24.rész (tudatlanság)

Egész éjjel erőltettem az agyam,koncentráltam és próbáltam vissza emlékezni. De semmi. Már kissé a fejem is belefájdult. Nagy sóhajtással feladtam. Bele süppedtem a párnáim közé. Szemeim a falon kattogó órára vándoroltak. Hajnali fél kettő. Szörnyen fáradt vagyok,de mégsem vagyok képes elaludni.
Borzasztó ez a tudatlanság. Olyan üresnek érzem magam. Legszívesebben idehívnám Harry-t, hogy mindent, de MINDENT meséljen el szó szerint. Minden apró kis részletet is. De valami olyan más benne. Amikor zöld szemeivel az enyéimbe néz....mintha valamit elakarna mondani.
Nem bírom ki. Telefonomért nyúlok,de igazából azt se tudom hova nyúljak. Mióta felébredtem nem láttam a mobilom. Remek. Akkor továbbra is megmarad a tudatlanság zavaros világa számomra.
Újra és újra Harry-t látom magam előtt, de elhessegetem ezeket a gondolatokat. Aludnom kell.
Szorosan lecsukom szemeimet remélve, hogy így sikerül alvásra bírnom magam. Pár percig még várok és végül elnyom az álom.

Kellemes illat kevereg a szobában. Nagyon ismerős. Igen. Harry illata. Kinyitom szemeimet. Kicsit meg dörgölöm. Körbe pillantok és ott ül Harry az ablak alatti kanapén. Könyökével támaszkodik saját térdén. Sötét barna farmert és egy vajszínű pólót húzott magára. Szemei engem vizsgálnak. Nem szól.
-Szia..-nyögöm ki halkan. Kicsit feljebb ülök az ágyamon.
Vár egy percet.
-Szia.-mondja még nálam is halkabban.
Nem tudom mit mondhatnék neki. Csak nézek rá kérdően, és várok.
Semmi.
Kénytelen vagyok megtörni a csendet.
-Valami baj van?
Harry sóhajt.
Zavaromban csak mosolygok rá.
-Olívia...-kezd bele végre.
-Igen?-kapom fel a fejem.
Sóhajt.
-Gyere ide.-nyújtom a kezem.
Habozik,de oda jön hozzám. Leül az ágy szélére. Kicsit tartja a távolságot. Ezért előre csúszom hozzá és az arcom az övétől pár centire van.
-Valamit akartál mondani.-mondom halkan.
-Igen..öm. Olívia..-ismét elharapja a szót.
Kérdően a szemébe nézek.
Kissé keserűen elmosolyodik.
-Csak annyi,hogy szeretlek.
Gondolkodás nélkül megcsókolom. Érzem,hogy Harry szája remeg. Vissza ülök. Ő összeszorítja a száját és lehajtja a fejét.
Kisöprök egy göndör tincset homlokából.
-Látom,hogy valami baj van. Mond el.-kérlelem.
Épp nyitja a száját,hogy belekezdjen, mikor kicsapódik az ajtó.
-Halihó csajszi!-kiált fel kissé szeleburdi barátnőm.
-Hey, Anna!-mosolygok meglepődve.
Harry sóhajtva (ismét) leül a kanapéra.
-Megzavartam valamit?-kérdezi Anna.
-Nem dehogy. Gyere csak. Amúgy is mennem kell a stúdióba.-mondja Hazz és már menne is ki de elkapom a kezét.
-Szeretlek.-súgom. Ezzel arra akartam utalni,hogy kérek egy csókot. Meg is értette.
Lesütötte szemeit és gyorsan egy puszit nyomott a számra.
-Sziasztok.-köszönt el és gyorsan kiment.
Nagy szemekkel Annára nézek.
-Őőm..nem tudom mi folyik itt. De van egy jó hírem.-tapsikol.-Ma délután kiengednek.
-Végre.-mosolygok.
-Első dolgunk az lesz,hogy tartunk egy csajos délutánt. Körbe járjuk Londont és vásárolunk. Mi lehet ennél jobb?-ugrándozik örömében.
"Mondjuk visszakapni az emlékeimet."-gondolom.
-Jó ötlet. Már alig várom.-mosolygok. Legalább valami eltereli a gondolataimat. Legalábbis a maradékot.
-Ahogy jöttem ide a kórházba kinéztem magamnak az egyik kirakatban egy cuki ruhát. Muszáj lesz megvennem.-mesél Anna közben végig mutogat.
-Jól van, jól van.-nevetek.
Leül az ágyamra és megfogja a kezem. Én megszorítom az övét.
-Örülök,hogy itt vagy.-mondom.
-Ki nem hagynám ezt az élményt. Minden tini lány álma,hogy a One Direction-ös fiúkkal lógjon. De így már nem akkora nagy szám.-elfintorodik.
Egyszerre felnevetünk.
-Hiányoztál.
-Te is nekem.-megrázza a kezem.-Most megyek. Majd délután jövök és haza viszlek. Vagyis, a taxis.
Ismét felnevetünk.
Anna épp állna fel.
-Nem tudod mi lehet a baja Harry-nek?-húzom vissza.
-Sajnos nem. De ha megtudok valamit szólok.-rám vet egy bíztató mosolyt és megölel.
-Majd jövök. Szia csajszi.-utánam dob egy puszit.
-Szia.-küldök neki én is egyet.
Becsukja maga mögött az ajtót.
Nem maradt velem más, csak a csönd és a négy fal. Kissé unalmas társaság.
Pár percig csak ülök egy helyben,majd a hajamat fonom, körmöt reszelek. Később meg egy müzli szeletet ropogtatok el. Mikor minden elfoglaltságot kivégeztem a listámról, nem maradt más csak ismét a csönd. Túl nagy csönd. És az nem jó, mert akkor újból azon agyalok,hogy mi történhetett. És ekkor bevillan egy emlékkép. Majdnem lefordulok az ágyról, de megkapaszkodom.
Magam elé meredek, nyitott szájjal. És csak egyetlen nevet nyögök ki.
-Niall.