26.rész (Összezuhantam)

Csak a lélegzet vételünket lehet hallani a szobában és az óra ketyegését. Ujjaimat Harry fürtjei közé fonom, mintha örökké így akarnék maradni....mintha magamhoz láncolnám. Nem tiltakozik. Hanyatt dönt az ágyon és szorosan ölel. Könnyei az arcomra folynak. A kezem Harry övét kutatja,amikor valaki kopogtat. "Basszus" gondolom. Látom rajta,hogy ő sem örül a hívatlan vendégnek. Sóhajtozva feltápászkodik és leül az ágyam melletti székre. Meg köszörülöm a torkom és kiegyenesedem.
-Igen?-kiáltok.
Nyílik az ajtó. "Hát persze.."sóhajtok.
-Sziiia Olíviiaa!-kiabál kissé lelkes barátnőm.
-Szia.-kierőltetek egy mosolyt.
-Oh...Szia Harry. Megzavartam valamit?-fintorog.
-Nem dehogy. Amúgy is indulni akartam.-már áll is fel.
"Remek"gondolom.
-Azért később benézel?-nézek utána.
-Át gondolom az előbb történteket. Amire jutok...attól függ,hogy bejövök e.-lehajtja a fejét és kisurran a szobából.
Vagyis az lesz a válasz,hogy megpróbáljuk e újra...ha bejön hozzám..akkor igen. Ha nem....akkor...nem.
Ettől a gondolattól gombóc gyűlik a torkomba és már most az ajtóra szegezem a tekintetemet hátha visszalép. Persze ez esélytelen.
Olívia elkezdi mondani miért van itt,de egyszerűen nem bírtam rá figyelni. Azt akartam,hogy Harry jöjjön vissza. Az előbb...az előbb volt egy pillanatunk. Újra azt a pillanatot akartam.
-Na szóval?-nézett rám nagy szemekkel Anna.
-Ne haragudj megismételnéd?-tértem vissza a való világba.
-Azt mondtam,hogy ha kiengednek elmegyünk vásárolni.-lelkendezett.
-Nem hiszem,hogy sok kedvem lenne hozzá.
Nagyon szeretem Annát, de most azt kívántam bárcsak magamra hagyna.
-Kinéztem magamnak egy nagyon cuki ruhát. De láttam egy másikat is ami szuper jó. Segíthetnél majd választani.-Olyan gyorsan beszélt hogy nem is bírtam követni.-Utána be kell néznünk a cipős boltba is.  Mivel kell cipő a ruhához. Na?
Azt se tudtam miről beszél.
-Oké rendben.
-Szupeeer. Na de most megyek. Niall-el találkozom.-tapsikolt.

"Niall". Hirtelen kétségbeesés fogott el újra. A hasam görcsbe rándult. Nem akarom hallani többé ezt a nevet.
-Menj csak.-legyintettem.
Úgy láttam kissé meglepődött ezen. Fogta magát és szó nélkül elment. Ez nem vall rá.
Összezuhantam. Csak bámultam magam elé. Nem sírtam. De belül ordítottam. Annyira fáj ez az egész.
Nem értem,hogy tehettem ezt Harry-vel? Szörnyű ember vagyok. Még a barátnőmet is eltaszítom magam mellől. Harry-nek összetöröm a szívét,ezzel együtt Niall-nek is valószínüleg. És még kitudja hány embert bántottam meg,vagy tettem tönkre. Ki volt az az ember aki ezeket tette? Nem én. Olívia nem tenne ilyet. Nem...én nem.
Gyorsabban kezdtem venni a levegőt és a pulzus mérő is gyorsabban csipogott. Könnyek szöktek a szemembe.
Ki vagyok én? Szörnyeteg. Én szeretem Harry-t. Nem akarom elveszíteni.
Nem..nem. Nem.
-Nem..-suttogtam.
A pulzus mérő már csaknem visított.
-NEM!-kiálltottam.
Egyszerre minden sötétbe borult előttem.