vegyen. Így hát arra jutottam,hogy egybe ruhát húzok. Ki is választottam egy csinos,csíkos rucit.Nem túl rövid. Pont megfelelő.
 Felkaptam magamra. Bementem a fürdőbe a tükörhöz. Egy kis natúr smink. Kezdtem valamit a hajammal. Választottam egy cipőt is. Fekete magassarkú. Még pár kiegészítő és egy retikül. És készen is vagyok. Nézem az órát. Mindjárt fél 6. Elég hosszú ideig készülődtem. Lementem, fogtam egy taxit. Irány a koncert! Annyira izgultam! Nemsokára valóra válik az álmom. Pár perc múlva meg is érkeztem. Kifizettem a sofőrt és beálltam a sorba. Elég hosszú ideig álltam. Végül előrébb kerültem és a jegyeket kérték. Kinyitottam a retikülöm,hogy  elővegyem a jegyeket. Kerestem, kerestem és kerestem. A jegy szedő kissé furcsán nézett rám. Elfogott az idegesség. Ekkor rájöttem,hogy a nagy készülődésben a hotelben felejtettem a jegyeket.

A koncert mindjárt kezdődik és én nem fogok vissza érni. Ott helyben elbőgtem magam és kerestem egy taxit.

Mikor vissza értem felrohantam a szobámba és megragadtam a jegyeket. Végig azt mondogattam magamnak "ne add fel, ne add fel mert te akkor is bejutsz arra a rohadt koncertre!" Kifutottam és harmadszorra is taxiba szálltam. Mondtam az út irányt és oda vitt. Nemsokára oda értem. Már nem állt kint senki, hallottam a sikolyokat és a taps vihart. Oda futottam a jegyszedőhöz. -Jó estét...itt..itt a jegyem kérem engedjen be.-mondtam sírva és zihálva. -Tudod, nem engedhetek be senkit. De rád emlékszem. És szerintem te bármit megtennél,hogy bejuss oda. Jól mondom?-amikor befejezte hevesül elkezdtem bólogatni. Rám mosolygott és adott egy karszalagot. -Jó szórakozást!-mondta.-Kö..köszönöm.-mosolyogtam vissza. Bementem. Rengetegen voltak. Saroktól sarokig tele. Tudtam hol van a helyem. Elindultam afelé. Megtaláltam és leültem még mindig sírós fejjel,de kissé meg könnyebbülve. Mázlimra még nem voltak fent a színpadon. De egyszer csak észrevettem, hogy a függöny mögül valaki néz,de amikor rá néztem gyorsan elment. Letöröltem a könnyeimet és elkezdtem élvezni az estét. Első sorban voltam ahol simán megtudom érinteni őket. Biztos,hogy meghallhatják a hangomat,de én egy visszafogott lány vagyok. Mondjuk kitudja mit hoz ki belőlem,ha pár méterre vannak tőlem. Egyszer csak befutottak! Niall,Harry,Zayn,Louis és Liam!  Üdvözöltek minket és
 elkezdtek énekelni. A little things-el kezdték.
Én még mindig meredten ültem. Ugyan az történt mint amikor megláttam Harry-t az utcán. Meg sem bírtam mozdulni. De végül sikerült feloldódnom.
A Little things olyan gyönyörű volt. Nem tudom miért de úgy elérzékenyültem.  Olyan közel voltak hozzám. Nem tudtam elhinni,hogy lehet-e ennél jobb dolog a világon, mint hogy egy álom valóra válik. És pár másodperc után megjött a válasz. Lehet. Mivel észrevettem,hogy Harry engem néz. Rá néztem én is. Egymás szemébe néztünk és elmosolyodott. Ebből tudtam,hogy felismert. Én is elmosolyodtam. És valahogy éreztem,hogy ezzel a koncerttel nem lesz ennek vége.